Miért viselkedik így egy anya? (beszélgetés)

Na én is ilyeneket mondtam anyámnak, csak egy pl. férjhez ment egy alkeszhoz, ahogy már írtam, szűlt neki két gyereket és a szüleinél éltek az akkor még úgy mondták hogy kiskonyhában, az a ház mögött egy kis odu!Erre jövök én, férjhez megyek egy tök hétköznapi faszihoz, szülök egy gyermeket, de a kapcsolatunk nem elég erős ezért jobbnak látom ha elválok, és mit volt mit tenni hazaköltöztem az akkor 3 hónapos gyerekemmel...erre tőle mást se hallok, hogy marha jó elváltál aztán most itt vagy a nyakunkon, stb. Azt már nem is részletezem, hogy még eltartania sem kellett mert olyan magas volt a gyedem-gyesem hogy bőven elegendő volt ránk, de nem is ez a lényeg....miért szíd olyanért amit Ő éppúgy megcsinált és vele is megtörtént?????És még sorolhatnám....:(

amikor terhes lettem....csak annyit kértem tőle, hogy egyszer eljön e velem dokihoz?Erre Ő, remélem nem vagy terhes, erre közöltem, hogy de, erre Ő az fasza....kis idő múlva, legalább remélem fiú.....egyszer hozott nekem a melóhelyemre kaját, erre hozzátette, most figyu!!!Nem neked hoztam, a gyereknek!!!!Nem kommentálnám ha nem gond, mert elég cifra lenne:)

Igen, úgy ahogy mondod, viszont az én anyám amikor meglát az utcán vagy a boltban, zavartan, idegesen elkerül, látom rajta, hogy a szíve a torkában dobog, felzakltja a látványom.....de nem köszön, sőt nem beszélünk két éve...csak a gyerekemet akarja és teszi tönkre, de a nővéremmel is így viselkedik és a gyerekeit meg nem is látogatja, kb. 4 éve!!!!

Én úgy érzem felnőttem, nekem a férjem kellett hozzá, hogy végleg le tudjak róluk válni, szerintem és ez csak az én véleményem, amint megtalálja az ember azt a társat, nem kifejezetten férjre gondolok, aki mellett biztonságban érzi magát, főleg érzelmilg, úgy le tud válni a szülőkről, amíg ez a háttér nincs meg akármilyen erősek vagyunk, nem tudunk szabadulni az érzelmektől és a gondolattól:(Nekem végre sikerült, bár azta 33 évet nem tudom kitörölni, de legalább alakul, két év alatt mióta a férjemmel együtt vagyunk külön élünk és végre van családom, azóta sok fiziki - rosszullét, pánikroham, stb. - megjelenése a stressznek, megszűnt!

A megoldás mindenképpen valamiféle korlátozás a találkozásokat illetően (találkozz külön apukáddal és öcséddel) és a határok kőkemény kirakása. A tiszteletet - ha nem adják meg - ki kell harcolni. Nem úgy, hogy én hangosabban ordítok, mint az anyám, hanem pl. úgy hogy szépen, halkan, kedvesen de nagyon határozottan azt mondom: Te velem így nem beszélhetsz. Még akkor sem, ha az anyám vagy. Mert én egy tiszteletet érdemlő ember vagyok, úgy mint bárki más.

A gyerek téma: nálunk is volt ilyen. Mikor jó körülmények között éltem együtt valakivel folyton nyaggatott érte, mikor valaki mással úgymond egyszerű körülmények között, de sokkal boldogabban, akkor meg folyton ellene beszélt.

Én megmondtam neki, hogy azt majd én döntöm el, hogy nekem mikor lesz gyerekem, neki ehhez semmi köze. Hogy ő vágyik-e vagy nem nagymamává válni, ahhoz meg nekem nincs semmi közöm.

Egyszerűen le kell választani magadról és magadat is róla. A hülyeségeit ne hagyd a te nyakadba varrni és ne engedd, hogy a te életedbe beleszóljon, vagy azon csámcsogjon.

Valahogy az ilyen ember folyton gyerekes módon akar kapcsolódni: beleszólni a másik dolgába, amihez nincs köze és hibáztatni másokat, másra tolni a felelősséget a saját dolgaiért, amikhez meg másoknak nincs semmi köze. Erről kell leszoktatni.

Pl. mikor anyám azt mondta, hogy ő "beletörődik", hogy elköltözök 200 km-re a párommal, meg hogy ő "nem bánja", ha együtt boldogok vagyunk, annyit válaszoltam: nekem teljesen mindegy lenne, ha bánná is, mivel erről én döntök....

Sorstársak vagyunk akkor.

Csak olyan szomorú ez az egész.

Én már azt hittem felnőttem, de ez szinte napi szinten zavar.

Mert engem is hívogat minden nap, számot kell adjak. Csak az unokái születésnapját felejti el...

Meg az enyémet, rendszeresen, évek óta :D

Még ha véletlenül, valami csoda folytán le is zajlik ez a beszélgetés, nem változtat semmin.

Én az én anyámmal beszélgettem erről jobb napjain, illetve volt, mikor a veszekedés annyira elfajult, hogy a végén ő bőgött és elismerte, hogy az a baj, hogy nem tud szeretni, mert az anyja sem tudott. DE a későbbiekben ettől ugyanúgy nem változott semmi, a hétköznapokban ugyanolyan hülye. Már bocsánat, de erre nincs jobb kifejezés.

Szóval attól hogy elméletben valaminek tudja valaki az okát, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy érzelmi síkon is meg tud változni. Sőt.

Nem tehetsz semmit, csak annyit, hogy figyelmen kívül hagyod és apukáddal tartod a kapcsolatot. Neki sem lehet könnyű...

Se a sértődés, se az őszinte beszélgetés nem fog segíteni, mert az ilyen emberek még érzelmileg gyerekek és nem tudják - illetve nem akarják - vállalni a felelősséget soha semmiért. Magyarán mondva: mindig más a hülye. Ezt megértetni nem lehet szelíden sem, mert ha az információ el is jut a másik agyáig, akkor sem képes változtatni a viselkedésén, nem tud hipp-hopp felnőtten, éretten viselkedni. Ez van, el kell fogadni.

Kórképe: depresszió és üldözési mánia.

Szar élete volt apám mellett, szó se róla, de így nekünk, gyerekeknek meg borzasztó gyerekkorunk volt. Mert soha semmi nem rólunk szólt, mindig csak a felnőttek veszekedései voltak a fontosak, minden végig kellett néznünk, hallgatnunk, hogy legyenek szemtanúk.

Anyám sem védett meg ettől, ő is belecibált minket kiskorunkba ilyen vitákba, döntőbírának.

A gyengesége miatt nem menekült el apámtól velünk.

Mindig nekünk, gyerekeknek panaszkodott, szidták egymást állandóan. Mi csak eszközök voltunk.

Mikor elég nagyok lettünk, hogy értsük mi történik, akkor anyánk ellen is fellázadtunk, ő is csak kihasznált minket.

Aztán kapott egy idegösszeomlást, mindenki melléállt egy emberként, de azóta felépült és mindenki szar ember, mert nem voltunk mellette ő szerinte :(

És sajnos sok esetben a betegségét (ami már nem súlyos) használja pajzsnak. De csak ha akarja. Mert ha más mondja rá, hogy beteg, azt gonosznak és ellenségnek tartja.

Szal nehéz ügy. Tesómmal valamivel jobb a kapcsolata, őt többre tartja valamiért, és sokkal többet segít neki. De ez igazából annyira nem zavar. Én csak egy szerető anyát szerettem volna, de ezek szerint le kell tennem róla. Én próbálom máshogy nevelni a gyerekeimet, de tényleg vannak az embernek beidegződései. De ezt tudatosan ki lehet küszöbölni, csak nehéz.

Tökéletesen igazad van.

Szerintem.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy én nem a "bántalmazó szülő szeretetéről" írtam.

(Csak hogy "belegondoljál": az a kifejezés, hogy "a szülő szeretete" két különböző dolgot jelent. Mert jelenti a szülőnek a szeretetét is a gyermeke iránt, és a szülő iránti gyermeki szeretetet is.)

És ezzel a hozzászólással tényleg befejeztem a ténykedésemet ezen a fórumon.

Köszönöm mindenkinek, aki figyelt rám!

ha nem lehetne valtoztatni nem fejlodne a vilag...

attol mert hasonlo a genkeszlet attol meg ne. kell steretni egy bantalmazo szulot.

Azokról a bizonyos "jó nagy baromságaimról" - még egyszer.

A felnőttség része nem az, hogy belátjuk, nem tökéletesek a szüleink. Ez a tinédzserkor Nagy Felismerése. :-)

Aki "mentálisan" elérte a felnőttkort, az már azt is el képes fogadni, hogy tetszik-nem-tetszik, hasonlítunk a szüleinkre...

A génjeink okán...

A neveltetésünk miatt...

Gondolj csak bele, kedves Kilimcs! :-D

es elofordulhat hogy abban a kerdesben igazuk is lesz.

az altalad beirt mondatok jo nagy baromsag. nem mindenki anyanak valo. vannak nagyon rossz anyak is. a felnottseg resze elfogadni raadasul megha eleg jo anyukaja van volt is vkinek hogy az anyank nem tokeletes.

a legrosszabb amit mondhatsz bantalmazott embereknek hogy de akkor is szeretni kell a bantalmazod. gondolj csak bele....

Mi a korkep anyukadnal, ha szabad erdeklodnom?

Foruminditonak: ismeros a helyzet, a tobbiek mar mindent leirtak, csak oket tudnam ismetelni. Talan csak annyit meg, hogy jol gondolod, anyukad valoszinuleg anyagiakkal fejezi ki a szeretetet (ajanlom figyelmedbe: [link] Neked is ovatosnak kell lenned, ha nem szeretnel ilyen lenni! Idezlek: "Miért lenne féltékeny? Neki 3 diplomája van, 2 nagyon jól fizető munkahelye, mindkettőn vezető beosztásban, férje, 2 gyerek, lakása. Minden évben elmennek édesapámmal nyaralni...mindene megvan, nekem fele ennyim sem :)"

Feltekeny lehet BARMIRE, a szemed szinere, az eletstilusodra, a fiatalsagodra, barmire. Nem csak az anyagi javak leteznek a vilagon :)

En elszakitottam töle minden szalat , szerette volna elni rajtam keresztul a nem bevalosult almait amit töle elvett a haboru ! de miert rajtam ? azom kit szeretni kellet volna ? nem en 16 evesen elmentem nagykorusagott harcoltam ki törvenyek segitsegevel es boldogultam az eletben. Szerintem nincs több fele szeretet vagy hogy ö szerett a sajat maga modjan mi vagyok en hogy mind gyerek tudjam ezt nala analyzalni .

Jöttek a gyerekek nem ott sem tudott semit tenni ö mar lekeste a startott . Akkor mikor az elsö megalazasok , pofonok , buntetesek , es menyire fajt hogy alandoan azt szajkoszta annak es annak meg annak a gyerköce milyen okos milyen aranyos stb vagy milyen szep.

Kesöb mar a vasredöny valasztott es ez igy volt de ! sikrel tönkre tette a adoptiv öcsem aki ma szinten rengeteg szorongasi , ideg beteg lelki beteg syndromakal kuzd es mar atvitte a felnött gyerekeire . Nekik a szent köteleseguk volt megfelelni a szulöknek mindenben es ime ma harom összetört fiatal 25 - 33 eveiben teljes ideg roncs lett . Csaladi kronika egy szocialis öröksegröl amit en 16 evesen le kuzdöttem tehat nincs kizarva es lehetseges csak merni kell erösnek lenni . Mert igen nagyon de nagyon faj az amikor ott a birosag elött kered a segitseget arra hogy szabaditsanak ki onnan hol csak a szeretettnek szabadna uralkodnia .

Jajj lányok, egyszerre jó és rossz olvasni, hogy ennyien járunk egy cipőben.

Többen leírtátok az én édesanyám jellemvonásait, szép kerek személyiségrajz lett :)

Az enyémnek papírja is van a pszichológiai betegségeiről, így ha olyanja van, akkor előveheti, mint a piszkos kártyát, az igazi mártír :(

Szerintem sem lehet megoldani, észre nem veszi magát, ha beszélni próbálsz vele, úgy is te jössz ki rosszul, és arra eszmélsz, hogy megint meg vagy alázva, földbe vagy döngölve.

A gyerekekkel lesz még rosszabb, nem jobb!

Jogot formál rájuk is.

Ha elmaradnak a látogatások, mert nem bírod cérnával, akkor az utolsó senkiházi vagy, hogy tiltod a gyerekeket tőle.

Ez az idők végezetéig megy. Ha megszakítod a kapcsolatot, mivel úgy vagy nevelve, lelkileg terrorizálva, hogy bizonyos idő után magadat fogod okolni, hogy túl kemény voltál, nem szabadott volna a eltépni a szálakat, és ezzel el is érte, amit szeretett volna...

Én ilyen ördögi körnek látom, de ha valaki megtalálta a tuti módszert, írja ki magából ;)