Minden elmúlik egyszer? (beszélgetés)
A pozitív gondolkodás egyik hátulütője, hogy nagyon jól fel lehet használni az árnyékszemélyiségünk elfojtására. Biztos ismersz olyanokat, akik akkor is mosolyognak, amikor már lélekben kinyírták (600-szor) a másikat! Na, ez így csak akadály! A pozitív gondolkodás inkább optimizmus, hogy a kutyaszar helyett inkább a virágra fókuszálok! De az nem azt jelenti, hogy nem lehetsz dühös! Minden megengedhető, csak az idegvégződésekkel rendelkező élőlényeket nem bántod! Az önvédelem természetesen egy másik kategória! Ott jogosan megvédheted magad!
Szerintem ez pont így van! Jó ilyet olvasni!
A pozitív gondolkodás nem arról szól hogy a mosolygástól megtelhet a pénztárcám, vagy kedvesebb lesz tőle a szomszédom. Mindannyiunknak vannak problémái, élhetünk nagyon rossz körülmények között (másokhoz képest), de ettől még gondolkodhatunk pozitívan: Nézhetünk reményekkel telve a jövőbe, lehetünk elfogadók, megbocsájtók, másokkal megértők. Nem kritizálunk, nem ítélkezünk, mindenkit elfogadunk olyannak amilyen. Még magunkat is. :)
Igazad van, nem lehet pozitív gondolkodással mindent megoldani. Egy csomó rajtad kívülálló tényező van az életben, amit nem lehet a saját befolyásod alá vonni.
"A pozitív gondolkodás, mint az elfojtások forrása
A pozitív gondolkodás neurózist okozhat. Amit pozitív gondolkodásnak hiszünk, az lehet egyszerűen egy elfojtás is. Azt hisszük, ha nem mutatjuk ki a haragunkat, a megbántottságunkat, a szomorúságunkat, akkor pozitívak vagyunk. Ez csak a látszat. Valójában sokszor elfojtjuk az érzelmeinket, és megmagyarázzuk magunknak, hogy nem is bántottak meg, mert annyira „pozitívak” vagyunk, hogy minket már nem is lehet megbántani. Mikor mélyebben magunkba nézünk, látni fogjuk, hogy ezek az érzések bennünk tombolnak, és csak arra várnak, hogy valahol kiutat találjanak a testből. Meg is találják a kiutat – valamilyen pszichoszomatikus betegség formájában. Csodálkozunk, miért fáj a fejünk, miért ég a gyomrunk, miért magas a vérnyomásunk. Mindez csak pozitív gondolkodásunk által elfojtott érzelmeink „mellékhatása”.
A negatív gondolkodás pozitív hatásai
Fentiekből következik, hogy a negatív gondolkodásnak is lehetnek pozitív hatásai. Elsősorban az, hogy a romboló érzelmek nem maradnak a testünkben. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ha haragosak vagyunk, verjünk meg valakit, vagy lépjünk fel támadólag és használjunk trágár szavakat. Egyszerűen vezessük le a felgyülemlett feszültséget úgy, hogy megéljük az érzelmeinket, nem utasítjuk el azokat. Ha kell, fogjunk egy párnát, és püföljük, ameddig jólesik. Vagy vágjunk földhöz valamit. Menjünk ki az erdőbe, és üvöltsünk. Sokkal jobban fogjuk érezni magunkat!"
az élet örök körmozgás.a sírodon kikel a virág,de ha hamvasztanak,akkor sem veszel kárba.
A fórumtémára válaszolva szerintem: Nem múlik el minden. Örök a változás, a mozgás és az emberi butaság.
Én is megnéztem Szvámi Ráma élketóútját. Köszönöm a linket. Különös hogy olyan korán meghalt.
csak a bánat nem,mondta egy munkatársam.ha tudta volna,hogy az életerős férfiből évek óta ágyban fekvő pelenkás lesz?
Már mint be másolhatom valahová?
Kérdésnek másik fórumba?
Tetszik a kérdésed, ellophatom?
"""Mi az ami örök, mi az, ami meghatároz, mint ember?"""
A hiányérzet, az Örök!
Komolyan, gondojunk csak bele!
Nekem elegem van a pozitiv gondolkodasbol. Most megengedem magamnak, hogy duhos es lehangolt legyek azért, mert minden elmúlik, megengedem magamnak, hogy lehangolt legyek es belemelyedjek az elmulas fajdalmaba. Meg kell eljem ezt is ez is en vagyok es el kell gyaszoljam az elmult dolgokat az erzeseket, amiket éreztem, meg aaz embert, aki voltam .
Megnézem. Lehet, most pont erre lesz szükségem.
Ez nagyon elgondolkodtató, és bevallom meg soha nem hallottam ezt: "a maradandóból nem maradandót alkotni is művészet"-ma ezen is fogok gondolkodni. Köszönöm!
Kezdj el mondjuk Szvámi Rámát olvasni! Egy-két kérdésedre biztos tudja a választ a könyveiben. Sok ilyen keleti mester van! Őt például lehet érteni! Vannak ütős magyarázatai! Csak egy tipp volt!
[link]
[link]
Szerintem az ÉLET esszenciája és a vele járó öröm, boldogság az egyedüli maradandó dolog! De itt a Földön ezt formába öntjük, tárgyat rendelünk hozzá, hogy izgalmasabb legyen! Keleten ezt úgy hívják, hogy "játék"! A maradandóból nem maradandót csinálni is művészet, de a nem maradandóból maradandót csinálni is művészet! Ez egy nagyon magas filozófiai felvetés! Megélés nélkül majdnemhogy érthetetlen!
Kemény gondolat volt, de totál igaz.
Barátkozz meg vele! Ilyen az élet.
Figyelj, évezredek óta küzd ezzel az érzéssel az emberiség. (Ld. világirodalom, képzőművészet, zene). Sz@rt nem segít semmilyen hajtek kütyü se. Halandók vagyunk, és ebbe belegondolni nagyon nehéz. Állandóan hárítunk, a halál tabutéma szinte, aztán egy pillanatban pofánvág a valóság. Deprimáló, szó se róla.
A végén az is itt marad. Nem viheti magával. Legfeljebb a pénzt elmulathatja, vagy jótékonykodhat.
Nem, az nem élet. Az gyötrelem a szívnek. Mondjuk annak jó lehet akit így szeretnek. :) De a másik oldalon nem jó lenni. Fura dolog a szív. Tudod hogy nem jól csinálod, mondják, érzed, mégis újra meg újra...mint akit beledugtak egy csőbe, aztán otthagytak. Gyűlölöm a pasikat. :D Áh nem is, nálkülük sz*r lenne ez az élet. :D Csak azt nem találom aki nekem való.
Csenge(ttyű)! Hát a plátói szerelem az mi? :D Az az élet? :)) Amúgy a legbiztonságosabb alfaja a szerelemnek. Az történik benne, amit csak akarsz. Persze az is elmúlhat.
Hát nem tudom. Nekem a legtöbb meg a leghosszabb szerelem az mind plátói volt. :D Közben meg lehetett volna helyette száz is. Na jó annyi azért nem. De lehetett volna...tényleg vannak ilyen emberek akik csak a szerelembe szerelmesek. Egy szép pofiba, egy szép hangba, vagy mittomén, Tommy Hilfigerbe, aztán felruházzák olyan tulajdonságokkal ami nincs is. Én értem miről beszél Fi, csak nem támogatom ebben. :) Nincs értelme álmodozni az életről, az életet élni kell. Kellene.
Az tök normális, ha időnként felülbírálja magát az ember, hiszen a rossz döntések észrevétele javíthat a jövőbeli döntéseken. Amúgy amit megfogalmaztál, az pontosan a lét értelmének a keresése. Amiről prdig FI írt a 33. hsz.-ban:
"Mit szeretnék, ami megmarad ? Mondjuk-például, ami most eszembe jut- ugyanúgy szeretni valakit, ugyanazzal az érzéssel, de hiába akarnám, egyszerűen már nem megy, látszólag semmi ok nélkül. Olyan jó érzés szeretni, de már nem érzem azt, semmit nem érzek, és hiányoznka za érzések."
Teljesen normális, ha egy idő után csillapodik a tűz, amit ő hiányol. De ha belegondolunk, mire megismered a másik minden rezzenését, feltéve ha sülve-főve együtt vagy vele, együtt éltek, az max 2-3, esetleg 4 év. Addigra felderítődött minden, eltűntek a titkok és a kíváncsiság, ami a hajtóerőt adja. Hát persze, hogy másként érez az ember.
Csak keveseknek adatott meg, hogy egy egész életen át izgalmasak tudjanak maradni.
Vannak ilyen örök álmodozók. Én is ilyen vagyok, sajnos. De ilyeneken már nem szoktam merengeni. Mit rontottam el, vagy mi múlik pontosan, vagy hova is tartunk? Valahova biztosan. :)
Na jó, befogtam. Inkább írd ki magadból. :)
Hát nem is felvidítani akartam, passzolt az a hozzászólásához! Mármint nem úgy értem, hogy zrikálni akarnám. Amire ő vágyik, ahhoz "sokat kell menni". Nem lehetetlen, de kell hozzá egyfajta beállítottság. Van, aki a szerelembe szerelmes. :)
Nagyon nem passzol hozzam a dal, de meghallgattam.
Bocs, hogy ezt mondom de nekem ettől a zenétől csak rosszabb kedvem lenne ha én vagyok FI. :D Tudtok ám tanácsot adni. Meg jó zenéket válogatni. :D
További ajánlott fórumok: