Mit tegyek az érzelmeimmel ha sokat van távol a férjem, kimutassam vagy ne? (beszélgetés)

pasiból van.áááááá

mi nők sokkal lelkizőbbek, érzékenyebbek vagyunk.

Most kicsit dúrva leszek, de ha csak a pénz a fontos Neki, azt tartásdíjnak hívják, és mellette Te még lehetsz boldog, elégedett, más oldalán!

A gyerekek akkor boldogok, ha a szüleik is boldogok, és az teszi Őket (is) tönkre, ha boldogtalan szülőkkel kell felnőniük. Ezt magukkal viszik egész életükre.

Egy ismerős példájával tudnék élni: 3 gyerek, anyuka otthon neveli őket, mert még picik, apuka dolgozik. Lehetőség lett volna előrelépésre, de az utazással járt volna, külföldre(USA). Az apa nemet mondott, mert tisztában volt azzal, hogy ez hogy hatna a családra, és egyszerűen a feleségét sem akarta magára hagyni.

Tartok tőle, hogy a férjed egyrészről nem felelősségteljes a családjával (mert nem minden a pénzen múlik!) Másrészt Veled sem volt fair, hogy tudva a következményeket, elfogadta az előléptetést.

Legyél határozottab, és tudd irányítani a férjedet! Nem praktikákkal, hanem őszinte beszéddel. Vázold fel neki, hogy így mindent elveszíthet. Vagytok-e annyira fontosak neki, hogy próbáljon más megoldást találni.

Sajnos ismerem az érzést :( Van amikor én egyáltalán nem kaptam választ, bár az utóbbi időben sokat változtak a dolgok, jóirányba. A mi esetünkben én rájöttem hogy vagy beletörődök vagy megőrülök, és ő nem napokat hanem heteket van távol. Volt amikor 3 napig nem tudtam hogy egyáltalán mi van vele. Tudom hogy a topik nem rólunk szól, úgyhogy bocsi.

Próbáld meg beszélj vele, talán nem veszítesz vele semmit, lehet hogy képes javulni a helyzet.

Ez nagyon szomorú. Így könnyen lehet "másik" élete, kimarad a gyerekek mindennnapjaiból, a mesélésből, a jóéjt pusziból, nem beszélve kettőtök magánéletéről. Így nem csoda, ha elhidegültök.

Ha kivitelezhető, oda kell költözni, családostól, ahol a munkahely van. Ez így nem családi élet.

Te szépen felnevelsz Neki egy családot. Öntudatra kellene ébredned, és kezedbe venned a család sorsát, mert ha így marad...

Nem értem, hogy hagyhatott benneteket ennyire egyedül. Nekem ez elfogadhatatlan!

Szia.

Nincs sok tapasztalatom, mert én még csak 2 éve vagyok házas.

Én mindig azt tapasztaltam, hogy a legrövidebb út, az egyenes.

Ültesd le, és mondd el hogy mit szeretnél.Beszélni nem olyan könnyű, de ha már meghallgatnak, akkor félig nyert az ügy.

Én ha akarok valamit, akkor elmondom egyszer, elmondom kétszer, de utána vissza húzódok és nem beszélgetek.

Nálunk ez mindig célhoz vezet. :-)

Biztos nem könnyű a helyzeted, és sok minden a férjeden is múlik.

Én csak annyit tudok, hogy mindig őszinte vagyok a férjemmel, elmondom neki, ha valami bánt, vagy egyszerűen csak az érzelmeimet. Semmit nem bírok magamban tartani, és ez olyan jó, hogy megoszthatom vele.

Szóval szerintem a legfontosabb az őszinteség, mindenféle praktikák helyett.