Miért teszi tönkre a kapcsolatunkat? (beszélgetés)
Nem.A gyerek még felnőtt fejjel is az original családot támogatja és nincs nap,hogy ne álmodna arról,hogy minden rendbejön apuka és anyuka között,bármily messze is esik a realitástól.Ez van!
Az sajnos a párod hibája,ha fél leülni a gyerekével beszélni.Akkor valami nem okés a kapcsolatukban.Valószínű bűntudata van vele szemben,ezért enged rá mindent,kompenzál.
De ezért sem a gyerek a hibás,Ők mindig csak áldozatok.A szüleiké,a körülményeké....
a Ti kapcsolatotokat pedig bizony nagyon megkeserítheti,ha nem tudja normálisan kezelni a gyerekkel kapcsolatos dolgokat.Mennyi idős a fiú?
Huhh.... Mintha az én életemet olvasnám vissza.... Bár mi nem vagyunk ennyi ideje együtt,de a többi stimmel.Sajnos :((
mit szolnál ha csak ketten menétek el valamijen programra....
A párodnak fel kellene mérnie, hogy a fia irányítja, vagy legalábbis próbálja irányítani őt. Le kellene ülniük, vagy ülnötök megbeszélni ezeket a dolgokat, mert ez nem normális. A felnőtt neveli, irányítja a gyereket, nem pedig fordítva, még akkor sem, ha kamasz, és még akkor sem, ha mondjuk az apja nem szeretne vele konfrontálódni, mert ritkán látja. Ha már kamaszodik, akkor talán abban a korban van, hogy meg is érti, amit mondtok neki, tehát elmondhatnád neki őszintén, mennyire fájnak neked ezek a dolgok. Őszintén, higgadtan. A párodnak pedig ki kell állnia melletted (feltéve, ha neki is ez a véleménye).
Az jó, h nem szeretnéd átvenni az anyja helyét, nem szeretnéd azt a szerepet betölteni az életében, de ezt tudatosítani kell benne, pláne ha a kedves anyuka sem segíti a dolgot, hogy ne így legyen. Hagyni kell azt is, hogy megmaradjon a privát kapcsolatuk a z apjával, de meg kell vele értetni, hogy Te is vagy, Te is fontos vagy az apja életében.
Igen, én is úgy gondolom, hogy a páromnak beszélgetnie kéne a gyerekkel ezekről, csak attól tartok, hogy nehezen fogja ezt megtenni, mert fél az Ő reakciójától, és nem akarja azt sem, hogy sérüljön ezáltal. Bár szerintem csak az első beszélgetés lenne kellemetlen, aztán már oldódna a feszültség is. Az az igazság, ha a páromban nagyobb a félsz , mint hogy beszéljen a fiával, akkor nem biztos, hogy van értelme a mi kapcsolatunknak.
Azt pedig tudatosítani kellene az apának a gyerekben,hogy nem zsarolhatja.Sem csúnya nézéssel,sem hisztivel.Joga van új életet kezdeni,boldognak lenni.Persze azt folyamatosan hangsúlyozni kell,hogy az Ő életében mindig lesz helye a gyerekének,érezze,hogy szeretve van,nem szorul az új házasság új család miatt háttérbe.
Meg kell értenie a párodnak,hogy ha engedi zsarolni magát,az csúnyán el tud fajulni,és megbánthat vele másokat is,többnyire téged,ahogy most is.
Dehogyis!Kamasz,elváltak a szülei,az apja újra akar nősülni,talán újabb gyerekei lesznek,az anyjánál ki tudja,hogy él...stb.
Az anyja viselkedésével nem tudsz Te mit kezdeni.A sajátoddal viszont igen.Soha ne kritizáld a gyerek előtt az anyját,ne mutasd ki előtte az ellenérzéseidet.Úgyis érzi valamennyire,de ha ki is nyilvánítod,akkor támadásnak veszi az anyja felé,és megvédi.Akár úgy,hogy ellened,ellenetek fordul.Ezt jó lenne elkerülni.
Sok sikert.Próbálj meg ne veszekedni,indulatok nélkül higgadtan beszélgetni.Viszont ne hallgass el semmit ami Téged zavar,pláne a gyerekével kapcsolatban,mert egy életen át nem lehet sem hallgatni,sem jópofát vágni olyan dolgokhoz,amik nem tetszenek.Mondd el a párodnak,hogy nagyon helyes,hogy szereti a gyerekét,gondot visel rá,de ne majom szeretettel tegye ezt,hanem felelős apaként szabjon korlátokat a gyerekének,várja el a tiszteletet felétek,feléd is,szeresse okosan.Buta dolog volt a részéről,hogy nem beszélt ilyen fontos dologról előre a gyerekkel.Így a gyerek becsapva érezheti magát,hogy az apja nem volt őszinte vele.
Próbálok jóindulatú és kedves lenni vele, de ezek szerint valamit mégsem jól csinálok.
Hidd el, nem szeretném elfoglalni az anyja helyét, ezért próbálok is óvatos lenni, nem kioktatni, és végképp nem nevelni! Nem tekintem az anyját ellenségnek, inkább Ő tart engem annak.
Viszont akkor van remény.Hát akkor próbálj közel kerülni hozzá még jobban.
Nem haragszom, inkább köszönöm! Nagyon jó és igaz gondolatokat írtál, valóban gyerekes ez a duzzogás és persze nem old meg semmit. Este beszélek a párommal,majd meglátjuk, mire jutunk. Amúgy pont azt kérdeztem Tőle, hogy miért nem beszélt erről előzetesen a gyerekkel? Hiszen a reakciója várható volt...
És ez valószínű így is marad.Vagy elfogadod,vagy rosszul választottál.Neki az anyja mindig az anyja lesz,akit szeret.Ha Te a gyerek életében is el szeretnéd foglalni a helyét,abból nem kis problémák lesznek.Ha ellenségnek tekinted az anyját, a gyerek téged fog annak tekinteni.
Ne haragudj meg a véleményemért,de ti vagytok a felnőttek,Ő a gyerek.Mégis Ti is gyerekesen viselkedtek,nem tudjátok kezelni megbeszélni a helyzetet,megoldást keresni a problémára.Hiszen azt írod,Ti ketten sem szóltok azóta egymáshoz.Ez nem gyerekes viselkedés duzzogás?Ahogy az is ahogyan a párod viselkedett,megalázott téged,hogy viccet csinált életetek egyik fontos eseményéből.Ha a fia ellene van a Ti házasságotoknak,azzal gondolom a párod nem ott szembesült,amikor meg kellett volna kérjen.Miért nem beszélt erről előbb a fiával?Te magad is édesanya vagy,tudod mit jelent szeretni a gyerekünket.Azt sose vesd a szemére,ha sokat foglalkozik vele.Ha nem tenné,Te mit vonnál abból le?Mit várhatnál tőle a saját gyerekeddel,és a jövendőbeli közös gyerekkel kapcsolatban,ha Őt elhanyagolná,vagy nem törődne a problémáival?Szerintem sokat elárul egy pasiról az,hogy hogyan viszonyul a volt kapcsolatból született gyerekekhez,mennyi szeretet van benne,mennyire felelősségteljes.A megoldást ne a kamasz gyerektől várjátok,aki talán még nem tudta elfogadni a szülei válását,hogy az apja mással akar élni nem az Ő anyjával.Ezt nem lehet a szemére vetni,ha így érez.Hiszen Ők egy család voltak.Üljetek le,és beszéljétek át ezt,és próbáljatok a gyerekkel is normális kapcsolatban lenni.(ami persze nem azt jelenti,hogy Ő dirigál nálatok)
Teljesen igazad van, egyébként vannak jó pillanataink a fiúval, nevetgélünk, hülyéskedünk, csak valahogy úgy érzem , hogy az ők " privát szférájába" nem enged be. Ott még mindig az anyja áll.
Hát ez a gáz szituáció, és nem egyszerű dolog.
Először is szerintem a legnehezebb dolga a párodnak van hiszen két tűz között van.
Szerintem meg kellene ezt hárman beszélnetek, vagy a kis sráccal ketten
A korából adódóan egy gyereknek sokszor nehéz elfogadnia egy harmadikat.Mindig 3.lesz az ember.
Ha semmiképp nem juttok dűlőre akkor igenis párodnak kell talpra állnia, és kiállni melletted.Ha gyáva, mert fél a fiától az sem normális,mert egy szülő ne rendelje magát alá egy gyereknek soha!
Ha ezek a dolgok nem normalizálódnak sajnos a kapcsolatotokba fog kerülni hosszútávon.És véleményem szerint ha ez 6 éve megy, nagyon rossz irányba haladtok :(
Kit érdekel egy kamasz fiú miért viselkedett hülyén, a párod miért viselkedett így, elvileg Ő a felnőtt, nem?
Szia!Ha 6 év alatt ilyen a kapcsolata a fiával így is marad ,mert te elfogadtad ,ha te változtatni szeretnél ,talán ő is ,ha fontos vagy neki:(
Sajnos őt csak a számítógép érdekli, semmi más.
Nekem is van egy fiam, akivel nagyon jól kijönnek, de ha programot szervezünk, pl. kirándulás, akkor már baj van, hiszen nem akar kimozdulni a lakásból.
Hát, ezek szerint nem csak én gondolom azt, hogy ez fura, sőt....
A párommal már próbáltam beszélni, csak sajnos nem sikerült higgadtan, mert ezen már nagyon felháborodtam, ő persze azt mondta, hogy a fia csak azért viselkedett így mert az anyja leszúrta, azért, hogy velünk ünnepel.
Szerintem ez főleg a párodtól függ,ha továbbra sem viselkedik felnőtt emberként, és apaként, hanem fél a fiától, és nem beszélget vele, akkor semmi nem fog változni.
szia,sajnos azt kell mondanom te vagy a szemébe a mostoha ami meg neheziti a dolgodat,meg mivel tini így most minden az ellenségének érez és gondol,le kell ülnötök vele és elmondani hogy te és párod szeretitek egymást együtt éltek és komolyabb szintre emelitek a kapcsolatotokat,és hogy attól öt szeretni fogjátok nem lesz ez véget le mondva róla vagy el hanyagolva,lehet hogy falakba ütközöl majd mert tini és hogy szülei el váltak amit talán nem igazán ért meg,esetleg reméli hogy ki békülnek,próbálj közös hobbit/programot találni a fiúval hogy jobban lása mijen vagy és még meg is kedvelhet,meg kell találni a közös hangot
Azért ez elég durva:meg akarta kérni a kezed,de a fia nézése miatt inkább elviccelte..Na,azért vannak határok,én nagyon elgondolkodnék ezen.1apa,akit a fia irányít,szép.Voltam én is ilyen helyzetben,de nem is bírtam sokáig.
Páromnak is van egy kislánya,de sajnos ő nem foglalkozik vele 10 év már,pedig én akartam segíteni.Hát nem tudom mi tévő légy mivel a gyerek így is úgy is ott marad.Próbálj vele erről beszélni,vagy a gyerekkel.
Párommal lassan 6 éve együtt vagyunk, és 3 éve hozzám is költözött. A régi házasságából van egy tini fia,aki nehezen alkalmazkodik a dolgokhoz,bár ő az anyjával él,(aki szintén szereti tönkretenni a napjainkat) mégis mikor nálunk van, akkor ő akar irányítani....stb. Ez többnyire sikerül is neki, mert a párom mindent úgy tesz,ahogy ő szeretné. Pár napja volt a szülinapom, amit egy étteremben ünnepeltünk,ahol ott volt az én családom, és az ő fia is. Barátom ekkor nyilvánosan megkérte a kezem,illetve csak megkérte volna,mert a gyerek annyira dühösen nézett rá, hogy ő inkább elnevette magát, mintha csak hülyéskedett volna. Borzasztóan kellemetlen szituáció volt, azóta párommal nem is szólunk egymáshoz. Nem tudom,hogy ezt meddig lehet tolerálni, vagy egyáltalán érdemes-e. Változhat-e a helyzet?
További ajánlott fórumok: