Mit lehet tenni, ha egy kedves ismerős "szekta" tag lett? (tudásbázis)

Nagyon - nagyon sajnálom a nővéredet és az édesanyádat is! Gondolom sokat imádkozol értük!

Én is imádkozom majd értük! Sajnos azok a tagok, akik kiválnak és utána rossz életet élnek, az ilyenek keltik rossz hírét a gyülinek. Ha az agymosás, hogy azt tanítják, hogy szeresd az Urat és az embereket, élj becsületesen,tisztán és dolgozz sokat, akkor az enyémet mossa csak a Sándor, megengedem Neki! :)))))))

Ő csak Isten igéjét hírdeti! Mindig azt tanítja, hogy ne csak vasárnapi keresztények legyünk és ne csak a gyülibe mutassuk meg milyen jó emberek vagyunk, hanem hétköznap a világban is!!!

Igen, Suzann is gyülis, de most nem az a fontos, hogy ki az és ki nem, hanem az, hogy az emberi életekért és sorsokért nem a gyüli felelős. Hanem Isten és saját maga, az ember!

És Te most hit gyülis vagy vagy baptista? :))))

Igen, lehet, csak sajnos az ilyen tettek miatt ítélik meg a gyülit! :(((((

Mert emberek hit gyülisnek mondják magukat és mégsem úgy cselekszenek, ahogy ott tanítják és ezért a kívülállók azt mondják, hogy a gyüli "elrontotta" az ismerősüket, barátjukat, családtagjukat!

De remélem ez a fiú azért észhez tér!

Én nem értem, mert a gyüliben is azt tanítják, hogy dolgozz szorgalmasan és gondoskodj a jövődről, családod jövőjéről és főleg a férfiaknak fontos ez, hisz a férfi a család feje, Neki kell gondoskodnia a családjáról!

Szerintem ez a fiú még nem érti a dolgokat, hisz a mai gazdasági helyzetben nem lehet csak úgy tengni-lengni a világban! Főleg, hogy ilyen jó szakmája van. Minnél előbb törekednie kellene arra, hogy gyakorlatot szerezzen, hisz egy pár évig még elég sokat kell Neki bojtárkodnia azért, hogy jó ügyvéd lehessen.

Sziasztok!Hát jol megizzasztotatok 3napomba telt hogy végig tudjam olvasni az egészet,de megérte!!!Öröm látni hogy a végére mégis normálisan tudtatok beszélni egymással.Ezért drukkoltam végig:))

Bubo miujs a barátoddal???Nagyon izgulok érte hogy jo legyen a kapcsolatotok és teljesen megértelek,én is évekig izgultan a növéremért...

Remélem, hogy lassan vége lesz! :)))

Köszönöm ezt az éjszakáig tartó beszélgetést!

Megpróbálok aludni 2-3órát, mert ma még össze kell hoznom egy szülinapi tortát! :)

A barátoddal meg, ha leülsz beszélgetni, ne próbáld lebeszélni. Neki az ugyanolyan rossz lenne, mint amilyen Neked az állitólagos téritgetés és szintén bibliai igékkel válaszolna!

És fog is szerintem, úgyhogy készülj fel! :))))))

A biblia arra kér, hogy minden emberrel ismertesd Isten parancsait, hogy mindenki megismerhesse Őt és ezáltal megcselekedje azt, hogy örök életet nyerjen! És Ő Neked is jót akar, ezért szeretné Veled is megismertetni Istent!

Erre mond, hogy köszönöd szépen, de Neked jó ez az élet, amit most élsz! De semmiképp ne szektázz, meg agymosásozz, mert ezt vádaskodásnak venné, ugyanis ezek nem igazak!

A munkáról is beszélhetnél vele, mert a gyüli biztosan nem akarja, hogy ne dolgozzon! Sőt... Azt tanitják, hogy csak kemény munkával tudod elérni a célod és szorgalommal... Nem értem, hogy a barátod miért teszi ezt... oké, hogy discoba nem akar menni, ezt megértem, de azért dolgozni kell, mert a bibliaolvasásból nem lehet megélni!

Szép napot, jó pihenést, ha lefekszel majd!

Este jövök! :)

lehet, hogy boldognak érzed magad, de biztosra veszem, hogy nem vagy az 100%-ig! És ez ellen csak te tehetsz! A kezdő lépést már megtetted. Márcsak nem szabad letérned az elkezdett útról. Nem szabad hagynod magad. Lehet, hogy tök depis nem vagy, de van benned keserűség, vagy akár depi még bőven a történtek miatt! Fáj? Hát hogyne fájna! Ez is természetes! Minden veszett a szakítással! Álmok, tervek, szép remények. Ez naná, hogy fáj! Mindenkinek fáj az ilyesmi! Most szépen végig járod a gyász folyamatát. És kezdesz a vége felé közelíteni! :)

Elkezdhetsz újra építkezni!

Hát igen... Itt a vizsga időszak lassan és ahelyett, hogy a tanulás elterelné a gondolatomat, inkább ez tereli el a tanulásról.

Vannak tök jó napok, mikor ugyan eszembe jut, de úgy, mint szép emlék... De van, mikor fáj... nagyon!!!

De szerencsére emellett is boldog tudok lenni! Nem vagyok depis, meg ilyenek!

Azt hiszem a közös terveink elvesztését sajnálom a legjobban! Házasság, épitkezés, gyerekek...

Tökéletesen elterveztük már az életünket. És ezek a tervek elszálltak. Rá épitettem, most meg minden összedőlt!

Sokszor eszembe jut, hogy mi lett volna, ha hozzá megyek akkor, mikor Ő akarta és nem halasztom el a suli miatt...De majd az idő megoldja... :)

Az a jó, hogy azért tényleg nem vagyok depis, nem fordulok be... Boldog vagyok a családommal és igy a tesóimmal is többet tudok foglalkozni.

az idő majd szépen megoldja ezt is! Ha mégcsak most szakítottad meg vele a kapcsolatot, akkor ne csodálkozz azon, hogy még mindig gyakran eszedbe jut! Ilyenkor felmerül az emberben, a "mi lenne, ha", "mi lett volna, ha", és hasonló kezdetű dolgok. Viszont csak magadban teszel kárt ezzel. A te elmédet, lelkedet rongálja! Kezdj el a világ felé nyitni! Keress olyan foglalatosságot, ami leköt, eltereli a figyelmed az egészről! És ne csak olyan foglalatosságokban gondolkozz, amit egyedül kell csinálni. Egyszer majd csak azon kapod magad, hogy ugyan eszedbe jut az ex, de meglepődsz, hogy ez milyen régen volt már utoljára! :)

És azt se felejtsd el, hogy az ima nem old meg mindent! Te is kellesz nagyon nagy mértékben ahhoz, hogy változzanak a dolgok!

Tudod! "Segíts magadon, Isten is megsegít!"

Hát mindent megpróbálok, csak azt nem tudom, hogy tudnám elérni, hogy ne gondoljak rá, ne jusson az eszembe.

Minden itt maradt holmiját kidobtam, mert nem vitte el, az ajándékait is eltettem, a közösen vásárolt dolgainkat is lecseréltem!

És mégis...

Sokszor, mikor eszembe jut direkt akarok másra gondolni, de nem megy. Mindig imádkozom azért, hogy Isten segítsen elfelejteni Őt!

Nem tudom... Talán , mert jelen helyzetbe nem tudom elképzelni, hogy mással is boldog lehetek... :(

Szerintem másfél év alatt azért nem tudtam megbocsátani, mert igazából csak most nyáron szakitottuk meg végleg a kapcsolatot, akkor váltottam számot. Igaz, 2-3 havonta találkoztunk csak beszélgetni, de heti kapcsolatba voltunk telefonon vagy neten....

Én már többször éreztem, hogy elengedtem Őt, mégis, mikor új kapcsolatot kezdtem volna, mindig visszajött az Ő iránta érzett szerelmem...

a tudatalattitok befolyásolja a másikét. Nap, mint nap tapasztalom, hogy van olyan, hogy telepátia. Nevezhetjük női megérzésnek is, vagy 6. érzéknek, vagy akárminek, aminek akarjuk, de van. Egymás iránt, és a környzetük iránt nyitott emberek a tudatalattijukkal tudják befolyásolni más ember érzelmeit. Tudják azt felerősíteni, megerősíteni, avagy gyengíteni is. Van, aki ezt a képességét "bevonzásnak" hívja, és arra használja, hogy párt szerezzen magának, vagy hasonókat. A tudatunk sokmindenre képes! Nálatok is ez történik! Te erősíted őt, az ő érzelmeit irántad, ő pedig a tieidet!

Viszont, ha 1,5 év nem volt elég ahhoz, hogy megbocsáss neki, akkor vajon mi lehetne még köztetek? Értelmét nem látom már annak, hogy ezen rágódj! El kell engedni! Egyikőtöknek végre már el kellene engedni a másikat. Meddig akartok/ akarsz még boldogtalan lenni? Miért nem adod meg legalább magadnak az esélyt a boldogságra?

Igen, csak tudom, hogy Ő is ugyanazt érzi, mint én... Mondta a húgomnak... Hogy van az, hogy egymást szeretjük, nem akarunk mással lenni, de együtt se tudunk... Én úgy gondolom az lehet az oka, hogy az utolsó 1-2 hónapban nagyon sokat veszekedtünk és ez maradt meg mindkettőnkben. Még nem tudtunk igazán megbocsátani... Ha nem haragudnék rá még, akkor már rég kibékültünk volna. Teljesen ugyanazt érzi, mint én, ezt tudom!!!!

Ezért gondoltam, hogy Isten próbál nekem is segiteni, hogy meg tudja Neki bocsátani és Őt is azért hivta el a gyülibe, mert csak az Ő segitségével sikerül ez... Ezt érzem... De ezt nem magam táplálom... Hisz én minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtsem, azért akartam új kapcsolatot! De nem tudtam el felejteni... Nem azért, mert nem akartam... Másért... Minden nap ezért imádkozom! Hogy Isten segitsen elfelejteni Őt! De nem... valószinűleg, mert Ő nem igy akarja... :) terve van kettőnkkel. Nem azt mondom, hogy az, hogy újra egy pár legyünk... de lehet, hogy idővel kellene egy nyugodt beszélgetés kettőnk között, hogy mindent lezárjunk végleg....

Elég szomorú, ha katolikus létedre nem tudod, hogy a disco miért nem Istennek tetsző dolog!

Saját véleményed alakult ki a vallásról, hitről?

Rendben, a Te döntésed... ahogy az enyém is az, hogy a Hit gyülibe járok... ennyi... és nem téritettem senkit...

Bubónak próbáltam felvázolni, hogy a barátja miben hisz és miért tesz olyan dolgokat, amit tesz... ennyi....

Nekem aztán magyarázhatod, hányszor voltál discoba... mert nem érdekel... ennyi :))))

persze, hogy nem, tudsz az új felé nyitni, ha folyton az exed jár a fejedben! Ha valójában még mindig abban a kapcsolatban élsz, holott, már régen vége. Ha nem hagyod, hogy más közelítsen feléd, nem nyitsz, akkor ne is várd, hogy mielőbb túl leszel rajta. És ne keverd össze Isten akaratát azzal, amit te akarsz/ szeretnél. Ha már Isteni beavatkozást látsz benne, akkor Isten úgy akarta, hogy vége legyen. Ezt már csak te akarod. Istentől megkaptátok az új esélyt. Nem ment, hát vége lett.

A bűntudat sokmindenre képes. Sok embert terelt már egyházakhoz.

Jól van, örülök Neki, Halleluja!!!! Dicsőség az Úrnak! :)))))))))

Nem hiszem, hogy téritgettem volna :))))

Téged meg főleg nem!!!

Örülök, hogy most boldog párkapcsolatban élsz! Tudod, lehetett volna már más. Világi fiú is, meg a gyüliből keresztény is. De nem tudtam belekezdeni. Illetve a gyülisbe belekezdtem, de állandóan a vőlegényem járt a fejemben, igy elnézést kértem a fiútól és kértem, hogy ne ismerkedjünk tovább!

Az a helyzet, hogy nagyon hiányzik, nagyon szép emlékeink voltak... Egyszer úgy érzem nagyon szeretem, egyszer haragszom rá, de akkor is hiányzik. Viszont ha most arra gondolok, hogy itt lenne mellettem, újra együtt lennénk... nem,nem tudom elképzelni Vele megint... és ennél rosszabb nincsen... se Vele, se nélküle... nem tudnék Vele lenni, de nagyon fájna, ha mással látnám... talán mert még nem tudtam Neki megbocsátani... lehet, ha sikerülne, tisztán érezném, hogy szeretem és Vele akarok lenni vagy azt hogy már semmit nem jelent.... Nem tudom! De az nagyon furcsa, hogy most Ő is a gyülibe jár... hisz annyira ellene volt.... Talán Isten tervez még ezzel valamit.... Tudom, hogy Te ebben nem hiszel, de én nem tudom kiverni a fejemből ezt a gondolatot, hogy ezt csak Isten akarhatja igy... hisz Ő is annyira ellene volt, mint Te ... :)))

No lányok,lefekszem,kicsit tv-zek,holnap,ööö ma jövök és visszaolvasok :)

Jó éjt Nektek :o)

Na ne mondd. Van egy rakás keresztény (katolikus, református) barátom, olyanok, akik, bár nem értenek velem egyet, nem ítélkeznek és nem akarnak megtéríteni. Biztosan ők sem "jó keresztények".

Az az érzésem, amit te forszírozol, nem keresztényi összetartás, hanem felsőbbrendűség-tudat...

(S még mielőtt arra kérnél, hogy olvassam a Bibliát - tudok egy s mást, ugyanis katolikus voltam. Csak aztán szépen, lassan kialakult a saját véleményem a világról.)