Mit tennétek, ha gyereketek éjszaka szó nélkül elmenne otthonról.... (beszélgetés)

Kinyírnám! ( persze ez az első gondolatom volt )

Szép napot nektek!

én még emlékszem erre az időszakra.Anyámnak is volt pár nehéz éjszakája.De csak türelemmel és sok szeretettel tudod Őt a jó úton tartani.Egyébként meg sok mindent meg kell tapasztalnia ahhoz,hogy rájöjjön bizonyos dolgokra.Nem élheted helyette az életét.És ami neked rossz társaság,az neki egyáltalán nem biztos,hogy az!Én skinheadek között töltöttem a tini koromat,gondolhatod anyám miket élt át.De mindig tudtam hol a határ,hiszen nagyon erős nevelést kaptam.

Bízz a gyerekben és ha hajlandó megnyílni,hallgasd meg.Ennyit tehetsz!Én kb.20 évesen kezdtem el újra kommunikálni anyámmal,pedig imádom!

Igen,mi is ezt mondtuk,hogy nyugodtan mutassa be,nem kell bujkálni.

Az őszinteség,a bizalom,nálunk 10.-es koráig működött,aztán kialakult egy baráti kör,ami fontosabb lett mint bármi más,(család,tanulás)Nem azt mondom,hogy azok a fiatalok,rosszak,de együtt,egymásra nem jó hatással vannak.És jöttek a titkok,hazugságok,én meg lassan rosszabb lettem mint egy nyomozó.

De soha nem,beszéltem ellenségesen,nem tiltottam...

Én értem,hogy ez egy nagyon nagyon nehéz időszak,na de elszökni!?egy 17 éves lánynak aki már szeretné,ha nem gyereként tekintenék,akkor felkellene fogni,hgy mit okozott.Hogy már mindenre gondoltunk,és ólomlábakon mentek a percek,már azon voltunk,hogy szolunk a rendőröknek,hogy a mentősöket megkérdezzük,hogy nem -e vitték kórházba.......

Én a te helyedben szólnék a lányomnak, hogy mutassa be a barátját, biztos szeretném megismerni azt a fiút akiért még engem is képes becsapni a gyerekem. A találkozás után eldöntheted hogyan tovább.

Nekem fiam van és mégcsak 10 éves, de születésétöl kezdve úgy nevelem, hogy nekem bármit elmondhat, mindig számithat rám, múltkor mégsem mondta el, hogy rossz jegyet kapott pedig nincs kiabálás érte, szóval fogalmam sincs mi a "jó recept". Annyit tudtam, hogy a tiltás nem használ de ahogy olvasom nálatok sincs szó ilyenröl.

Megpróbáltuk,néma csend,és már ötletünk sincs,hogy mit mondjunk.

Félünk,annyi mindent hall az ember,hogy mik történek,és nem tudjuk ki ez a srác,az biztos,hogy befolyásolja,irányítja a lányt,mert megváltozott,amióta felbukkant,az életébe.Annyit tudunk,hogy idősebb a lánynál.Nem tiltjuk,lehet barátja,csak tudjunk róla,hogy mikor hol van,és az se lenne baj ha tudnánk kivel.

Egy kérésünk volt,hogy a tanulást ne hanyagolja.

pontosan,emiatt,és így csináltam én is ezt 1 évig,minden hétvégén! :))

sosem buktam le!!:))