Miért nem vitaképes? (beszélgetés)
Nem is biztos, hogy jól tetted fel a kérdést. Mármint érdekes lehet persze, hogy alakul ki egy ilyen viselkedés. Jó hosszú, komoly pszichológiai jellemzést lehetne írni arról, mi vezet el idáig. De számodra ez tökéletesen lényegtelen, hogy miért ilyen, hogy ha egyszer már ilyen. A gyerekkorát utólag már nem lehet megmenteni. Az igazi probléma az - ahogy sokszor leírtad - hogy nem tudsz ezzel a viselkedéssel mit kezdeni. Márpedig ki kell találnod és meg kell tanulnod kezelni.
Azt gondolom, hogy a hisztikorszakot megélt anyukák - úgy tűnik te is az vagy - szolgálhatnak némi tanáccsal, hogy egy gyerekkel mit kell tenni ilyenkor. Fontos, hogy mindenképpen őrizd meg a nyugalmadat, ne kiabálj, vagy ne emelj kezet rá, mert kiszámíthatatlan, hogy reagál rá. Valami olyan válasz kell, ami meghökkenti és kizökkenti a hisztiből. Ezt vicces elképzelni, de gyerekeknél nagyon jól működik az utánzás. Azonnal abbahagyják a hülyeséget. :D
Megteheted azt is, hogy megmondod neki, hogy magára hagyod, amíg lenyugszik, mert semmivel sem vagytok előbbre a műsorával és szépen csendben tényleg otthagyod. Egyedül nincs mért tovább csinálni, ha csak nem ezzel nyugtatja magát. Ha így is van, akkor legalább neked nem kell nézned tovább.
Ötlet: ha nem tudod, nem mered elmondani neki, ha bajod van, akkor írd le. Írd le egy papírra és hagy ott neki, mikor ő otthon van, te meg nem. Elolvassa és míg hazaérsz kitombolja magát, ha szüksége van rá. Ha megnyugodott, talán érdemben is tud reagálni rá.
Nem, nem lenne ez olyan nagy gond, csak úgy tűnik a hsz-ekből, hogy csak azért fordul elő ötévente, mert a felesége mindent magába fojt, nem mer mondani semmit sem. Ez így már elég nagy gond.
Azért, mert az önkontrollnak van határa. A kontrollálás irányítást, nyomás alatt tartást jelent. Erre mindenki csak bizonyos ideig képes - teveled sem lesz másképp! - aztán ami nyomás alatt volt addi, az egyszercsak valamilyen formában kitör. Lehet agresszió, hiszti, betegség, még öngyilkosság is.
Értelek Téged, de hidd el nem tudom dolgozni fel, most meg az is idegesit, hogy ugy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Igy nem lehet, meg kellene neki is végre tanulni viselkedni, egy ilyen apa majd mit fog a gyerekeinek mondani amikor kamaszodnak és lecsapnak egy ilyen hisztit? nem hiszem h bármi foganatja is lenne a szavának ezek után? A gyerekeink miatt is kell tudjunk uralkodni magunkon. A kicsi fiam a tegnap megkérdezte , hogy miért csinaltál ilyetn, sose szoktál, többé ne legyél ilyen. Nem tudom mit válaszolt mert azt nem hallottam, de szép mondhatom. :(
A cigi példával érzékeltetni szerettem volna azt,h tud parancsolni magának, akkor az idegeinek miért nem?
Egyszerű. A cigizésre teljes befolyásunk van: rágyújtok vagy sem, az 100%-ig az én döntésem. A "több pénzt akarok keresni holnaptól" című történet... hány ismeretlenes is ez az egyenlet? Ott van az Ő akarata, elszántsága és kitartása, plusz a releváns munkalehetőség megtalálása, szerencsés-e a pályázatának az elbírálása, munkaadói / munkaviszonyok, mit szólsz hozzá Te... arányban van a feladás a szerzéssel (Pl. megéri-e az a kicsit több pénz a kevesebb szabadidőt?...). Ezek a gondok azért nem egy súlycsoportban vannak... azt gondolom. Az utóbbiban kiszolgáltatott, az előbbiben döntésképes.
Próbáld rávenni, hogy kezdjen el valami új hobbit (bármit, amivel lefoglalhatja magát és amiben érezheti a fejlődést), hogy levezesse a feszültséget illetve a feles energiáit. Ettől a pénz nem lesz több, de - legalább - megoszlik a figyelme /dühe /energiája. Szerintem.
én akkor sem értem, minek ennyire felfújni egy ötévben egyszer előforduló dühös kifakadást? mert persze rágódhatsz rajta még hónapokig, mérgezheted magad, a házasságodat, csak minek? tényleg akkora hatalmas, túlléphetetlen probléma, hogy a férjed, aki egyébként nyugis, megbízható, kedves, jó apa, jó férj, ötévente egyszer felemeli a hangját és levág egy hisztit?
a temperamentum az nekem is megvan, hangot is adok neki de látod nem mindig jól sül el, én mindig is tudtam vitázni, itt most a szó jó értelmére gondolok, de ha nincs kivel akkor benned marad, rágod magad, mert nincs vevő rá
én például temperamentumosabb vagyok, ha valami nem tetszik, azt látványosan érzékeltetem :) egy férfitől is jobban venném, ha időnként a falba csapna, mintha sülthalként élné le az életét. ha probléma van, azt megbeszélem, ha hülyén viselkedek, bocsánatot kérek. de nem kezdek el rágódni egy túlzott reakción napokig, mert annak semmi értelme. csak magadnak okozol gondot, magadat rágod, főleg úgy, hogy meg sem beszéled, nem mondod el a párodnak. tudod, néma gyereknek anyja sem érti a szavát, és ez a férfiakra fokozottan érvényes :)
lehet h pont ez a bajom,hogy en nem tudom csak úgy elintézni, amúgy köszi a hsz-kat talán egy kicsit m,egjön a kedvem, nagyon le vok törve
szerintem ennyi emberi gyengeség belefér egy kapcsolatba :) biztos tudja ő is, hogy hülyén viselkedett, de a férfiak nem szeretnek mindent túlrágni
lehet ha nem mondom, akkor is tudja és bántsa is őt utólag, de nem értem h hol az önkontroll egy olyan embernél aki egyik nap azt mondja , h holnaptól nem cigizek és azóta sem cigizik, bizonyos esetekben van máskor meg nincs, nem értem :(
rosszul teszed, ha mindennapos lenne, na az igen, az olyan probléma, amit nem lehet elviselni. az, hogy ötévente egyszer felhúzza magát és a falat csapkodja, az azt jelenti, hogy elfajult egy vita, amiben azért mindketten ludasok vagytok, vagy éppen olyan nyomás van rajta, amiért kitört
persze, hogy kiakasztja az embert, de a férjed, ha neki nem tudod megmondani, hogy figyelj, ez tök gáz, ahogy viselkedtél, megijeszt, elrémít, akkor mégis kinek mondanád?
ami még ki akaszt, h egyet alszik és mintha semmi sem történt volna, nekem pedig ez elég lesz erre az évre
Lehet h pont azert dramatizálom el, mert nem mindennapos és ezért érint ilyen rosszul
szerintem nem kell túldramatizálni, hogy ötévente egyszer elszakad nála a cérna. valószínűleg nem egy békés szituban történik a dolog, és te sem viselkedsz akkor éppen megfelelő módon :) írtad, hogy a párod nem agresszív, jó apa, jó férj, nem az ötévente egyszeri kitörést kell orvosolni, hanem a vitákat :)
Nekem még nincsenek gyerekeim, de mikor észrevettem, hogy kezd eluralkodni rajtam ez a lelkiállapot és szinte átveszi az életem felett az irányítást, nekem az is az első gondolataim között volt, hogy mi lesz, ha nem múlik el, és évekig tart...Talán még akkor is, amikor már szülni szeretnék. Nagyon szeretem a gyerekeket és természetes volt számomra mindig is, hogy nekem is lesz. És ha arra gondoltam, hogy olyan anya lennék aki bántja a gyerekeit, akár szóban, akár fizikailag...azt mondogattam magamban, hogy NEM. Elég baj, hogy eddig bántottam embereket a szeretteim közül (a családomat csak szóban, hál' istennek, bár épp elég volt az is), de azt képtelen lennék elviselni, ha a gyerekeimet is bántanám. Részben ez is motivált.
Ha magától nem látja be, sajnos nem segíthetsz rajta, azt gondolom. Te sem élhetsz le egy életet némán, vagy ne adj' isten, félelemben. A gyermekeitek sem.
lehet ha gyakrabban adodna ilyen helyzet akkor magatol is belátná, valóban nem tudom, de el vagyok keseredve, mert bizony adódik még ilyen és a gyerekeket ettől szeretném megóvni, ha most nem is sikerült, ha hallgatok akkor minden Ok, de nekem mindig csak hallgatni kell, attól még a probléma létezni fog
Ez nem a Te hibád, és nem is az Övé. Ez nem egy betegség, ez egy állapot, amin lehet segíteni, ha hagyja.
Nos, velem pszichiáter foglalkozott. Először pszichológust kerestem fel, de ő továbbirányított, mondván, hogy ez már nem az ő szakterülete, ide valami komolyabb kell.
Sajnos, arra nem tudok mit mondani, hogy Ő ilyen elutasító, mert az orvos az én döntésem volt, egyedül kerestem fel őket.
de konkretabban rajtaD MI SEGITETT v ki, hova lehetne menni?
Félre ne értsd, én teljsen értem h mit mondasz csak számomra felfoghatatlan, itt magammal van bajom, h nme tudok mit kezdeni és hol kezdeni, de orvoshoz küldeni nem merem,na akkor még h kiakadhat, hát igy is ha vmit mondok és nem egyezik az ő vélemeényével, mindig azt mondja h hülyének van nézve
Nekem ez segített, mikor ugyanebben a helyzetben voltam. Csak olyat írok le, amiről konkrét, kézzel fogható tapasztalatokat tudok mondani. Őszintén sajnálom, ha nem válik hasznodra, amit mondok, ezt komolyan mondom. De akinek ilyen indulat-kezelési problémái vannak, az nem fog megváltozni magától. (Félreértés ne essék, nem támogatni vagy védeni próbálom ezzel az ilyen viselkedést, mert én sem vagyok rá büszke.) Nyilván nem tudhatom, mi lett volna a reakciója, mivel nem ismerem Őt. De valamit lépned kell, ha ezt így nem szeretnéd tovább folytatni.
Én ebben nem tudok segiteni, mert számomra ez felfoghatatlan, nme értem h értelmes embernek tartja magát és mégsem képes kezelni az indulatait, hát én is csapkodhattam volna, miért is nem törtem össze pár tanyért nem tudom.....de ha orvoshoz irányitom szerinted mi lehet a reakció még ezekután
Én csak akkor "őrjöngtem" ha felgyülemlett bennem a feszültség. Egyébként egyáltalán nem vagyok egy agresszív típus, sőt, ki nem állhatom az ilyesmit. Olyankor viszont...gyomorgörcs, fejfájás, vérnyomás az egekben, se nem láttam, se nem hallottam, aztán egyszer csak durr...ami a csövön kifért. Ott és azon csattant ahol és akivel éppen voltam.
Tudom, hogy nehéz elhinni, elfogadni meg szinte lehetetlen, de Ő is szenved valószínűleg. Szerintem meg kellene próbálkozni az orvosi segítséggel, mert csak rosszabb lesz. Kettőtökért is, de saját magáért is. Mert ő is fel fog őrlödni ebben lelkileg/mentálisan. És nem hiszem, (legalábbis, saját helyzetemből kiindulva) hogy ketten meg tudjátok ezt oldani.
Persze h elfogadhatatlan, hát ezért nem tudok mit kezdeni, hozzateszem nem mindennapos 10 év házasság alatt másodszor fordul elő, de ahogy mondod még rosszabb lesz és igazad van, mert azért még ennyire nem akadt ki
Nem beszél minthogy mondtam, ha nem beszélünk róla nem is létezik. Azt kellene megtanulnia, hogy lehet vitázni és nem kell őrjöngeni. Én most olyan passzban vok, hogy én nem tudom őt kezelni, bár magam tudjam rendbe tenni
Nem könnyű egy ilyen emberkével együtt élni , a férjem , ha már nagyon üvöltözhetnékje van , akkor kitör és ordít , nem érdekli senki és semmi , akkor ordít , tehetetlenségébe ? nem tudom , de a szülei is hasonlóan próbáltak megoldani problémákat . Viszont én nem üvöltök vissza , mert csak olaj a tűzre , inkább kinyitom az ablakot , hátha a levegőtől / meg attól , h zeng az utca / előbb észre tér ! A Mamikám se kiabált vissza gyerekkoromba , ő sírt ! én azt se , juszt se ! így is magas a vérnyomásom , nehogymár megüssön a guta ! egy frászt !
Nagyon sok probléma van a kevés pénz miatt , pláne ott , ahol gyerekek is vannak , iszonyú drága minden , kevés pénzhez + pláne ! Egy gyereknek , ruha kell , cipő kell , tanulnia kell , az se 2 fillér , a szülő szeretne nekik jobb feltételeket biztosítani , a kamasz gyereknek a kaja is költségesebb , olyankor megennék a vasszöget is ! Mikor növésbe voltak a gyerekeink elfogyott a napi kiló kenyér , ma már a fél kg se kell .
További ajánlott fórumok: