Mit szóltok a könyvemhez írt bemutatóhoz? (beszélgetés)

a könyvet ott lehet megvenni amúgy elektronikus könyv ként...

ejha kicsi a világ! lehet tudni ki volt az?

Kis kiegészítés:

A kisregény a történetemet követi nyomon, ahogy egy fülledt nyári napon, a régi kedvesem társaságában, egy koncerten tombolva,

tekintetem találkozik egy csodálatos lény, vonzó kék szemeivel.

Ott, akkor, azon a koncerten, mélyen megmozdult bennem

valami, de csak másodpercek töredékéig tarthatott csupán, főleg mikor kiderült, hogy már kiszúrt magának valakit.

Ő volt a kishúgom.

Igazából nem harcoltam, nem is érdekelt,

már nem gondoltam rá, legalábbis, mint férfira

nem. A későbbiekben összetalálkoztunk, és baráti szálak szövődtek

kettőnk között, mialatt, ő beleszeretett a húgomba.

Kissé sajnáltam, de én akkor még mással voltam. Ahogy teltek az évek, megtanultam a szakítás fájdalmát, és Adam Menchester karjaiba menekülve, újra érezhettem, milyen nőnek lenni.

A kapcsolatunk ennyiben maradt csupán, csak szex és más

semmi. Még csak bele sem mertem gondolni, hogy egyszer beleszeretek a srácba. Persze, amit nem akarunk, azt általában bevonzzuk magunkhoz, a mágneses terünkbe.

Szerelmes lettem, és nem mertem feltárni az érzéseimet,

hiszen tudtam, hogy Adam számára csak a testem nyújt kíváncsiságot, hiszen annyiban maradtunk a kapcsolat elején: csak szex és más semmi!

De akkor mi lesz velem a továbbiakban?

Meddig bírom a titkot magamba fojtani?

Az uccsó bekezdésben, "szeretni önfeledten csak szeretni". Szerintem az első szeretni után kéne vessző, mert itt nem igazán lehet értelmezni a mondat ezen felét.

De szerintem is jó. Kicsit szájbarágós, hogy se nem vámpír, se nem sárkány, ezt mostanság mindenki beleírja a könyvébe, de amúgy tetszik.

jujj jó hogy mondod, nem korhoz ragadt lenne.

köszönöm

Ez a könyvem bemutatásán lenne, de mindenképp érdekelne véleményezés:

Ha varázslókra, sárkányokra, vámpírokra, vagy csak épp seprőn lovagló Harry Potterekre számítottál, el se kezd az olvasást. Nem vagyok tündér, sem pedig vérfarkas. Éjszaka nem változom denevérré, és gyilkolni sem szoktam.

Nem egy átlagos könyvet „tartasz” a kezedben, hisz én sem vagyok átlagos. A mai fiatalok, ha könyvhöz nyúlnak, akkor ott vámpírok, vagy vérfarkasok lapulnak a háttérben. Pedig ez csak egy divat. És lassan azt is elhiszik, hogy az örök élet igaz, amit a vámpírlét nyújthat.

A nevem Leila Hamilton, mint ez már köztudott, hisz a honlapomon barangolsz.

Hadd adjak neked egy olyan történetet, amiről a mai világ szól. Miért reppenjük a képzelet világába, amikor még azt a világot sem ismerjük, ahol élünk?

Szóval, mielőtt tovább olvasol, nincsenek vámpírok sem sárkányok.

Mielőtt megírtam a történetemet, arra gondoltam, van egy dolog, ami nincs korhoz kötve.

Na, ez ugye a szerelem. Ez az érzés nincs korhoz ragadt, érzi ember, állat, de még a növényvilág is szereti a társát. Gyakran van úgy, hogy egy koncerten megszeretjük az előttünk tomboló énekest, bár ez lehet csak rajongás, holmi fellángolás, de mégis azt hisszük sosem látjuk őt viszont. Mégis megesik, hogy a sors véletlen az utunkba sodorja őt egy későbbi alkalommal. Apropó! Véletlenek viszont nincsenek.

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra." Márai Sándor-tól idéztem és ugye igaza van!

Szerintem egy érdekes téma lehet a mindennapi élet, főleg ha valaki olyan, mint én és szappanoperaként éli át a történéseket. Szerelem, szenvedés, könnyek és elengedni azt, akit szeretsz, mert ugyebár a szerelem erről szól. Aki menni akar, el kell ereszteni.

Tartsatok velem, és ismerjétek meg, milyen az, szeretni önfeledten csak szeretni. Hiszen a világ erről szól. Lehetünk mi királylányok, és a szőke hercegre is várhatunk, de egyszer eljön az idő és felébredünk, s talán még arra is rádöbbenünk, hogy sárkányok sem léteznek.