Mit gondoltok erről az írásról? Kezdő vagyok. Szóval legyetek elnézőbbek a hibákkal kapcsolatban. (beszélgetés)

Mintha egy 12-14 éves "tollából" íródott...

A többi commentet amit írtam volna már leírták... :D

Vannak szavak, jelzők kifejezések amik nincsenek a helyén.

Nincs jól tagolva, összefolyik és helyenként nem elég egyértelmű a mondanivalód.

(a történet nem az én világom, a helyesírás meg egy másik dolog, abba nem kötök bele)

Nagyon gyorsan, csak átfutottam a szöveget. Hát igen az látszik, h kezdő vagy, erre szokták azt mondani, h "Olvass (több) kortársat!".

Na de még majd átnézem tüzetesebben is a szövegedet, közhelyekre majd vigyázz, azt már most látom, h lesznek benne. Illetve, ha írsz privátban tudok ajánlani egy-két irodalmi kört, ami segíthet a fejlődésben.

A helyesírás és a téma eredtiségének kérdését már többen felvetették, így azt átugrom. Ami nekem szembetűnő, hogy szinte tőmondatokból áll az egész sztori, ettől darabos, monoton, szabdalt. A történet vonalvezetése is túl nagy léptekben halad, így nem adsz sok esélyt az olvasónak beleélni magát.

A párbeszédeken és a párbeszédek körüli narráción is javítani kellene.

Hobbiból írni jó, ne add fel, a kritikámat építő jellegűnek szántam. Mindenki kezdte valahol.

Et a történet nekem arról szól, hogy van egy fiatal lány, aki valamiért nagyon szomorú és álmokkal vígasztalja magát.

A történetet rövid, szinte tőmondatokban meséled el és nagyon-nagyon kevés a jelző.

Mivel ilyen kevés a jelző, a hangsúly nálam erre tolódott: szomorú a fiú, de talán a lány még inkább, így kerülnek a sötét parkba. A lány - "aki igazából senkivel sem tudott szót érteni soha" - őszinteségről, tapintatról és valami csodás mesebeli szerelemről álmodik.

Ha jól esik, írd ki az álmaidat, csak mellette olvass nagyon-nagyon sokat szépirodalmat és kívánom, hogy sokasodjanak a jelzők!

Helyesírás-....nézz már utána az igekötőknek!!(meg a központozásnak is)

Borzasztó ez így.

Stilisztikailg meg egyetértek a többiekkel.

Ez a folytatás eddig:

Az utcán nem találtam semmi érdekeset. De nem is tudtam volna találni, mivel csak kóboroltam. Az agyam teljesen máshol járt... Egy sötét parkban, ahol ül az egyik padon egy szomorú fiú. Ekkor az az ötletem támadt, hogyha legközelebb ott járok álmomban, odamegyek hozzá, és megkérdem tőle, hogy miben tudok neki segíteni. Lehet, hogy hülyeség, mivel csak egy látomás volt. De ezt már eldöntöttem. Odamegyek hozzá. Márha álmodni fogok még vele. Mikor feleszméltem azon kaptam magama, hogy még mindig az utcán vagyok, de nemtudom hol. Ránéztem az órámra és megdöbbenve láttam, hogy már délután egy óra van. Kissé megrémültem, mert ilyen még sosem fordult elő velem, hogy annyire elmélyedjek egy gondolatban, hogy órákkal azután veszem észre, hogy a város egy olyan részén vagyok, amit még nem is ismerek. Nem is tudtam, hogy van olyan zuga a városnak. Talán már a város határánál voltam. Alig láttam egy két házat, minden olyan volt mintha egy pusztaságon lennék.

Láttam egy kocsit felém közeledni, elég gyors sebességgel ment, de nem igazán érdekelt, csak hazaakartam jutni valahogy. Így azt gondoltam hátha fel vesz a sofőr. Mikor odaért hozzám megállítottam. Napszemüveg volt rajta, amit nem is csodáltam mert nagyon erősen tűzött a nap. Ahogy elnéztem valahol a 20-as éveiben járhat. Mikor megálltam előtte megkérdeztem tőle, hogy felvenne e és bevinne a belvárosba. És válaszolt:

- Persze, beviszlek. Én is épp odatartok.

- Köszönöm... ööhm...

- Antonio. - fejezte be a mondatomat.

- Antonio. - ismételtem a nevét. - Szép név az Antonio. Engem Ashley-nek hívnak. - modtam neki.

Beszáltam a fekete Nissan-ba és elindultunk. Antonio nagyon jó beszélgetőpartner volt. Jó volt a humora, és tapintatos volt. Már utaztunk háromnegyed órája, mikor Antonio megkérdezte tőlem, hogy hogyan kerültem a város szélére. Én mondtam neki, hogy nem számít.

- De engem érdekel. - mondta Antonio. - A belvárosból gyalogoltál ki? - kérdezte.

- Mondhatni.

- Hűha. Ha egy fiatal lány kigyalogol a belvárosból a külvárosba elég kitartó lehet. - mondta a fiú.

- És az mit számít hogy egy lány kitartó vagy sem? - vágtam vissza.

- Elég sokat. De most komolyan mi volt az oka?

- Mondtam, hogy nem számít... - mondtam neki kissé modortalanul.

- Jól van. Megértem ha nem akarsz egy vad idegennek elmondani ilysmiket. Teljesen igazad van. Nem akartam erőltetni. Csak tudod, felkeltetted az érdeklődésemet... mármint a gondolkodásod a világról. Elég sok mindent nem tudsz még...

- Jó hogy őszinte vagy. - mondtam neki kedvesen. Ekkor láttam egy kis mosolyt a szája sarkánál megcsillanni. Örültem neki. Igazából senkivel sem tudtam szót érteni soha, de most úgy látszik változott. Megmosolyogtattam egy fiút. Persze ez nem jelent semmit, csak egyszerűen örültem neki. A városba vezető út hátralévő részében folytattuk a beszélgetést. Jelentéktelen dolgok voltak, de örültem, hogy van valaki akivel rendesen eltudok beszélgetni. Beszélgettünk olyasmikről, hogy ki hány éves. Mint kiderült igazam volt, 21 éves. Elmondta, hogy mi szél hozta Albionba: Ide jött élni, aminek titkon örültem is, mert nagyon jó fejnek tartottam Antoniót.

"A menése egyszerűen gyönyörű volt."

A járása lehet gyönyörű, a "menés"-ről inkább a hasmenésre asszociálok.

De én is csak biztatni tudlak, gyakorolj,- és legfőképp olvass sokat, úgy tk. szórakozva szívod magadba a nyelvhelyességi, stilisztikai fortélyokat.

A helyesírás is fontos, de a nyelvhelyesség még lényegesebb!

Az eredetiség, az egyéni stílus pedig - ha tényleg van az íráshoz tehetséged - jön, ha túljutsz a "gyerekbetegségeken".

Írj nyugodtan, főleg amikor úgy érzed, szükséged van rá.

Legyen ez a hobbid, a kikapcsolódásod és az örömöd, amit magadnak szerzel vele.

Utána már magad is érezni fogod, mit kell, hoy kell és milyen formában.

Az első lépések, mint a kisgyereknél is, botlások sorozata, de attól még megy és feláll, ahogy egy ilyen írásból is lehet valaki később, híres író.

Mi majd drukkolunk és boldogan mondjuk, lám az első írásait mi élvezhettük :D

A helyesírásra figyelj oda. az fontos.

Egyetértek.

Kiegészítés:

"Én mozdulatlanul álltam..." Minek az én? A ragozásból egyértelmű, hogy kiről van szó.

S általában: számomra visszatetsző az "én" felesleges használata; azt sugallja: én, én, én...

Nem láttam a tekintetét.... és kész, meg van oldva a dolog. :)

Próbálkozz nyugodtan. Főleg, ha örömöt lelsz benne.

meg a "kultúrált"... és a "padlót fogtam"

jajj....

meg több központozási hiba is van, meg egyebek....

kezdő próbálkozás, kissé pongyola is, de hajrá!!

A történet semmi különös.

Még ne küldd el kiadóknak :)