Mit csináljak a kolléganőmmel? (beszélgetés)

Régen indult, de hátha ma is olvasna, beszélne kollégák közötti viszonyokról.

Most olyan osztályon dolgozok, ahol egy irodába vagyunk ketten, sajnos a kolléganőm nem egy jó csapatszellem, sem munkában sem emberileg.

Már ott tartok hogy nem is szólok hozzá a reggeli köszönésen kívül. Nagyon magának való szegény, a saját munkáját nem mutatja meg, így helyettesítenem nagyon nehéz, ő sosem ajánlja fel segítségét, nem szól egy árva szót sem egész nap, nem is kérdezi honnan jöttem ki-miféle vagyok.

Főnökömnek is mondtam, sőt tudja érzékeli is. A főnökre nem felettesként tekint, nem azt csinálja amit mond, nem is tőle kér szabit.

Sajnos már ott tartok hogy mindenben mozdulatában azt látom hogy ellenszenves, ahogy csamcsogva eszik, a billentyűt püföli, csapkodja a fiókot, már az h az irodában ebédel bosszant.

nem tudom mit tudnék tenni hogy a napi 9 órát el tudjam vele viselni.

Az sem megoldás h zenét hallgatok fülesen keresztül, sajnos már irritál az egész nő ahogy van.

Szerencsére ilyen kollégám sosem volt. Olyanok vannak, akiket nem kedvelek, de szerencsére velük nagyon ritkán találkozom. Napi kapcsolatban mindösszesen nagyjából átlagban 2 emberrel vagyok, és ez pont jó így! :-)

Na jó, néha megy a 'vita' a Hoxa miatt (is), hogy kijé legyen épp a gép, de ha van munkamegosztás, gépmegosztás is van. Szerencsére most hoztuk rendbe az egyik kékhalált halt darabot, úgyhogy egyszerűbb a dolgunk. :-)

figyi,most h nem vagyok benne a problémába (tudod,ilyenkor könnyebb tanácsot adni :))) arra gondoltam,úgy kellene válaszolnod,mint egy kívülálló!:)

pl.most,h mondta,miattad nem megy nyaralni,te válaszoltad volna,csak úgy flegmán:"Tényleg nem mész nyaralni???...Sajnálaom!!!" (de úgy,h érezze,azt meg sem hallottad,h miattad nem tud elmenni)...bár lehet hülye ötlet,de hátha így megunja az alattomos kis játékait!:))

:)))

nekem ezt 3évig kellett elviselne a roh..t kollégiumban az egyik szobatársam személyében:"mit eszel,miért azt eszed,egyél rendesen, (a rendesen nála azt jelentette,h cafrangos húsok,olajtól tocsogó ez-az,tortahegyek...),kérsz egy kis zsírt?..." majd mikor Ő (kegyelme) befejezte a lakomát,fölémállt és bámult,büfögött,röhögött...és NEM PASIVAL laktam együtt!!!! :))) nos,azóta nem vagyok hajlandó nagyon senki társaságában étkezni,s utállom én is ha beszólogatnak (főleg aki fogalmatlan)...szóval nem vagy egyedül!:)))

ezeknek az embereknek "nem tanítottak" illemet anno,bár én úgy vélem ezeket nem kell tanulni,hanem vhogy jönnek maguktól...

Végigolvastam a hozzászólásokat, néha úgy éreztem, hogy egy személyre gondoltunk, mert nekem (nekünk) is kijutott egy ilyen pi..a, folyamatosan szenvedünk tőle. Egy viszonylag jó kollektívát teljesen hazavágott. Ott szítja az indulatokat és ellentéteket, ahol csak tudja. Ketten azóta (őmiatta) elmentek, a maradék pedig kínlódik, és vele harcol naponta, mert időközben megtették kisfőnöknek. Spicli, talpnyaló, irigy és gonosz is, árulkodó, állandóan hazudik rólunk, meg a többiekről is, de nem tudunk védekezni, mert nem tudjuk mi ellen kellene, mások előtt lejárat, folyamatosan elferdítve jelentéseket visz a főnöknek, ezáltal nagyon jó pozícióba került.. Így jutott feljebba ranglétrán. Alaplemeze az, hogy csak ő dolgozik az irodánkban, csak ő ért mindenhez, mi meg csak kényelmesen, ráérősen csinálgatunk ezt-azt, de főleg sokat dumálunk munka helyett, meg internetezgetünk, és azért nem szeretjük őt, mert ő dolgozik, és nem ér rá velünk jópofizni.

Próbáltunk vele többféle módszert, de pl. a levegőnek nézés az abszolút nem jött be, ettől csak még nagyobb szarvakat kapott. Ha saját fegyverét fodítottuk ellene, hogy magunkat dicsértük, még ettől akadt ki legjobban, de észre sem vette, hogy őt figurázzuk ki. Így már nehéz, hogy ő lett az irodafőnök. Ennyire még embert nem utáltam. Jaaaaaaaajjjjjjjj!!!!!!

Legalább leírtam. Ha olvasod te hülye, ismerj magadra, és gebedj meg!

Hagyd hagy higgye, sőőőt!!!

Dolgozzon helyetted, mert Ő úgyis jobban tudja.

kérd meg, hogy mutasson meg dolgokat, majd figyeled hogy csinálja, mert szeretnél a legjobbaktól tanulni.

Közben meg nyilvánosan nevessetek jót rajta.

Olvasgattam a bejegyzéseiteket és azon elmélkedtem, milyen rossz lehet olyan munkahelyen dolgozni, ahol nem túlságosan jó a munkahelyi légkör.

Én 25 évet dolgoztam ugyanazon a munkahelyen, ugyanazokkal a kollégákkal és kolléganőkkel, de mi olyan voltunk, mint egy család. Sőt, néha jobb volt. Soha semmilyen veszekedés, viszálykodás, pletyka nem volt. Amikor én odakerültem 1975-ben, én voltam a legfiatalabb. Ennek megfelelően viselkedtem az idősebb kolléganőkkel. Meghallgattam a tanácsaikat, ha jónak tartottam elfogadtam. Aztán jöttek később tőlem is fiatalabbak, én is mindig igyekeztem őket átsegíteni a kezdeti nehézségeket.

Egy viszont biztos: aki nem tudott alkalmazkodni,nem tudott a régiek közé beilleszkedni, az nem is volt hosszúéletű a cégnél.

De ez már sajnos a múlt. Ha újra dolgozhatnék, egy kevésbé ideális helyen is megpróbálnék helytállni. De sajnos, kicsi a valószínűsége, hogy valaha is mégegyszer dolgozhatok...:(

ELolvastam amit írtatok,nekem is volt egy kolléganőm

aki az gondolta ,hogy Ő a tökéletes.Nem tudtunk ez miatt kijönni egymással,mindent kipróbáltam amit lehetett.Megmontam a véleménye az se volt ereményes,ha halgattam akkor az volt a baj.Mindenbe bele kötött.Végül feladtam.

Nem olvastam egy hszt sem őszintén szólva. Csak annyit mondok, hogy én tudnék mit csinálni a(z egyik) kolléganőmmel, de ő nem akarja! :(

(Elnézést, már itt sem vagyok!)

Sziasztok! Végigolvastam kíváncsiságból a beírásaitokat, habár én nem panaszkodhatok a kollégáimra.

A "nemmosolygásról" viszont eszembe jutott valami, gondoltam megosztom Veletek. :)

Bp-en az Árkádban az egyik falodánál ki van írva egy táblára a következő szöveg:

"Az az eladó, amelyik nem tud mosolyogni, menjen el vevőnek!"

Jó, nem? :)