Mit tegyek? :( (beszélgetés)

3 hetig volttam a ferjem nelkul, nem mondanam ,hogy hu de tetszet nekkem egyedul maradni, de ez igy volt termeszetes.

Miert koti igy ossze 2 fiatal az eletet? Nem elhamarkodot ez az osszekoltozes?Meg tanc nelkul is el tudom kepzelni(szinte biztos vagyok) ,hogy szakitas lesz ebbol

Ha a férfi szereti a nőt,szeretné boldognak látni.

Ha a tánc boldoggá teszi a lányt,akkor a fiúnak nem tiltani kellene,hisz boldognak akarja látni.

Ezen annyira kár vitatkozni...:((

Nem hiszem hogy bárkinek joga lenne vkit ilyen választás elé állítani, ez nem egy káros szenvedély. Ha ő a tánctól boldog, örömét leli benne és az élete részének érzi, akkor azt nem szabad elfolytani. Olyan mintha vkit börtönbe zárnának.

Kíváncsi lennék a párja hobbijára, és mit érezne akkor ha azt mondaná neki hogy mostantól vagy az vagy én°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Meg lehet találni a kompromisszumokat minden helyzetben csak akarni kell, nem önzőnek lenni.

Persze, hogy kényszeríti, mert tisztában van vele, hogy a tánc nem olyan dolog, mint egy bevásárlás, hogy néhány perc és jövök. Hanem ha valaki komolyan gondolja rengeteg edzéssel és versennyel jár. Ami szinte lehetetlenné teszi a kapcsolatot.

Nem véletlen, hogy a sportolóknak nincs normális kapcsolatuk és családi életük addig, amíg komoly szinten versenyeznek.

Ezt a 19 éves lány lehet nem tudja még belátni, de egy pár évvel komolyabb férfi már tisztába lehet vele.

De én éppen azért nem 19 évesen kerestem magamnak társat, mert tudtam akkor még élni akarom az életem, a barátokkal és szeretnék a hobbimnak élni.

A lánynak is ezt kellene eldöntenie, mi a fontosabb neki. A szerelem, vagy a tánc.

Egyetértek.Kompromisszum,ez az.

Ez az egyetlen megoldás.

Én is nagyon szerettem focizni, a héten 2-3 napot biztos eljártam valahova anno. Mióta megnősültem tudom, hogy annyival tartozok a feleségemnek, hogy a szabadidőnkben legalább vele vagyok. Nem mondom néha napján, még most is leugrok a srácokkal, de már nem tudnak beszervezni egy csapathoz sem.

Ugyanakkor a feleségem elviseli a sportimádatomat és nem, zavarta, ha az Olimpiát vagy a VB-t az elejétől a végéig a tévén keresztül végignéztem.

Ez a kompromisszum. Mert járhatnék én tovább is focizni, vagy Ő is mondhatná, hogy elege van a sportszeretetemből ne kapcsoljam , be a tv-t, de megtaláltuk vita nélkül a középutat.

Szerintem az hogy kevesebbet lesznek együtt,nem akkora probléma,mármint vannak akik nagyon keveset vannak együtt bizonyos dolgok miatt és mégis szeretik egymást,és együtt vannak,ha igazán jó a kapcsolat,nem hinném hogy beleszeret a táncpartnerbe,ha igen,akkor meg úgyis mindegy...hiszen akkor már problémák voltak amúgy is...szóval szerintem sem szabadna a lányt korlátozni,mert nincsenek összekötve,attól hogy egy párt alkotnak,szabad teret kellene hagyni a másiknak...

Szóval egyet értek!:O)

Az előző kapcsolatomban a párom nem támogatta,hogy kimenjek dolgozni külföldre,azt akarta,hogy otthon maradjak és csak neki éljek.Akkor ezt én nem tudtam elviselni,és léptem.Szakítottam.

De ez csak ürügy volt.Már nem szerettem igazán.

A mostani páromért megtennék mindent.ha azt szeretné,hogy menjek vele,megyek.Mert most ő a legfontosabb számomra.

Ha szeretem a párom, elviselném ezt is. Ha viszont nem bírnám elviselni, de látnám, hogy neki ez fontos, akkor lelépnék.

Viszont nagyon pipa lennék, ha a párom meg akarna fosztani egy számomra fontos dologtól, vagy választásra kényszerítene.

Egy párkapcsolatban fontosak a kompromisszumok, de nem mindegy, milyen árat kell fizetni érte.

Kérdés, mennyire boldogok most? Ha a lánynak fontos a tánc, akkor ha srác miatt lemond róla, az a kapcsolatukra is rányomhatja a bélyegét.

Én megértem a srác félelmeit, igen, benne van a pakliban, hogy kevesebbet lesznek együtt, benne van a pakliban, hogy beleszeret a lány a táncpartnerébe, (de egyáltalán nem törvényszerű), de a srácnak ezzel együtt sincs joga korlátozni a lányt a szabad akaratában .... nem a tulajdona.

Erre csak azt tudom mondani, ha én sárga lennék és csöngetnék én lennék a villamos.

Semmi értelme a feltételes módnak. Egyenlőre így boldogok, mint pár.

Én is nagyon rosszul fogadnám, ha minden nap azzal kellene szembesülnöm, hogy egy másik férfi karjaiban látom a párom és ráadásul még boldogok is. Úgy , hogy rám pedig itt ott maradna ideje.

Általában azért szokott az lenni, hogy a sportolók nem civil életből keresnek maguknak párt, hanem szintén sportolók közül, mert azok értik meg ezt az életmódot.

Bár most kicsit meghazuttolom magam, azt amit az első bekezdésemben írtam, de mi van akkor, ha a csaj lép le néhány év múlva a táncpartnerével?