Mi, Ti, Ők... (beszélgetés)

Szia!

Nagyon tetszett a cikked! Én is írtam már erről a témáról cikket!

Itt van ha van kedved,olvasd el! :)

[link]

De szépen megírtad! Milyen igaz!

Gratulálok!

Te nagyon jol valasztottad a nicknevedet:)

Ezt szinte fajt elolvasni,sajnos nagyon igaz!

Az elso gondolatom az volt,hogy tyuuu,tenyleg...milyen jo is volt anno.

Gyerekkent mindig fel akartam noni,hogy miert?!Talan,azert amiert minden gyerek...felnottkent meg visszasirom a jo kis "utcan nevelkedos" gyerekkort.Amikor legalabb 20-an 30-an voltunk ,majd egykoruak a teren,tengoztunk,fara masztunk,kergetoztunk,nagyokat beszelgettunk,sokat nevettunk,onfeledten szorakoztunk:gyerekek voltunk!Amikor meg nem szamitott ki mibe volt,kinek mije volt.Sokunk csaladjaban auto se volt.Nem is hianyzott!Gyalogoltunk,Buszoztunk,vonatoaztunk.Alkalmazkodtunk.Egymashoz,a szuleinkhez,az sikolai szigorhoz...Nem volt nyavogas,kovetelozes,finnyaskodas,feleseles...Orom volt egy vattacukor a vasarban,a kezunkre kotozott nyuszilufi,ami persze legtobb esetben elszallt mire hazaertunk,viszont ha nem,akkor orakig jatszottunk vele,masnap izgatottan keltunk,es neztuk a plafont,keresve,hogy nem e eresztett le...mikor a boltbol haza fele ettunk egy,akkor meg kek pottyos turorudit,a maradekot a papirbol is kinyaltuk...

Voltak igazi ertekek,es ertekrendek.

Jo volt latni a nagyszuleimet,hogy tisztessegben,becsuletben egyutt oregedtek meg.Minden baj elennere kitartottak egymas mellett,balhek,elrohangalos cirkuszolasok nelkul,a kis komfort nelkuli,kinti wc-s hazukban.Ahova olyan jo volt jarni.Nyaranta poszmetet szedni,szolot szuretelni,a kert vegeben sardagonyasat jatszani.A jo kis vasarnapi ebedek,ahol osszegyult a csalad apraja nagyja es a lugas arnyekaban elveztuk,hogy egyutt vagyunk,hogy elunk.Mert akkor igazan eltunk,szerettunk,osszetartoztunk...

En nagyon sokat koszonhetek annak,hogy igy nottem fel.Valoban onallosagra,talpra esettsegre nevelt eszrevetlenul.

Nagyon jo volt olvasni ezt a cikket.Koszonom a nosztalgiazast!A vegere konny szokott a szemembe.

Gratulálok a cikkhez!

Egy sajátságos szorongó érzés kezd erőt venni a világon. Az emberiség, vagy pontosabban a

civilizált faj megdöbbenve érzi, hogy civilizációja, technikai kultúrája, melyhez annyi

reménységet fűzött, s melytől az emberiség boldogságát várta, egyre inkább ellene fordul, az

őt hordozó embert megrontja és pusztulással fenyegeti.

„Az emberre, ki bűntől-bajtól senyved,

csak azt ne mondjátok, hogy vegetál,

mert vegetálva százszor szent az élet,

s ahogy mi élünk, százszoros halál.”

/ Reményik Sándor /

* Különös aggodalom, hiszen ez a kultúra látszólag az ember minden kívánságát teljesíti, minden

vágyálmát betölti. A termelés az ember minden szükségletét kielégíti. A gépek az ember munkáját

egyre jobban átveszik, hihetetlen kényelmet biztosítanak. Ezerféle élvezetet, szórakozást nyújtanak.

Minden arra mutat, hogy az ember soha nem sejtett ritmusú haladás korában él, s egy új aranykor

felé siet...

* És mégis ... a gyakorlati élet emberei, akik a jelen civilizáció épületét vizsgálják, egyre

veszedelmesebb repedések nyomait látják rajta, s félnek, hogy méretei, fejlődési tempója

egyáltalán nem óvják meg az összeomlástól.

Stoddard amerikai író, tehát nem is a fáradt Európa, hanem a friss és bizakodó Amerika gyermeke, a „Lázadás a civilizáció ellen” című művében lehangoltan állapítja meg: „Az emberek nem tudják követni a modern civilizációt jelen medrében, mert degenerálódnak. Könyörtelen igazság ez, hogy civilizációnkban romboló hajlamok lakoznak. Mi azt hisszük, hogy amint a civilizáció halad, úgy nő azoknak az embereknek a minősége is, akik építenek rajta.”

„Pedig ez a faj nem javult.” Ezt egy másik amerikai orvos, író, Alexis Carrel fejti ki igen

meggyőzően „Az ismeretlen ember” című művében. Pedig Carrelnek ugyancsak volt alkalma

betekinteni a modern emberiség társadalmi és egészségi viszonyaiba; lévén a Rockefeller-alap

egészségügyi intézményeinek egyik munkatársa. És megállapítja - amit egyébként nem volt nehéz

megállapítania -, hogy

„a modern technikai kultúra embere nem csak, hogy nem lett egészségesebb, hanem

alapjában beteg …”

Még nagyobb baj, hogy - a modern ember szervezetének belső ellenálló és alkalmazkodó

képessége egyre gyengülő tendenciát mutat.

Legnagyobb baj azonban az, hogy - az egészségesnek mondott, vagy mondható embernek az

állapota is csak mesterséges állapot. Állandó orvosi gondozás eredménye. Kívülről fenntartott

sokféle „mankóval” támogatott „ egészség”. A ”civilizációs betegségek” özönétől szenvedünk.

A jó egészségnek természetesnek kell lennie. Civilizált világunkban azonban egyre inkább

elsatnyul s helyét az orvosi beavatkozás foglalja el a maga tablettáival, piruláival, vegyszereivel,

szérumaival, pótanyagaival, a szervezetbe való drasztikus belenyúlásaival. Minden szervnek és

minden funkciónak külön gyógyszereket gyártani, specifikus szérumokkal egész népeket beoltani,

a népmilliókat állandó orvosi vizsgálat és orvosi kezelés alatt tartani, óriási kórházakat és

szanatóriumokat üzemben tartani „nagyon költséges és nem nagyon hatásos módja a nemzeti

egészség fejlesztésének” - írja A. Carrel. Másik nagy hátránya ennek a külső higiénikus

módszernek, hogy egyre jobban kikapcsolja a természetes szelekciót, sőt bizonyos ellen-szelekciót

hoz működésbe.

A civilizált ember bűnei a gyengeség bűnei. Az élvezetvágy, a kényelemszeretet, a teher és a

felelősség elől való menekülés sugallja őket. Pusztuló civilizációk, kiélt kultúrák klasszikus tünete

ez. Természetes velejárója ez az általános szervezeti és erkölcsi gyöngülésnek, s annak a nevelési

szisztémának, mely a fegyelmet és a vágyak megfékezését nem akarja ismerni.

Amikor az ember eltér a természettől, elzárul előtte a természetfeletti világa is.

Csatlakozom az előttem szólóhoz!!!!!

'79 óta lakunk itt, akkor az összes szomszédba volt 1-2-3 gyerek(mi is fiatalok voltunk), az összes kapu nyitva. A kölyök banda abban az udvarban játszott amelyikben akart, ott ebédelt ahol a dél érte őket. Ették ami éppen volt, nem nyafogott, hogy ezt nem szeretem, azt nem szeretem. Volt amikor 8-10 gyerek ült az asztalnál, még sem ettek ki a vagyonomból.(Azóta sem sütöttem egyszerre akkora adag rántott tököt petrezselymes krumplival.) Pedig akkor se kerestünk jobban mint most.

Most is emlegetik mekkora szám volt amikor a szomszédban alhattak, pedig általában a padlóra ágyaztunk a "vendég" gyerekeknek.