Mi van ha soha nem jövök rá, mi az én hivatásom (beszélgetés)

Lusta, meg önfejű, meg makacs. Meg lúzer is.

De azért vagyunk emberek, hogy a kapott jellemünket formáljuk.

Így lesz a lustából megfontolt, az önfejűből, makacsból állhatatos és kitartó, a lúzerből megértő és empatikus lélek.

Csak rajtad múlik.

akkor miről is beszélünk?

meg minek?

Kedves Lara!

Legyél tényleg önmegvalósító.

Írj egy lapra egy programot, hogy melyik nap mit teszel meg konkrétan.

Menj, és iratkozz be egy tanfolyamra. Ne hagyd magad lehúzni. Később még nehezebb lesz.

Csak az első lépés olyan furcsa, utána a többi már könnyebb lesz.

Olyan emberekkel vedd magad körbe, akik jó hatással vannak rád.

Többet érsz te annál, hogy feladd!

Egyébként az egyik ismerősöm harminc felett, három gyerek után döntött úgy, hogy fodrász lesz, most már a tanfolyam vége felé jár, nagyon jól megy neki és elégedett is a döntésével, imádja a hajakat és azt is , hogy belevágott.

Másik példa: volt gimnáziumi osztálytársán nagy cég középvezetőjeként unt bele a mókuskerékbe, s elhatározta, hogy cukrász, ezen belül is diabetikus cukrász lesz. Mert ez érdekli.

Szóval nincs késő sosem. De valami mentén kell indulni. Gondolkozz el, hogy mit szeretsz, miben vagy jó. Amit szeretsz abban biztos nem lehetsz rossz;)

A másik meg az, hogy a világ nem feltétlenül úgy működik, hogy mindenkinek olyan az élete, hogy megvalósíthatja magát.

Sokszor pont úgy indul, hogy csinálunk valamit, aztán azt igyekszünk jól csinálni, a végén megszeretjük..

Persze nem mindig, de sokszor igen.

Mindenben - még amit szeretünk is - vannak olyan pontok, amik nehezek, amikor az ember legszívesebben abbahagyná. De azon át kell lendülni.

Ma meg tanulás nélkül nincs tovább. Legyen az akármilyen pici lépés, de tanulni kell. Ha nem hagyományosan, akkor önképzésben, vagy valahogy.

Ebben ma már a gondolkozás a lényeg.

Ha meg nem, akkor meg nem lesz jobb, és el kell fogadni, ami van, és még örülni is kell neki.

Evvan.

A gyerek meg nem kitölti az életet jó esetben, hanem kiegészíti, és attól én még én maradok. Ehhez semmi köze a gyereknek.

Én mindent megteszek, hogy amennyire lehet, gyerek mellett is dolgozzak, tanuljak, próbáljak ki dolgokat. Van, amikor az ember nagyon be van szűkítve, és nehéz, de akkor se szabad feladni..

Ha sport, meg az egészséges életmód a kedvenced?

Tanulj ebben a témában, kuncsurogd be magad ismerős bio-boltjába, vagy valamilyen lépést tegyél. Oda senki sem fog jönni hozzád..

Az utolsó mondatában happyend storyt kívánt. Megkapta.

Neked segíthetek valamiben?

Lehet, hogy tényleg soha nem jössz rá, hogy mi a te hivatásod.

Van ilyen.

Ha a munkádban nem tudod kiélni magad (mert fogalmad sincs, hogy mit is szertnél csinálni)akkor keress valami egyéb ténykedést, ami elégedettséggel tölt el.

"Vagy szüljek egy gyereket ,azt jól van ? :D majd Ő elégedettséggel tölt el :))"

Ez a lehető legbutább kijelentés,de gondolom csak viccnek szántad.Egy gyerek nem oldja meg a gondjaid,sőt.

Én 28 vagyok,van egy gyerekem,most szeptembertől újra vissza szeretnék ülni az iskolapadba.Nem lesz könnyű,de valamit valamiért.A legtöbb helyen van részletfizetési lehetőség,úgy látom elég rugalmasak.

Ha rossz passzban vagy,gondolj arra,hogy legalább van munkád,és dolgozol,kapsz fizetést.Sokan mit meg nem adnának ezért...

Szia. Hasonló korúak vagyunk, én némi bolti 'eladóskodás' után és egy 7 éves gyerek anyujaként most jelentkeztem esti szakképzésre, grafikusnak készülök. Ha sikerül, a gimnazista terveim megvalósításának útjára léphetek... nem lesz könnyű gyerek mellett, aki ráadásul enyhén autista, plusz nemsoká egyedülálló szülővé válok... de elszánt vagyok, mert mozdulni kell!!! Szóval próbálkozz, ha tudsz kóstolj bele új dolgokba bármilyen formában pl hobbi szintjén (mint nekem a rajzolás), és előbb-utóbb rájössz mi az erős oldalad, merre indulj.

(a gyerekvállalás szép dolog, csodás érzés - és egyben nehéz- szülőnek lenni, de idő kérdése és vágyni fogsz másra is, tapasztalat :) )

Én azt csinálom, amit szeretek. Hatalmas erőt ad. Persze ennek is vannak nemszeretem részei, amikor elakadok, vagy sok a munka,kevés az idő és szorongatnak a határidők.

Igazából az a jó, hogy leginkább önállóan végezhetem amit csinálok nem nagyon szónak bele. Magyarul megkapom az ügyemet és nekem kell végig vinni, és a legjobb, hogy a főnökömmel nagyon egyformán gondolkozunk, szóval az esetek 98%-ában egyetértünk.