Mit lehet kezdeni egy szófogadatlan óvodással? (beszélgetés)

Azt hiszem, az volt a baj, hogy kicsi volt az önálló összetett tevékenységhez - bár még most is az.

A "csinálj rendet" nem értelmezhető neki. A "gyere pakoljunk össze" sokkal inkább. Amikor egyszerű, konkrét érhető feladatot kap, azt meg szívesen meg is csinálja (ma pl. letakarította a mosdót, mert ő takarítani akart velünk. Kapott egy rongyot és olyan tündéri volt, ahogy megcsinálta:)) )

Most talaltam.

Te is érezted már, hogy összeesküvés folyik ellened a saját otthonodban? Amikor a gyermekeidnek mintha csak egyetlen célja lenne: az, hogy téged megőrjítsenek?

Alfred Adler osztrák pszichológus szerint ilyenkor nem érdemes harcba szállni. A gyermekedet sohasem fogad erőszakkal együttműködésre késztetni. Erőszakkal csak megtörni tudod, de meggyőzni soha.

Ha a gyermekedet hatalmi eszközökkel neveled, akkor mindig azt fogja figyelni, hogyan csikarhat ki az élettől valami kellemeset. Hiszen ha a gyermek elnyomottként éli az életét, akkor állandóan keresi a kompenzáció lehetőségét. Keresi az élvezeteket, az izgalmakat, és rászokik arra, hogy csak a saját hasznát nézze. Állandóan kedvezményeket követel, és igazi kis „szabadságharcosként” éli majd az életét.

Amelyik gyermeket hatalmi szóval, túlzott szigorban nevelnek, az óhatatlanul megtapasztalja a szeretetnélküliséget. A rideg nevelési elvek úgy hatnak a gyermekre, hogy a gyengédséget, a szeretet kifejezését nevetségesnek vagy sutának találja. Különösen káros, ha a gyermekből gúnyt űznek. Ők az érzelmektől kifejezetten iszonyodni kezdenek. Elhatárolódnak a szeretetkapcsolatoktól.

Tehát ne hatalmaskodj a gyereked felett, ne nyomd el, de légy következetes! Ne vitatkozz vele, ha első nekifutásra nem tudod megbeszélni a konfliktust, mondd ki egyértelműen a viselkedés következményét. Egy percre se ess ki a szülői szerepedből! Ha félsz attól, hogy a gyermeked visítani, hisztizni fog, vagy rákezd a végeérhetetlen alkudozásra, akkor fordulj el és láss hozzá valamelyik feladatodhoz. Ezzel jelzed, hogy a részedről lezártad a témát.

A gyerekeknek szükségük van arra, hogy megtanulják: a tetteiknek következményei vannak.

Már túl vagyunk rajta:)

Igen, vártam volna valami hasonló megoldást, de nem volt nagy hajlandóság rá, így 5 év bünti volt...

Ezt időben kell elkezdeni, mindig az életkorának megfelelő tempóban.

Nálunk ez nem volt gond. Először együtt pakoltunk. Minden este felpakoltuk a polcra, bepakoltuk a dobozokba a játékokat, amire azért volt szükség, hogy este a sötétbe ne essünk át rajta, vagy ne lépjünk rá, mert nem elég, hogy nekünk fáj, de össze is törik. Hétvégén nagy pakolás volt, mindig szombaton, mert hét közben csak kicsit pakoltunk össze, de hétvégén mindent a helyére tettünk.

Az oviba azért segített, hogy olyan ügyes legyen, amilyennek kell lennie egy ilyen nagy fiúnak, ugyan ez működött amikor jöttek a vendégek. Pakolj össze, hogy lássák, te milyen ügyes vagy.

Ezt kis korában megszokta, így nem volt gond később sem. Mindig rend volt az íróasztalán, a táskájában, és most a szekrényében is szín szerint szépen összehajtva vannak a ruhái:) Még én is lemerevedek, amikor benézek a szekrényébe:)))

Alvás: az én fiam sosem aludt az oviba. Sajnos ennek az volt a következménye, hogy minden nap büntiben ült fél órát. Egyszerűen nem tudtam rábeszélni az óvónéniket, hogy mást csinálhasson. Nem volt igénye az alvásra. Általában szórakoztatta a többieket. Hangról megmondta nekik, hogy milyen autó ment el az ovi előtt, illetve verseket, meséket mondott nekik. Ez utóbbit nagycsoportos korában már értékelték az óvónénik, mert ő mondhatott széken ülve altató mesét:), na de ekkor sem úszta meg a büntit.

Otthon sosem aludt délután úgy 2 éves korától, mert nem volt rá igénye, de cserébe este 8-fél 9 között mindig elaludt és reggel 5-fél 6 között vígan felkelt egy érintésre:) engem nem zavart, ha nem alszik, mert ha mégis elaludt, akkor hajnalig szórakoztatott minket és reggel nehezen kelt. Valamiért valamit.

Na, a lényeg, hogy próbálkozni kell, rávezetni a pakolás és alvás fontosságára, szép finoman, nem üvöltve, nem büntikkel.

Egyem is meg, hát valakinek rendet kell tenni.

Az a helyzet egyébként, hogy ebben a korban az első számú tevékenység ugye a játék, amit írtó nagy beleéléssel tudnak ám művelni és sajnos bár a legtöbb óvoda figyel arra, hogy legyen szabad játék idő, de ugye a gyerek nem kalibrál, hogy letelt a fél óra és el kell utána pakolni. Sokszor a legmélyebb játékból zökkentik ki őket és nehezükre esik az elpakolás. Úgy szoktuk ha mondjuk foglalkozás kezdődik, hogy nem azt mondjuk, hogy na pakoljunk mert most festeni fogunk, hanem van egy mondóka amit már jól ismernek a gyerekek és azt ha elkezdjük énekelni, akkor a gyerekek tudják, hogy pakolás van, mert valami klassz jön. Megyünk a meseerdőbe...stb. Ha van olyan aki nagyon nem szeret pakolni, akkor vele együtt pakolok és akkor szépen kedvesen vele együtt elpakolunk. Ebbe majd szépen bele fog jönni Ő is.

Ő ilyen mentalitású és ennyi, van bőven ideje bele jönni a dolgokba.

Ha pedig van "problémásabb" gyerek a csoportban aki nem alszik és zavarja a többieket, akkor oda ülök mellé alvásidőben és onnan mesélek. De ugye ezt a szitu hozza, hogy miből mit hozok ki.

Persze én még nagyon kedző vagyok, szóval nincsenek olyan hatalmas praktikáim, de azért az ember menet közben feltalálja magát.

ez a robotos jó!:)))

Nem, nem a ruháit kell/ene elpakolni, a játékokat kell vödrökbe, dobozokba

Öhöm...

Elfogultság szagot érzek.:)

Mondjuk lehet, hogy az is baj, hogy nekem khmmm... szóval igazából büszke vagyok rá, hogy ilyen kis öntörvényű, erős akaratú.

De ez mégsem jó, mert a szabályokat mégis illene betartani.