Mikor úgy érzed már nem bírod magadban tartani, ki kell mondanod!Hát mondd ki és megkönnyebbülsz! Gyere és tárd ki az érzéseid. (beszélgetés)

Szia Grizus!

Beszéltem velük,de falra hányt borsó lepereg:(Kétszínűek,sőt többszínűek,mert mikor szükség van rám akkor kedvesek,másrészt meg a hátam mögött mindíg én illetve a magánéletem a téma.Talán épp ez a baj hogy mindíg csöndes és visszahúzódó voltam eddig,és nem szóltam semmit sem amivel vissza tudnék vágni...."Sajnos" én nem az a tipusú ember vagyok aki konfliktust okoz,inkább a kerülője,s annak a híve hogy bármi gond van azt meg kell beszélni.De ezekkel nem lehet,úgyhogy a kedvesség nem működik.Igaz a múlt héten beolvastam az egyiknek mert már idegileg nem bírtam.Végül is ,nekem is két oldalam van,én próbáltam kedves lenni ,most majd jön a másik oldal ha máshogyan nem megy,de azt is értelmesen:(

Köszönöm a tanácsot,aranyos vagy:)!!

Egyébként ők nem olyanok hogy elgondolkozzanak a dolgokon,hogy a másikkal mit tesznek,ők azt szeretik hogyha egy embert a földig eltiporhatnak,megalázhatnak,ez egy külön "állatfaj"!!!

Sziasztok!

Bár látom mostanság nem igazán jár erre senki,én azért kiírom magamból ami bánt.

Elkezdtem dolgozni megint közmunkában,visszakerültem a régi helyemre a volt munkatársamhoz,egy szobába,de jött még egy nő,így már 3-an vagyunk.A nőről mindig is tudtam hogy egy olyan ember aki mindig minden lépését figyeli az embernek,és beleszól mindenbe,de a volt munkatársamról nem gondoltam volna hogy puszta 2 hónap alatt így megváltozik,hiszen mi mindig jól megvoltunk.

Jelenleg már lassan dolgozni sem tudok,mert idegesít hogy mindíg kibeszélnek a hátam mögött,pofákat vágnak,s olyan trágár szavakkal hogy nem igaz.Másrészt vájkálnak a magánéletembe,holott semmi közük hozzá.Lelkileg nagyon nehéz ezt megélni,mert nem értem őket.Az egyik munkatörvénykönyves,a másiknak jövő év februárjáig van szerződése,nem veszélyeztetem a munkahelyüket.Nem értem miért kell nekik velem foglalkozniuk,miért nem foglalkoznak saját magukkal,szerintem volna mit sepregetni a maguk portáján bőven.Iszonyatos hogy milyen két rosszindulatú nő.Ha valami bajuk van azt a hátam mögött beszélik ki,de ha már ennyire érdekes téma vagyok,akkor miért nem mondják a szemembe.

Figyelik hogy mit eszem,mit iszom,milyen ruhába járok,milyen a hajam,hogy milyen mennyiségű ételt eszem meg és hogy mi az!!Ez már szerintem beteges a részükről,de nem szólhatok senkinek mert ha szólok kirugnak.Viszont nem tudom lelkileg meddig lehet még jópofát vágni a dolgokhoz.Vagy mit csináljak.Mindennek van egy határa.Vagy nekem is ilyenné kellene válnom?Ez undorító!!:((

Ó az anyjuk szencségét.:egy barátomnak volt ilyeen,hogy a törlesztőt fizette,de a biztosítást nem,pár ezer havonta.Ugyan a behajtó nem ment hozzá,de letiltották a biztosítását,és kútba esett a befizette pénz anélkül,h tudta volna.

remek,hogy kaptál közmunkát:) remélem,bírni fogd úgy általában. Nyugodtan menj orvoshoz,ad pár nap betegszabit,és valószínű helyre jössz.Onnan nem fognak kirakni azért,mert betegállományba mentél.

Jobbulást kívánok:)

nem értem ezt a behajtós dolgot,de nem is kérem,hogy magyarázd el,ha neked kényelmetlen.

Ez teljesen értelmetlen,h behajtót küldenek rád,miközben rendesen fizetsz.

Vagy végrehajtót? mert annak is vannak szabályai,hogy mit foglalhatnak le.

na ,nem idegesítelek tovább,remélem,találsz munkát,minden jót!

Nézd,az egyértelmű,legalábbis számomra hogy mit tesz a Bank ha nem tudom fizetni a hitelem,rámküldi a behajtót minden zokszó nélkül,a "Bank tudta nélkül".

Ezt azért írom mert megtapasztaltam,szóval túl vagyok rajta.Az már lényegtelen hogy a Bank nem tudott róla,és én is értetlenül álltam előtte,mert rendesen törlesztettem és azt is teszem jelenleg is.

A Bankon nem múlik a munkám,az csakis egy emberen múlik,legalábbis nálunk így működik.Költözni nem tudok,mert a lakást nem hagyom itt és az egészségem az abdszolút nem engedi meg.Meg van szabva milyen munkát végezhetek sajnos.Eléggé megvagyok "KÖTVE".Egy biztos nem könnyű....Szép napot neked!

Most még nem tudom, csinál - e hülyeséget :) persze, ha csinál, nyilván nem folytatom tovább, csak ez derüljön ki házasság előtt. Szeretnék most nagyon tisztán látni és erre törekszem, hogy ez meg legyen minél hamarabb.

Igen, közölnöm kell, mit szeretnék. Sokáig úgysem fogok várni. Ha nem mer belemenni velem a házasság kötelékébe :) nincs értelme húzni tovább egymás idejét. Már letisztult, mit szeretnék, egy 100% - osan felvállalt kapcsolatot, az pedig számomra a házasság. Ha neki nem, akkor nem kell egy csónakban eveznünk tovább.

Már voltam a Bankban,hidd el minden tőlem telhetőt megtettem amit tudtam.A házamat nem fogják elvenni,mert lerögzítettem.Így 5 év nyugi lenne HA!!!S azért ha mert,hiába rögzítettem le attól függetlenül a házat fizetni kell,ehhez viszont MUNKA kell.Nem hiszem hogy bárki is adna nekem havi X összeget a két szép szememért.Sajnos nem olyan világot élünk hogy a jó munkaerő kelljen,másnak áll már ez a szuper világ.Egyébként folyamatosan kérdezősködöm,és teszek azért hogy ne a rossz irányba menjen az életem,hiszen a puszta létem a tét.Az igaz hogy idegileg kivagyok,de megkattani azért nem fogok!Az ÉLET egy nagy harc,és végig kell játszani,csak nem mindegy hogyan.

Köszönöm szépen a törődésed és tippet,aranyos vagy!Szép napot neked!

Szerintem te vmiféle illúziót kergetsz,hogy a házasság után jobb,biztosabb lesz a kapcsolatotok. Erre ne nagyon számíts.Ha pl.most"hülyeségeket" csinál,a házasság nem fogja visszatartani.

De:ha neked ilyen fontos,akkor mégis mondd meg neki,h házasságot szeretnél,mert így nem érzed jól magad,és akkor legalább kiderül,hogy ő is akarja -e,és ha nem,mehetsz tovább férjet keresni.

Menj be a bankba,és mondd el a helyzetedet,kérdezd meg,tudnak-e könnyíteni hiteleden,illetve azt,hogy mennyi nem-fizetés után állnak neki árverezni a házadat.Ha eléggé vidéki helyen laksz,és nem kelendő,akkor egy darabig még biztosan nyugtod lesz.Ha meg igen,és elárverezik(tudom,h borzasztóan hangzik),akkor viszont lesz valamennyi kevesebb pénzed,amiből biztos ki lehet találni valami szűkösebb megoldást.

Érdemes ezeket végiggondolni még most,tisztább fejjel,mielőtt tényleg megüt a guta attól,h nincs munka,és nem tudsz fizetni.

Ha van B terv,és tudod,hogy nem rögtön az elmegyógyra vagy az utcára kerülsz,akkor könnyebb normálisabban átvészelni az ilyen válsághelyzetet,és meglátni az esetleg adódó lehetőséget,mintha most csak erre koncentrálsz,h lesz munka-nem lesz munka,és kiborulsz.nem lesz senki,aki helyetted észnél lesz,úgyhogy még most kérdezősködj körbe!(meg a szolgáltatóknál is,h miféle könnyítéseik vannak.)

Én is reménykedtem benne hogy márciusra rendeződnek a munkahelyi gondjaim,mert ezt ígérték.De nem így lett.

Ezen a fórumon mindenféle ember van,s tényleg van pár aki mindig mindent tud mindenről.Addig jó míg saját tapasztalatból adja a tanácsot,ha véleményt mond, kitudja, még lehet az ember tanulhat is belőle.

Egy biztos nekem jó ha leírhatom,kimondhatom,de okoskodni nem akarok,minden ember más,és az életünk is.

Mást nem tehetek mint pozitívan nézem az életet,mert ha nem így volna azzal alá írnám a halálos ítéletemet sokszor.A múltat tudomásul kell venni,a mának élni,ki tudja mi lesz holnap.

Nem könnyű három idegösszeomlás után talpon maradni és folytatni az életet pozitívan.....De bevallom néha ott tartok inkább már feladnám ha elkap a kilátástalanság....De hát ez van..

Pesten nem keresek munkát,nekem az messze van.

Én már mindent elvállalnék ami tisztességes!!Sajnos sok lehetőségem nincs,sok betegségem van,és csak könnyű munkát tudok vállalni,mondjuk adminisztrációs vagy hasonló....

Remeltem, kicsit rendezodik a helyzeted, de mitol is rendezodott volna.

Szimpatikus a hozzaallasod Rebeka ugyehez. En sem egeszen ertem, hogy miert is kelkene elhagynia a sracot. Nem kell utalgatni (ezt nem is akar), de senki nem gondolatolvaso, hogy kitalalja a masik szandekat. Ezert kukazni egy kapcsolatot, badarsag.

Masik dolog: ne legyen igazam, de sze intem ezen a forumon csakis "sikernok" vannak, akik ugy osztjak az eszt, mintha agykapacitasuk 90%-at hasznalnak ki. Sokan mondogatjak azt az ocska kliset, hogy ok is voltak olyan rossz helyzetben, mint peldaul te, de talpra alltak es mident a sajat erejukbol ertek el.

En ebben ketelkedem, raadasul ez meg enyhe kifejezes is. Aki ugyanis volt mar melyen, tanult nemi alazatot az elettel szemben, de ennek nyomat sem leltem ezekben a holgyekben.

A pozitiv gondolkodas jo tulajdonsag, de ilyenkor nagyon nehez gondtalanul csevegni masokkal es kozben hulyen vigyorogni.

Pesten keresel munkat? Milyen teruleten?

Szia Rebeka19.

Minden lány életében eljön ez az időszak,de tényleg ne te kérd meg a kezét...Ha igazán szeret Ő magam fog megkérni.

Írtad hogy ha nem kéri meg a kezed akkor úgy érzed tovább kell lépned?

Ne haragudj de ezt nem értem,féltékennyé akarod tenni esetleg?Vagy véget akarsz vetni a kapcsolatodnak.Mert ha tényleg így érzel,hogy akkor tovább kell lépned,akkor milyen szerelem ez,és milyen házasság lenne?Neked jó,neki kényszer.Ez meg nem működne.

Igazad van hogy a házasság nagyon fontos,de csak akkor ha közös döntés,mert ha nem akkor megette a fene az egészet.Ne kapkodd el,nem a papíron múlik egy kapcsolat és a szerelem-szeretet.Ne haragudj hogy leírtam a véleményemet.Sok sikert nektek!!Kívánom hogy Ő kérje meg a kezed,és legyetek nagyon boldogok!!

Sziasztok!

Már egy ideje nem voltam fenn.

Mostanra annyi minden összegyűlt bennem,ezalatt a pár nap alatt.Persze mind a munkával kapcsolatos.Hiába keresem,egyszerűen nem találok,már az egész internetet végigböngésztem,de semmi.Voltam a volt munkahelyemen,az aki elhappolta az én állásomat most a lányát is betetette.Talán ha én is ilyen gerinctelen lennék nekem is akadna.Most már addig jutottam éjszakánként nem tudok aludni,semmit.Állandóan agyalok.Olyan jó lenne ha én is olyan könnyedén tudnám felfogni a dolgokat mint egyesek.Már nem tudom mit kellene csinálnom.Annyira elegem van az ilyen "emberekből"......

Férjhez akarok menni! :) Még ebben az évben. Van egy kapcsolatom, nagyon jó, de és de és de; férjhez szeretnék menni, felvállalni egymást a világ előtt. De ne én kérjem meg a "kezét", utalgatni sem akarok erre. Ez a helyzet.

Most úgy érzem, ha rövidesen ez nem alakul ki, nem kéri meg a kezem, tovább kell lépnem. Úgy lenne az igazi, kimondani azt az igent és kész. Ez most a legnagyobb vágyam.

Szia libella!

Nekem is volt egy olyan barátnőm akivel mindent megosztottunk egymással,s mi is távol kerültünk egymástól,sok sok év van mögöttünk.Én is ráfogom arra hogy sokat dolgozik,azért nem ír egy sort sem stb.Mivel egy másik környezetbe került,más emberek közé,teljesen megváltozott az élete,és a személye is.Őt totálisan kicserélték.Egyet biztosan tudok,értem nem változna meg,még ha valaha a barátnőmnek is mondhattam.Ő már egy más világ,s én ezt tiszteletben is tartom,mert nem tehetek mást.Ettől viszont még nem jelenti azt hogy nem esett rosszul.Ma már ő is egy jól ismert ember a többi közül akik sokat jelentettek valamikor nekem.......

Így igaz,az IGAZ barátság ritka mint a fehér holló!Én is sokszor hittem azt hogy végre rátaláltam egy igaz barátra,aztán szépen lassan rájöttem tévedtem.Fájt,de ma már túltettem magam ezeken.

Úgy kezelek mindenkit mint egy sima embert,nem barátként,ha valakivel bizalmasabb kapcsolatba kerülök akkor sem barátként teszem,épp azért mert általában az támad hátba akiben a legjobban megbízol.

Az ÖNBIZALOMHIÁNYT te magad helyre tudod állítani magadban.Mert minden a fejedben dől el.Sokszor én is azt hittem dolgokról hogy én képtelen vagyok erre vagy arra,aztán mikor én magam valósítottam meg,onnantól fölfele néztem csak.S működött is,legalábbis nálam.De egy biztos,hogy minden a fejedben dől el,és az akaratodon múlik.

A munkával én is úgy vagyok mint te egyrészt.S engem a tehetetlenség dühít ebben az egészben.

A mai világban az a jó munkaerő ha nem csinál semmit,csak sunyi legyen,s persze "önfeláldozó" a kedves főnök kénye kedvére.Sajnos tudom kikre gondolsz.......

Sziasztok!

Igaz nekem van egy olyan barátnőm, akivel mindig mindent megoszthatok, csak sajnos messze vagyunk egymástól, elfoglaltak is vagyunk, így van, ami felett elsuhanok, és később már nem akarom őt is traktálni a gondjaimmal, mindig is fontosabb volt hogy neki segítsek. Most viszont tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy aki fél év alatt nem változik, az fog-e ezután?! A barátomról lenne szó, és sajnos kezdem azt hinni, hogy nem fog tudni megváltozni, még miattam sem :(