Miért hiszik a férfiak, hogy nekik mindent lehet? (beszélgetés)

Szerintem az önbizalmadon kéne dolgozni, mert nagyon csúnyán beszél saját magadról...

Olyan nincs, hogy most már nem tudsz lépni, lépni és változtatni mindig lehet, mondom ezt közel 50 évesen, nem hogy 33 évesen.

Mondjuk engem pont nem zavar, hogy a férjem mikor ér haza, ha aszerint itélném meg, hogy mikorra igéri magát, és ehhez képest mikor ér haza, már rég rossz volna. Főleg mikor még fiatalabb volt rengetegszer feledkezett bele a munkába, és mire észbekapott már rég nem "akkor volt" mikorra igérte magát...

De mondjuk azt sosem engedném meg neki így 28 év után sem, hogy veszekedjen velem, ha később érkezem, bár tény, hogy sosem kell időpontra hazaérnem. Mondjuk ez eleve alapja a felnőtt létnek, hogy nem kapok előre hazaérési időpontot. Persze ha megkérdezi, és ahhoz képest kések, akkor azt jelzem neki és ennyi...

Itt van a kutya elásva.

Régen falnak mentem ezektől, de ma már maximálisan hiszem, azt "hogy a lánc meg ne szakadjon" keresünk egy hasonlót. Eut szojtuk meg. Nem jó, de "ismerjük a fajtáját"

Az elején írtad, hogy mindig aláfutsz. Fel kell ismerni akkor a mintát, és lehet dolgozni ellene. Unom kérdezte, hány éves vagy, mire ő elért oda, a visszaolvasásban én is pont ezt kérdeztem volna.

Krisztusi kor.. már kevés lesz innentől, hogy "kösz fater", jön a meló. Én ezzel kezdeném. Mármint magammal. Közhely vagy sem, mindenkivel azt tesznek meg, amit meglehet, az pedig valahol szoros összefüggésben áll azzal, hogy a belső hitrendszered szerint mit érdemelsz. Ez egy darabig arról szól, gyerek korodban mi vokt a normális, de ezen változtathatsz.

Azt tisztelik, akik magát is tiszteli. El kell hinned magadról, hogy nem ennyi jár, és akkor nem ennyit kapsz. Akár adott esetben attól az embertől is, aki most még nem igazán úgy működik a kapcsolatotokban, ahogy szeretnéd. Az sajna más, mint amit magad szerint bent megérdemelsz. (Senki nem hibás) csak dolgozz magadon.

Kedves fórumnyitó, hamar elszáll az élet. Nem érdemes úgy élni, hogy csicska vagy míg élsz.

Mindenki dönt ahogy jónak látja.

Miért? Hogyan?

Miért ne tudnál lelépni?

Egy életed van, azt nem gondolom, hogy így akarod leélni...

Nem,sajnos nem.

Tipikus helyzet.

Tényleg az alárendeltje lettem

Dehogynem tudsz lépni!

Ha máshogy nem, akkor lelépni;)

Nagyon szép nő vagyok hozzá képest mondjuk.

De tisztára becsicskultam.

Azért szólt mert likeolt a facebookon a volt pasim,én hülye szóltam is neki hogy ne likeolgasson.

Plussz még hasonló ezeregy példa,ezt én rontottam el,most meg már nem tudok lépni.

Ja, szoktasd hozzá, hogy te is csinálsz ilyet, mert miért is ne tehetnéd meg?

Kicsit nehéz lesz, mert nem az elején kezdted így, de majd hozzá szokik.

Nehogy már egy felnőtt embert korlátozzon egy másikat, mert azt hiszi, hogy a másik "alsóbbrendű"?

Otthon anyucival viselkedjen így, és ne veled.

Nem szeretnélek uszítani, de én ezt tuti, hogy nem hagynám. Igaz, én már az elejétől nem hagytam, hogy engem irányítgasson, utasítgasson, akadályozzon bárki/bármiben. Azért, mert együtt vagyunk valakivel, nem jelenti azt, hogy megszűnünk önálló embernek lenni...

Simán el tudok menni bulizni, olyan is volt, hogy nem otthon aludtam, hanem ahol házibuli volt, mégis olyan maradt a világ amilyem előtte volt.

Az más kérdés, hogy akkor érzem jól magam, ha együtt kapcsolódunk ki.

Akkor a te férjedben van a bibi....

Nem kell általánosítani.

Miért vagy vele?

Ha ennyire szär, akkor lépj tovább.

Aha😁

Nem ezért vagytok?🤔

Erre gondolok.

Amikor én elmentem egy órára abból vita volt.

Mikor ő ezt teszi az nem baj,természetes.

Nem bűn,gondolom.

De én nem szeretek mozogni.

Ne csinálj mártírt magadból!

Én nem csak gyereket neveltem, de dolgoztam is, tornázni is jártam és még a főiskolát is elvégeztem mellette.

A tornát helyettesítheted mással;)