Mi baja lehet anyámnak? (beszélgetés)

Ezt most megkaptad. Látod, ha elolvastad volna végig és 1-2 hozzászólását nem lépne át rajtad.

Egy szerinted "véresszájú".

Sünike, értettelek!

Sajnos attól, hogy egy ember szülővé válik, még nem biztos, hogy alkalmas is rá.

Nagyon sajnállak, ha keserű gyermekkorod volt, esetleg a szüleid hibájából.

Segítsen elviselni ezt az a tudat, hogy mindenből tanulunk, a rosszból is.

Nevezetesen azt, hogy mi azt a hibát ne kövessük el.

Ebből arra gondolok, hogy te biztosan nagyon jó szülője leszel a kis gyerekednek, mivel tudod, hogy milyen az árnyékos oldalon.

Ez esetben én kérek elnézést, hogy félreértettelek téged.

Igen, tudom, hogy mindennapos. De ha dolgozok és tanulok akkor csak haladunk előre. Azaz ebben reménykedem.

Most már biztos többet fogunk beszélgetni, nem akarom, hogy megint így eméssze magát. Vagy veszekedjünk.

Amúgy már az első hozzászólásban kiderült, hogy anyagi, mivel írtam.

Csak az úgymond "beszólogatós" - ezt nem tudom jobban megfogalmazni, bocsi - kérdésekkel húztál fel, amik nem a témához tartoztak. :)

Az első hozzászólásomnak a második fele szólt neked. Próbáltam megtudni, hogy mi lehetett az oka az iskola abbahagyásának.

De egyértelműen kiderült, hogy anyagi, ami sajnos már minden napos mindenkinél...

A lényeg, hogy az ambíciód meg van:)

Anyukáddal beszélgess sokat. Az nem elég, hogy most egyszer megtettétek, ezt gyakorolni kell.

Rendeződni fog a viszonyotok, ha mindketten akarjátok.

Amúgy ha olvasnád miket írtam eddig akkor már tudnád mi volta baj és tudnád, hogy rossz a szeme.

Jobban örültem volna nnak, ha hamarabb írod ezt a normáls - úgy értem nem "beszólogatós" üzit - mert így már nehéz eldönteni, hogy megérted-e az ember helyzetét vagy belékötni jöttél. Bocs, de tényleg nem könnyű kiigazodni azon, hogy most melyik miatt írtál ide.

Én csak azokat a hozászólásoakt veszem figyelembe, amik hasznosak a többi nem érdekel. Ilyen egyszerű.

Volt egy probléma, amit magam nem tudtam megoldani és véleményt kértem. Ennyi.

De az a fontos, hogy végre megtudtuk beszélni és igen, részben a tanácsoknak köszönhető ez.

Ja és nem írtam hogy én nem hibáztam. :)

Pont te vagy az, aki belémkötöttél! Szóval mostantól fogva a te hozzászólásod is megy azok közé, amikre nem érdemes figyelni. :P

Tudod mint a való életben: Aki csak kötözködni tud és piszkálódni, azokat levegőnek kell nézni, különben lesüllyedsz az ő szintjükre. És én nem akarok lesüllyedni a te szintedre. Szóval ez volt az utolsó hozzászólásod, amit figyelembe vettem. Ha írsz még azt levegőnek nézem. :D

Igen, írtam már, hogy nehéz munkát találni és meg értem teljesen a helyzetedet és tényleg jó, hogy jelenleg van munkád és az is jó, hogy vannak terveid.

Anyukád, ha zsörtölődik, akkor valószínű, hogy el van keseredve. 40 évesen segélyből élni (gondolom nincs munkája) és remélem, hogy nem beteg...

Valóban nem egyszerű, de biztos talál párt magának. Mindig segítünk neki párommal ha tudunk, jött már el velünk szórakozóhelyre is. Szórakozóhely alatt kávézót értek, mozit. Nem diszkót.

Azt mondta hogy a mozi meg ilyen helyek drágák, de mondtuk neki, hogy nem baj. Ha ezzel nő az esélye annak, hogy talál magának társat, akkor ez belefér.

amúgyis párom állja legtöbbször az ilyesmit.

Tehát, nekem a tandíjon kívül volt munkám (1/2 8-1/4 5 ig), gyerekem és férjem és természetesen vezettem a háztartást is és még időm is volt mindenre (olvasás, szórakozás, barátnőzés, stb.) és volt bérletem és rezsit fizettem.

Nem csak te vagy ilyen helyzetben. Ha nem tudnád, akkor mindenkinek kell fizetnie a lakhatásért, ételért, utazásért, stb. Ezért dolgozunk. És azért tanulunk, hogy jól fizető állásunk legyen.

Egyébként jól érzed magad attól, hogy anyukádat elhordták itt mindennek? Ez most neked mit adott? Elégedettséget, hogy most ő is megkapja?

Ha egy kapcsolat nem jó, akkor ahhoz 2 ember kell. Nálatok te és az anyukád. Ha nem megy valami, akkor mind a ketten tehettek róla. Nem minden ám, hogy elmosogatsz, takarítasz, normálisan is kellene viselkedni.

Tudom, hogy nehéz munkát találni és azt is tudom, hogy még nagyon fiatal vagy, ahogy anyukád is, épp ezért jó lenne, ha nem ilyen véresszájú ember gyűlölőkkel osztanád meg a problémádat és nem vennéd át a stílusukat.

Nem, nem csak megszült az anyukád, hanem fel is nevelt. Gondolom azért jót is kaptál tőle, ugye?

Igen, anyukám tényleg nem gonosz mostoha. :)

Amúgy akkor kifejtem a válaszomat, hogy megértsd a helyzetet:

Ahol jártam fősulira, ott nem találtam munkát, se ott ahol anyám él. A diákhitel meg jóformán a rezsire. elbérletre és a tandíjra ment el. Kajára sokszor anyámnak kellett adni a pénzt, de ha nekem adott, akkor meg neki nem maradt. Ez így nem mehetett tovább sajnos.

Anyagi gond meg mindig van és lesz is, sajna.

Most is csak azért találtam muinkát mert a jelenlegi sulim segített nekem. . .

És akkora folytatás:

A gyakorlati helyemben a suli segített és felajánlották, hogy részmunkaidősként ott maradhatok dolgozni. És azonnal elfogadtam, örültem, hogy végre lesz saját keresetem és nem anyám pénzét használom, azért hogy megvalósítsam a terveimet.

Ahol a fősuli volt ott a Melódiákkal próbálkoztam, eleinte ment a dolog, mindig jártam. De a végén azt mondták, hogy nincs munka. Hiába mentem be, telefonáltam. Ismerősön keresztül meg nem lehetett mivel arra fele, egyáltalán nincs ismerősöm.

Magyarul nem én akartam naplopó lenni, csak nem találtam munkát.

De ez van, ezen változtatni már nem lehet.

Inkább annak örülök, hogy most van és végre tudok saját erőből pénzt gyűjteni.

Nem szoktam "előzetest" olvasni, mert azok befolyásolják a véleményemet.

Ha te meg vártál volna egy kicsit, akkor olvashattad volna, hogy a fórumindító anyukája nem egy gonosz mostoha.

A te anyád lehet életfogytot kapna, de a fórumindítóé nem hiszem.

Látod? Neked kellett volna figyelmesebben olvasnod, nem dolgozott a suli mellett.

Igen, ez abszolút természetellenes és látom, nem tegnap kezdődött.

Sajnos nem egyszerű dolgok ezek!

Az biztos, minél elkeseredettebben keres valaki, annál kevésbé fog találni bárkit.

Próbálj vele néha olyan közös programokat csinálni, ahol másokkal (nem falubeliekkel!) találkozhat, hátha kialakul neki valakivel valami.

Háááát, erre azt kell hogy mondjam: Szülője és gyereke válogatja !

Én tőlem ember még rosszat nem hallott a gyerekemről!...igaz nem is volt SOHA okom panaszra.

Tehát a gyerektől is függ!

Bocsáss meg, de nem olvastam mindenkit végig, tehát lehet, hogy volt már róla szó:

Egy 40 éves nő még fiatal ahhoz, hogy ÉVEK ÓTA társtalanul csak a gyerekével és az anyjával éljen.

Lehet, hogy kevésbé lenne ilyen komor a természete, ha sikerült volna az élete és lenne egy normális párja.

Ezek az emberek kifelé, mások szemében végtelenül kedves, segítőkészek, hogy a külvilág SOHA!!!! az életben ne tudja meg, hogy milyen szülők a színfalak mögött...

Azért van az, ha a lelki terror alatt tartott gyermek kifelé elkezdi mondani, hogy hogy bánnak vele a szülei, a kutya nem hiszi el, mert kifelé végtelenül kedves, aranyos, segítőkész emberek...

Ezért téged néznek hülyének!!

Én nem nőttem fel ilyen lelki terrorba, ahogy ti fogalmaztok. Anyám általában nem ilyen, ezért nem is tudtam hogy beszéljek vele meg ilyesmik.

De középiskolában volt olyan osztálytársam, akinek a szülei bebeszélték hogy csúnya és soha nem lesz barátnője. És emiatt érettségiig nem akart szóba állni a lányokkal, mert azt mondta, hogy nem akarja hogy ilyen csúnya fiúval kelljen beszélniük.

A barátja segített rajta, pontosabban a barátjának a szülei. Akik beszéltek a srác szüleivel, többször is, mire jutottak eredményre. Igaz, barátnője érettségi után lett csak, de ki tudja segítség nélkül most nem lenne.

Ha ezt nevezhetjük egyfajta lelki terrornak, akkor azt hiszem találkoztam már ilyennel.

Remélem, hogy valóban sikerül a fősulit elvégezned, és elindulni az általad kiválasztott úton!

Örülök, hogy tudtatok beszélgetni. Igazad van abban, hogy a dolgok nem változnak meg egyik pillanatról a másikra, de minden lépés a változás felé egy kisebb mérföldkő. És megpróbáltad: ez a lényeg!

És elmondta, hogy az bántja hogy elsőre nem jött össze anyagilag a dolog és megpróbálja nem mondani, amiket eddig.

Bocsi,, tévesztettem az előző hozzászólásban.

Megfogadtam a tanácsaitokat és ebéd után mondtam neki, hogy kér-e teát. Majd leültün az ebédlőasztalhoz beszélgetni. Elsőnek megkérdeztem tőle miért mondja nekem ezeket. Először terelni akarta atémát, majd mikor azt mondtam, hogy ha sokat mondja valóra válhat, akkor hirtelen csend lett. És elmondta, hogy az bántja hogy elsőre nem jött össze anyagilag a dolog és megpróbálja tövvet mondani, amiket eddig. Hogy úgysem lesz belőlem semmi meg ilyenek. Aztán később mikor takarítottam odjött, hogy segíthet-e.

Úgy érzem hatásos volt a beszélgetés. Remélem nem tévedek. Azt is mondta, hogy szeretné. hogy legalább a másik fősuli összejöjjön, amire gyűjtök. Mert jobb életet szeretne nekem, mint ami neki volt.

Köszönöm mindenki tanácsát, ezek nélkül nem tudtam volna összszedni magam annyira, hogy megpróbáljam még egyszer megbeszélni vele. :)

Ez volt az első hetek óta hogy több órán beszéltünk.

Persze nem egy pillanat alatt jön helyre a kapcsoaltunk, de legalább elndultunk affele, hogy rendben legyünk. :)