Mit éreztetek szakítás után, mikor már nem voltatok szerelmesek a másikba? (beszélgetés)

Ha hosszu ido volt,akkor persze.Meg,ha sokat adott erzelmileg.

Ha nem hosszu es a masik fel egy barom es nem szeretem,akkor nem hinnem,h sokaig ragodnek.

ó :S sajnos minden jel arra mutat, hogy van valakije. megérdemelné hogy megkeresd és számon kérd, de szerintem ne hozd magad ilyen méltatlan helyzetbe. sajnos a pasik szokták ezt csinálni, hogy eltűnnek ha találnak valakit, vagy csak szakítani akarnak, ilyenkor érteni kell ebből és továbblépni. velem is megtörtént már, naagyon nagyon kivancsi voltam mi lett vele, de mondjuk én eléggé büszke vagyok és inkább nem is kerestem, aztán kis örömet okozott az, hogy vajon mit gondolt miért nem kerestem én sem :D persze sovány vigasz, de ez volt.

talán ilyenkor azért tűnnek csak szimplán el, hogy kerüljék a konfliktust ugye, meg a drámát ami egy szakitással jár, ha meg eleve te voltál a 2. nő azt abszolút be se akarnák vallani, valamint talán nem akarják végleg felégetni a hidat a hátuk mögött... szerintem próbálj továbblépni, ismerkedni, ilyesmik, de ne neten. messziről jött ember azt mond amit akar, tudod.

Én nem tudom, csak nekem vannak értelmezési problémáim, de ezt a kérdést megint nem értem!

Mit éreztetek ha már nem voltatok szerelmesek...! Hát akkor egyértelmű, hogy SEMMIT!

Sajnos egy másik városban lakik.. nem tudom pontosan hol lakik... és nem is mindig ugyanúgy dolgozik... szóval eléggé lutri a személyes megkeresés...de azért közben leesett néhány dolog.. pl miért nem mondta soha hogy hol lakik.. vagy hívott meg magához.. vagy vettük fel egymást FB-on vagy wiw-en.. erre ment ki az elejétől fogva a játék?

Valahogy még mindig nehéz elhinni hogy ilyen könnyen hittem, és még hiszek benne mindig...

Majd még gondolkodom hogy mi legyen... bár a személyes megkeresés nekem is átfutott a fejemen.

Egy próba szerencse, ha lemegyek oda ahol lakik.. lehet kiszúrom vagy valami.. nekem csak az a fontos hogy tudjam hogy jól van.. a többi nem érdekel...ha meglátnám az utcán sétálni, nevetve stb.. az nekem pont elég lenne hogy tudjam innentől hova tenni a dolgokat.

Nagyon jó a fórum! Talán éppen erre van szükségem, ugyanis még mindig gyötröm magam az előző (két évig tartó) kapcsolatom miatt. Még az interneten is újra regisztráltam az egyik közösségi oldalon, ezáltal is eltűnünk egymás elől valamilyen szinten. Korábban indítottam fórumot, mert mindenáron meg akartam tartani az exemet, és jó pár apró gond is akadt. Sokan azt tanácsolták, váltsak, mert csak kihasznál, már nem szeret... Még a mai napig is érzem, hogy valamennyire kötődik hozzám, időnként ő, időnként én írok rá valamilyen indokkal. Az egyik pillanatban kedves vagyok/lennék vele, a következőben meg elküldeném a francba hangos léptekkel. Haragszom is, meg nem is. Olyan borzasztó kettősséget érzek magamban, fogalmam sincs merre tovább. Nyilván mindenki a maga álma és céljai felé, mégis kétségek gyötörnek. Hogyan léphetnék tovább? Biztosan csak egy másik pasi segít a tovább lépésben? Szerintem fontos, hogy saját bőrében is jól érezze magát az ember lánya, s úgy legyen boldog, hogy közben nem támaszkodik senkire. De aztán eltelik két-három hónap, és újra ott az érzés, jó lenne valaki melléd. Úgy érzem, már nem tudnék vele lenni, annyit bántott a tavaszi időszakban, olyan sebeket okozott, és bár akkor még szerelmes voltam belé, azt hiszem kiölte az iránta való szerelmet a hozzáállásával, szavaival, tetteivel. Most egyszerre szánom és szeretem. Szánom, mert látom, hogy még mindig csak a homokba dugja a fejét, és szeretem, legalábbis amikor a közös szép élményekre gondolok.

Valamilyen szinten lefoglalom magam, mert folyamatosan járok dolgozni, új hobbim is lett, ami szintén koncentrációt igényel. Aztán újra és újra eszembe jut, meg az előzmények és nagyon fáj.

sziasztok,

Végső kétségbeesésembe kéreslek titeket...

A story a következő: Neten megismertem egy srácot, alakulgattak a dolgok, hol kicsit jobban hol kevésbé... végül pár hét után gondoltuk találkozunk, egy nagyon nagyon jó randi lett balőle, aztán legközelebb is és utánna is... minden alakult a maga módján.. lassan szerelem is lett belőle... sajnos a távolság nehezítette a dolgot, de eddig megoldottuk...

az utolsó üzene az volt, hogy sajnos nem tud jönni a 7végén, és aggódik emiatt ...

aztán egyszercsak eltűnt, teljesen, nem érem utol, nem válaszol az üzeneteimre.

Gyakorlatilag úgy tűnt el mint szürke szamár a ködben...

Ilyenkor mi a teendő? Próbáljam megtalálni, vagy hagyjam a fenébe és reménykedjek még, hogy talán valahol valami formában feltűnik még? Vagy ne is reménykedjek?

Pontosan ezt:

ˇ"A hiány makacs jelenség, mindig hiány marad. Mert a mozaikkép hiányzó darabkáját csak azzal az eggyel lehet pótolni, ami pontosan odaillik. Felesleges időtöltés és energiapazarlás minden más próbálkozás. És soha nem jutsz a végére. Csak ha egyszer szembenézel magaddal, ha elismered, hogy más megoldás nincs, mint a hiányzó darabot a helyére tenni. Csak egy elhatározás, csak egy mozdulat. És akkor kezdődik az életed.

A szerelmedet mindig gazdagabban kell elengedned, mint ahogy érkezett hozzád! Szakíts vele szépen, engedélyezz neki illúziókat, ne vitatkozz közös tulajdonú tárgyak sorsán, hagyd, hogy ő örökölje a baráti kört is. Ami nem jár neki, az előbb-utóbb úgyis visszakerül hozzád.

Moldova György

Csitáry-Hock Tamás

Valójában a törzsgárda :)(a valódi jóbarátok, szám szerint kettő)tizenéves korom óta megvannak, vigyázunk egymásra. Ami cserélődött, az a lazább barátok, haverok stb.

Hogy hol? Valakit egy fórumon, valaki a kollégám, van aki tanfolyamról...

Uuuu, így sokkal nehezebb lehet!

Ismerek olyan pasit, aki direkt egy csaj közelébe költözött a szakítás után... Bizarr :D

Szia!

Az én párkapcsolatom nem rég ért véget, így frissek még bennem az élmények.

A mai napig tud hiányozni (véglegesen közel 2 hónapja szakítottunk). Bő egy éves kapcsolat volt, sok vitával tarkítva. Én már nem voltam szerelmes, de nagyon szerettem.

Az érzéseim a szakítás óta hullámzóak. Van, hogy kiegyensúlyozottnak és boldognak érzem magam, máskor viszont ramatyul érzem magam, el vagyok keseredve. Azt hiszem az idő az, ami feledteti, illetve ha már jobban vagyok, akkor egy új társ.

Azt észrevettem, hogy azóta amikor beszélünk, egyikünk van jól, másikunk rosszul és a beszélgetéssel "cserélődnek" az érzések.

Nem tudom, rád hogy hat, ha beszéltek?

Az első gondolatom az volt, hogy ha így hogy külön lakva is vannak problémák, mi lenne, ha együtt élnétek? (Hacsak nem éppen a különélésből adódnak a gondok.)

Ha az ember nagyon akar valamit, s ráadásul azzal nincs is egyedül, akkor előbb-utóbb meg tudja valósítani. Mivel semmilyen részletet nem ismerek, csak azt tudom mondani: legyen a legközelebbi célotok a közös élet megteremtése.

Sziasztok!

Nem is tudom hol kezdjem a történetet. . .

De végül is az az egész lényege , hogy van egy 7 éves pár kapcsolatom amiben vannak problémák , de ettől függetlenül szeretem a párom és szeretném , ha rendbe lennének a dolgaink.

Sajnos a 7 év alatt még nem tudtunk össze költözni mert igazából nincs rá olyan lehetőség ami esetleg kedvezően alakíthatná az életünket.

És sajnos ez a helyzet , hogy nem élünk együtt nagyon rossz mind a kettőnknek és már már el jutottunk odáig , hogy lehet , hogy emiatt lesz vége a kapcsolatunknak. . .

Magyon rosszul érzem magam és nem tudom mit tegyek

Kérlek segítsetek!!! Mit tegyek???

Köszönöm szépen előre is!!!

Bocsi , hogy egy picit másabb témáról írok , de úgy tűnéik , hogy az én párkapcsolatomra sincs megoldás...

Ugyanebben a cipőben járok. pár napja mentünk szét, mi is együtt éltünk stb.

Az biztos, hogy nem egyik napról a másikra fog megnyugodni a lelkünk. Sok az emlék, meghát kötődtünk egymáshoz.

Pár napot hagyni kell magunknak a bánkódásra, hogy meggyászoljuk a kapcsolatot. Engem is hívtak tegnap barátok, de szerettem volna egyedül lenni, kicsit átgondolni a mögöttem álló éveket, őszintén belátni, amit esetleg nem akartam.

De nem áll szándékomban becsoffadni. Vannak terveim, ötleteim, és szeretném élvezni az egyedüllétet, nem pedig pusztulogni benne.

És majd jön valaki más...ahogy neked is. Mert mindig lesz más. Azt nem mondom hogy jobb :))

Gondolj arra, ez még a jobbik eset. Mi lenne, ha szerelmes lennél. és ő rakná ki a gúnyádat? Én voltam így. Na az pokoli volt.

Ha beszélgetni támad kedved, engem megtalálsz.

Már csak azért is, mert 4 évvel ezelőtti szakításom után éreztem úgy, mint most te. Hogy jaj, hol találok én új barátokat stb. Most már eszem ágában sincs félni bármi miatt. Barátaim vannak -figyeltem hogy párkapcsolat alatt is ápoljam őket :)- és lettek újabbak, bár ők inkább haverok. Úgyhogy ebbe is bele fogsz jönni.

Nyugi. És adj időt magadnak.

Egy dolgot sosem szabad: félni és kétségbeesni.