Miért nem keresnek a szüleim? (beszélgetés)

Igazad van. Az Apámat látnám- idegenként. :(

Nincs családom, csak Anyukám testvére (öccse)él még, de ő elzavart még az utcából is, ahol lakik, és közölte, hogy én senki nem vagyok számára.

Ő viszont amíg fiatalabb voltam, apám helyett apám volt: kaptam tőle mindent, amit másnak a szülei vesznek meg(ruha, cipő,táska műszaki dolgok stb).

Őt is elengedtem, ahogy Apámat is.

Nem tudok becsöngetni Apámhoz, mert Ő Sopronban él, én pedig Budapesten, és a köz-foglalkoztatott 60 000 nettós béremből nem tudok, és nem is akarok eljutni Sopronba...

Ezek a posztok- vélemények- csak erősítést adtak nekem,hogy jól döntöttem, amikor elengedtem Apámat.Én már lezártam, csak ez a fórum téma hozta fel azt a kérdést, hogy jól döntöttem, vagy sem.

Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat. :)

Sajnálom és el se tudom képzelni a helyzetet. :(

Lehet, ha előtte állnál és a szemébe néznél, egy idegen idős embert látnál csak.

Nem előtted öregedett meg.

Nagyon kitartó voltál, én sokkal hamarabb feladtam volna.

Férjed, gyermeked sincs?

Hát... Jobban belegondolva ... 35 éve kérdések vannak benned. Nem vagy gyerek, nem kell engedélyt kérned egy látogatáshoz. Csöngess be hozzájuk. Lehet, hogy csak így tudod lezárni.

Azt nem értem, hogy ragaszkodsz egy olyan emberhez, aki csak kihasznált, ha szüksége volt rád, amúgy meg letojta a fejed. Biológiailag az apád, amúgy meg nem igazán. Semmi közötök egymáshoz. A számára te már régen nem is létezel... :(

Ez szomorú dolog, de én egy ilyen emberre sem időt, sem pénzt nem pazarolnék. A temetésére meg pláne nem.

Persze, ha neked annyira fontos, menj.

Akkor állt velem szóba, ha Sopronból Budapestre kellett jönnie továbbképzésre 1-1 napra, és én voltam a legolcsóbb szállás... Később az egyik ágyat odaadtam egy ismerősömnek, így mikor jött volna hozzám aludni, mondtam, hogy csak egy ágyam van- a szoba át lett rendezve, így kettő el sem fért, ahogy most sem fér el.

Mit nem értesz azon, hogy apás gyerek voltam, és mindezek ellenére Ő az Apám...de igazad van,ez csak egy beszélgetés- érdekeltek a vélemények.

Elengedem - végleg.

Nem értelek téged...

Ha élete nagyobb részében nem állt veled szóba, mi jó neked abban, ha a temetésén ott vagy? Tapasztalod, hogy nem is létezel a számára, akkor?

Hagynám a francba...

Enni nem eszem magam, csak azért már idős ember, és még életében szeretném látni minimum egyszer...

Azt nagyon nehezen emésztettem meg, hogy Apám révén a Nagyikám, és Nagyapám haláláról, és temetésükről sem értesített Apám - temetésük után közel fél évvel tudtam meg, hogy egy hónap eltéréssel haltak meg egymás után (Nagyikám ment a Papa után :( ) , és már el is vannak temetve... Az volt az indok, hogy nem akartak fájdalmat okozni...Ez nem indok :(

Én is elengedtem. Haragot sem érzek. Bár “még csak” kb. 8 éve annak, hogy nem tartjuk a kapcsolatot.

Fel a fejjel!

1983 óta- akkor kapta a lehetőséget Sopronban- költözött el Budapestről. Amíg itt volt, munkahelyen látogattam, és ismerhettem az épp aktuális családját, de csak ünnepek alkalmával 1-1 napot töltöttem velük/náluk. 1983-ban elment Sopronba- amikor a velem egykorú nő lett a felesége, aki Győrtől nem messze lévő helyen született, így közel volt az "anyós", és a gyerekeik nagyanyja (az egyik), így elfogadta apám a felkérést egy állásra- lakással...

Akkor olyan helyen voltam alkalmazott, hogy az országba bárhova mehettem ingyen, csak a helyre szóló jegy árát kellett megfizetni (Intercity jegy, kényelmi jegy stb.) Több száz alkalommal akartam menni a testvéreimhez- megvannak a pótjegyek mind!-de mindig volt kifogás, hogy miért NEM mehetek: beteg az egyik gyerek, hideg van, bacit viszek a gyerekekre, vagy mennek a Nagyihoz, vagy más rendezvényre. Mondtam, hogy én is megyek- elvégre nem lett volna baj, ha ismerem a gyerekek nagyszüleit is anyai oldalról...de nem. A pótjegyek megvannak- de lassan kidobom őket. Apás voltam...és vagyok is, mivel más rokonom nincs csak Ő, és a testvérei, unokatesók, akikről semmit nem tudok 1983 óta...Azt gondolták, én nem akarok kapcsolatot, de ez nem így van... :/ Már mindegy. Nem tudom, Apám meddig él, hogy látom-e még valaha, és egyáltalán értesítenek-e aerról ha valami baja történne. Én vagyok az első gyermeke, és a jelen házasságból van 2 fia,akik már felnőttek- nélkülem is.

Elnézést, a közfoglalkoztatottat közalkalmazottnak gondoltam.

Csak olyan bizonytalanságot éreztem a mondataid végén, hogy hát nem is tudod . .. olyankor kezdenek az emberek kifogásokat keresni. Én is. Ne bántódj meg ezen.

83 óta?!?!?

Engedd el. :(

Ugyanezt, elengedném. Ha eddig nem voltál fontos, most miért lennél az?

Nem keresném, mert az idő megadta már a választ...

200 km nem a világ. És van 50%-os utazási kedvezményed.

Ha nem akarsz menni, azt megértem és elfogadom. A többi kifogás.

Én Budapest, Ő Sopron, a születési helye pedig az ország másik vége: Mohács...

Köz-foglalkoztatottként most nem tudok eljutni Sopronba...de talán nem is lenne jó ötlet- nem tudom.

Biztos, hogy nem csak arra voltál jó 🤤

Érthetetlen, hogy miért nem válaszol.

Ha nagyon hiányozna, megkeresném személyesen és megkérdezném, mi a baj.

De legvalószínűbb, hogy elengedném.

Havi egyszeri beszélgetés pont elég...mondom beszélgetés, nem üres fecsegés. Minél ritkábban beszélgettek értelmes megbeszélnivalókról, annál jobb lesz a kapcsolat.

A napi háromszori locsi-fecsi csak rombolja az idegeket, meg a kapcsolatot.

Ne azt nézd, hogy a férjed hányszor hívják...majd leül az is előbb-utóbb..

szerintem.

Szép napot!

Én csak most olvasgattam ezt a fórumot. Jó kérdés, és nagyon sokfajta válasz van itt.

Anyukám amíg élt (8 éve meghalt orvosi hiba miatt) elvárta, hogy naponta menjek hozzá , amit meg is tettem, de nem volt köztünk jó a viszony. nem volt olyan igazinak mondható anya-lánya kapcsolat soha. Apás voltam, de szüleim elváltak 4 éves koromban. Addig jónak mondható volt a kapcsolat, amíg Apám Budapesten élt-ahol én is. Én mentem a munkahelyére, ismertem a többi családját (több is volt), és ünnepek alkalmával 1-1 napot a családjával töltöttem aznap hazamenő változatban. Akkor lett a probléma, amikor Apám kapott egy lehetőséget vidéken, ahova el is költözött újdonsült, velem egyidős feleségével- több mint 200 kilométerre BP-től. Pánikbeteg lettem attól, hogy távozott...Azóta nincs kapcsolat. Csak arra voltam jó, hogy az abból a házasságból született 2 fiának (féltestvéreim) tápot küldjek Budapestről (liszt érzékenyek voltak), és arra, amikor továbbképzésre jött BP-re, én voltam a hotel helyettesítő. Soha nem keresett, a testvéreimet "én etettem", de nem ismer egyikük sem- pedig már 30 évet tapossák...Apámnak mindig sms üzeneteket küldtem ünnepekre, és kb 2 hónapja derült ki, hogy az a telefonszám már nem is az övé...megkaptam a feleségtől az újat, de semmire nem válaszol...

Elengedtem , megbocsátottam...nem tudok mást tenni...

Ti mit tennétek?

6 éve nulla a kommunikáció a szüleimmel, ezt megelőzte megannyi veszekedés, balhé. Aztán elköltöztünk 300 km-re, persze otthon én vagyok a fekete bárány :D:D

Az elején magamat hibáztattam, aztán elengedtem a dolgot. Nagyim a közel 80 évével sokkal normálisabban gondolkodik, mint ők valaha is fognak.

Minden rendben volt velem, jó gyerek voltam meg minden, de nekem ez lett osztva.

Cserébe kaptam az élettől egy olyan párt, egy olyan életet amit nem cserélnék le soha, semmire, senki kedvéért. Akárhányszor pörgetem vissza az eseményeket, meg-annyiszor csinálnám végig ugyan úgy :)