Mi legyen a húgom jövőjével? (beszélgetés)

Ilyenek korábban valóban voltak. (A családunkban is nem egy fordult elő)

De ezentúl már egyre kisebb ennek az esélye. :(

A mai világban - legalábbis Magyarországon - eléggé nehézzé vált mostanra a továbbtanulás, még érettségi után azonnal is. Nem, hogy pár év múltán!

Szó nem volt arról, hogy mi (én) akarnám irányítani a fórumindító húgának életét!

Csupán tanácsot szerettem volna adni ahhoz, hogy hogyan és merre induljon keresgélni, vagy miként álljon neki a választásnak.

Nem kötelező megfogadni a tanácsomat.

Az valóban szép lenne, ha a nyáron el tudna menni egy kicsit dolgozni, de erre elég kicsi az esély. :(

Még úgy is nehéz, ha valaki végleges, vagy hosszútávú munkalehetőséget keres, nem pedig egy-két hónapost.

Később is lehet fősulira menni nem muszály az érettségi után egyből az volna a jó igaz.

Én azt akartam evvel írni, hogy ne mi akarjuk már más életét egyengetni, mindenkinek el kell követni a saját hibáját.

Lehet elmegy a nyáron egy kicsit dolgozni és utánna szalad vissza a suliba, de erre neki kell rájönni és nem másnak.

Sok igazság van abban amit írtál. Viszont akkor, ha valakinek tehetsége, kedve, szorgalma és minden adottsága megvan ahhoz, hogy továbbtanuljon, akkor kár lenne elpocsékolni ezeket.

Kertészmérnökként is lehet virágboltot nyitni, vagy belsőépítészként is lehet szobafestő-mázoló vállalkozást létrehozni, állatorvosként is indíthat majd lovardát, vagy sertéshizlaldát. :))

Viszont érettségivel nem mehet el belsőépítésznek, állatorvosnak, vagy kertészmérnöknek!

Egy tanár ismerősöm aki 3 diplomával rendelkezik a férje pedig orvos ő a következőket mondta: Az egyik orvos ismerősük fia az egyetemen akasztotta fel magát mert már nem bírta a nyomást amit a szülei és az egyetem tett rá. Ugye hát neki is olyant kellett tanulnia amivel mindemkinek megfelel csak saját magának nem. Ez a tanárnő akkor látta be, hogy nem a pénz a lényeg a jó szakma hanem a gyerek boldogsága sem a lánya, sem a fia nem ment, sem egyetemre, sem fősulira pedig a fia gimi első oszt-ban tette le a középfokú angolt a lánya ált. suliban 7-ben. A lánya nyitott egy virágboltot a fia sem valami nagy dolgot csinált, de boldogok.

Szóval az a lényeg, hogy hiszitek vagy nem, de nem mindig kell 200-400 ezres fizetés a boldogsághoz, sokszor elég ha azt csináljuk amit szeretünk. Sőt a legnagyobb hülyeség más életét elrendezni.

Szerintem hagyd rá a döntést, szép dolog, hogy segíteni akarsz, de ez az ő élete és az ő hibái. Azért, mert te áldozatot hoztál, neki nem kell. Ő lehet hogy két kezi munkával és kevesebb pénzel is beérné.

Ezt mondom.

Azért jó lenne tudni, hogy milyen dolgok érdeklik a húgodat.

Van-e érzéke a zenéhez?

Van-e előadói, szónoki képessége?

Vallásos-e?

Esztétikai érzéke fejlett-e?

Milyen a kézügyessége?

Emberekkel tud-e bánni?

Szerepelni tud-e, vagy gátlásos?

Nincs-e beszédhibája?

Könnyen tanul-e?

Milyen a kombinációs képessége?

Jó szervező-e?

Probléma megoldó képessége milyen szinten van?

Stb. stb.

Ezeket és még sok mást kellene tisztázni, akkor lehetne tovább lépni és válogatni a szakmák között, esetleg érdeklődés szintjén "megpendíteni" számára egy-egy lehetőséget.

Annyit tanácsolnék - ha tehetem - hogy amikor már kitalálta, "mi szeretne lenni, ha nagy lesz" akkor baromira kezdjen el hallgatni róla! El ne árulja a világért se senkinek - főleg az osztálytársainak ne!!! - hogy ő mire hajt!!

Mert, ha ezt megteszi, garantálom, hogy a fél osztály oda akar majd menni, ahova ő!

Persze, ha szívesen konkurál és küzd velük a bejutásért, akkor tegye bátran!

Hidd el tapasztalatból beszélek. És ez nem irigység, hanem önvédelem.

Tudom és részben meg is értem azokat, akik külföldön látják a boldogulás esélyét. Ha kevés dolog köti Magyarországhoz, akkor valós perspektíva lehet számára.

De azért nem árt az óvatosság! Ezzel nagyon vigyázzon, mert ha erre építi fel a jövőjét, akkor könnyen pórul járhat, és ott valóban csupán saját magára számíthat.

Végiggondolta mindezt.

Tanácsolom, hogy olyan suliba menjen, ahonnét ösztöndíjjal kint tölthet 1/2-1 évet is akár. Akkor majd eldöntheti, hogy ott tud-e, akar-e élni, vagy itthon.

"Libra924: van most végzett régész volt osztálytársam és az egész évfolyamból 1-2 ember bírt elhelyezkedni..."

Igazad lehet, de:

Úgy tudom általad, hogy nem Mo.-i, illetve nem csak Mo.-i lehetőségekben gondolkodik.

Az életet nem lehet kiszámítani, hogy 5-6 év múlva mi mire lesz jó.

Erre példa: a fiam azért hagyott ott egy egyetemet, mert az ott dolgozó tanársegéd lebeszélte, mondván nincs benne perspektíva.

Mást tanult, holott ahhoz lett volna kedve.

Ha elvégzi, azóta úgy alakult a világ, hogy sokkal jobban boldogulna azzal.

Azt azért (nagyon finoman) értésükre adtam, hogy a "divatos" szakmákat hagyják másoknak. Olyan dolgokat lehetőleg ne is tanuljanak, aminek semmi hasznát nem vehetik majd.

A lányok osztályából is nem kevesen mentek "büfé-szakokra" meg a divatos helyekre, mint pl. nemzetközi kapcsolatok, média, jog, stb.

Az se zavarta őket, hogy a már végzettek is állás nélkül kóvályognak.

Ez azért egy jó cél! Egyrészt ott egy sima szakmával, olyan munkával, amit esetleg szívesen végez, többszörösét keresheti, mint Mo-n.

Ahogy egy másik topicban írta valaki: "Ha állami egyetemre megy valaki, akkor MO. -n kell dolgoznia az egyetemen eltöltött éveinek dupláját. A fizetősök "szabadok", de kinek van pénze manapság a tandíjra?"

Ez azért eléggé bekorlátozza a fiatalokat. :( Hogy dolgozzák le a dupláját, ha elhelyezkedni sem tudnak? Szerencsére a gyerekeim még soká érettségiznek, most biztos nem akarnám, hogy röghöz kössék magukat 6-8 évre. :(((

Köszönöm a tanácsokat! Mindenféleképp megfontolandóak és én is azt szeretném,hogy olyat tanuljon, amit azért szeret is. De csak olyat tanulni, amit nagyon szeret, sajnos nem mindig a kifizetődőbb, mert ha hónapok, évek múlva sem kap munkát (láttam ilyet sajnos), akkor az ugyanúgy terhes lesz. Mert nem lesz miből enni, hol lakni és sajnos ez így nagy probléma. Ezért gondolkodom én kompromisszumban. Nem csak az van,hogy valamit imádok vagy utálok, van átmenet is szerintem :)

Libra924: van most végzett régész volt osztálytársam és az egész évfolyamból 1-2 ember bírt elhelyezkedni...

Folyt.

Istennek hála, sikerült mindkét esetben olyan választást sugallni, hogy egyelőre úgy tűnik sikeres lesz mindkettő.

Ami pedig a "sugallást" illeti, amikorra a jelentkezéshez érkeztek, addigra már meg voltak győződve arról, hogy ezt ők egyedül találták ki és senki nem befolyásolta őket. :)

Ehhez persze az kellett, hogy "időben" elkezdtük a lehetőségeket "elültetni", hogy azoknak legyen idejük megérni.

A legfőbb tanács az volt, hogy olyan valamit kell, hogy válasszanak, amit később szívvel-lélekkel tudnak majd csinálni. Ne törődjenek most azzal, hogy lesz-e munkájuk, állásuk, meg azzal se, hogy mennyit lehet ezzel keresni!

A lényeg az, hogy SZÍVESEN csinálják majd!

Ez a lényeg.

A világ legjövedelmezőbb munkája is terhessé válik, ha azt nem szívesen csinálja valaki.

Tanuljon régészetet!...mondom én, aki a pontos mása voltam a húgodnak és ez volt az álmom.

De könyvelő vagyok/voltam :(((

Biztos fogsz majd kapni tanácsot bőven (még csak egy órája sincs, hogy indítottad ezt a fórumot)

Az információ viszont, amit közöltél, elég kevés ahhoz, hogy igazán hasznos tippeket lehessen adni.

Hidd el, még annak is nehéz segíteni, akit az ember sokkal jobban ismer, mint a húgodat, azok alapján amit olvashattunk róla.

Azért mertem csupán venni a bátorságot, mert a mi lányaink is voltak hasonló helyzetben és ők is kérték a tanácsot.

Nekik is annyit tudtam mondani, hogy:

- Dönteniük maguknak kell.

- Az, hogy mivel lehet könnyen sok pénzt keresni, biztosan elhelyezkedni még most se mondható meg, nem 4-5 évvel előre.

- Az mindenképpen hasznos, ha nyelvtudással rendelkezik, ha számítástechnikai ismeretei vannak, legalább felhasználói szinten (szövegszerkesztés, táblázatkezelés, prezentáció, stb) és nem árt, ha némi kreativitást, kézügyességet is elsajátít.

Folyt. köv.

Köszönöm a hozzászólásokat,még szívesen várom a javaslatokat!

Nagy álma amúgy Svédországba menni (és költözni?),én ezt olyan módon támogatom,hogy kapott már tőlem útikönyvet,most meg egy komplett otthoni tanulós CD-t,könyvestül,tehát nem lehet azt mondani,hogy bármit is ráerőszakolnánk...csak hát nem egyszerű. Főleg,hogy én már nem otthon élek és tudom,hogy anyut is aggasztja, akárcsak "karcsú én" felhasználót. Én meg próbálnám valami olyan mederbe terelgetni,ami neki is tetszik és mégis hasznos, mert a családból rám hallgat a legjobban.

Mindenki születik valamire, és tudja is, hogy mire. Van, akit ettől el lehet téríteni, akár érvekkel, akár erőszakkal, de az ilyen emberek csak a legritkább esetben lesznek boldogok.

Szép tőled, hogy szíveden viseled a húgod jövőjét, de a döntést bízd rá!

Én 29 vagyok és 5 év folyamatos jogi szektorban való munkavégzés után jöttem csak rá, hogy milyen suliba menjek! :D

A fórumindítónak pedig: háát nem egyszerű ez a helyzet sajnos tényleg. Szerintem még hagyd, esetleg menjen el nyaranta dolgozni kétkezi munkát és akkor majd értékelni fogja az irodai munkát....

Szia!

Tudom,hogy tőle függ minden,én csak segíteni szeretnék neki,hogy ne kelljen felesleges köröket futnia évekig :) Vagy azért mert nem tetszik neki,vagy azért mert később semmire sem megy az adott szakkal. A szabad bölcsészet sajnos szerintem ilyen. Hobbiként érdekelheti,de ebből megélni nem fog tudni..

Szia!

Igazából neki kell rájönnie, hogy mit akar igazából. A szabad bölcsészet jó lehet neki, de ezt csakis a hugod érezheti. Mit csinálna szívesen? Tanítana? Filmeket nézne? Írna? Igazából max segíteni tudod, nem dönthetsz helyette, hogy mit csinálhat. Én 27 vagyok és most jöttem rá arra, hogy mit is akarok tanulni. Idő kellett hozzá, és a hugodnak is idő kell. Kár ráerőszakolni valamit amit később nem fog szertni.

Sziasztok!

Jövőre érettségizik,angolból van egy középfokúja,télen akar németből is letenni egyet. Nyelvekből jó, inkább humán beállítottságú,de nem tudja hogy mi akar lenni.

Anno én is humán érdeklődésű voltam (és vagyok is),de tudtam, hogy az hogy szeretek olvasni, az nem elég a pénzkereséshez,ezért közgazdásznak tanulok,amit amúgy már nagyon megkedveltem.

Ő viszont nem hajlandó semmi kompromisszumra,nem akar irodában dolgozni lélekölő munkát...de akkor miből fog később megélni? Jól tanul, értelmes lány, csak még nem éri a közelgő felnőtt létnek a súlyát. Hogyan tudnánk megtalálni azt, ami neki is tetszene és később munkahelye is lenne vele?

Én szeretném, hogy relatíve jó élete legyen a későbbiekben is, azért próbálnám egyengetni az útját. Eddig az anglisztika volt az egyik lehetséges fő cél,de már nem biztos hogy akarja...

Főleg most a felsőoktatási keretszámok csökkentésével még több potenciális munkanélküli özönlik ki a piacra, tanácsoljam talán azt neki, hogy ne menjen a jó eszével egyetemre? Mert most őszintén, egy ábrándos, olvasós, filmnézős 17 éves lányt nem nagyon tudok 1 év múlva elképzelni keményen dolgozni. És nem,nem tartom mindennek az irodai munkát, de mi más lehetne? Ha nem váltott műszakban a gyárban,akkor hol? Nincs szakmája, gimnáziumba jár.