Mi a megoldás? - Kezd eltűnni az a bizonyos szikra... (beszélgetés)
Én is csak a többiekhez tudok csatlakozni...beszélj vele mindenképp, szerintem minden rendben fog menni, csak próbáld meg nem felidegesíteni magad, ha esetleg valami olyasmit mond, mindent gondolj végig szépen, és simán fog menni az egész :)
És szerintem is erre a legmegfelelőbb olvasmány Csernustól a Nő, és a Férfi című könyve...szerintem ezt a két könyvet évente egyszer mindenkinek el kellene olvasnia :)
Sok sikert!
Saját tapasztalat alapján: mondd el neki, mire vágysz, mit szeretnél másként, stb! Ha erre Ő úgy reagál, hogy elhagy, mert azt hiszi, már nem szereted, akkor nem is ismer igazán!
A legfontosabb, hogy hangot adj a vágyaidnak, az (ellen)érzéseidnek! Ha magadban tartod, a vége az lesz, amit már mások is írtak: a "kis bolhából" "óriási elefánt" lesz.
Beszéld meg vele!
A konfliktus kerülés pont arra visz,hogy ne "csak" konfliktus legyen a dologból később,hanem óriási nagy baj..
Önmagától is vannak dolgok amik megjavulnak,de nem az ilyen jellegűek.
Mondjuk szerintem/ az esetek nagy részében /eleve kivitelezhetetlen harmonikus párkapcsolatot kialakítani ,úgy,ha egy pár nem él külön.Tudom,hogy nem azért van így,mert konkrétan ezt szeretnétek,hanem a körülmények miatt.Viszont
valamit valamiért..
Én például el sem tudom képzelni,hogy így éljek.. Nem évekig,fél évig sem.
De az,hogy egy programra elhívja a családját is szinte minden esetben,nagyon gáz.Neki kell jelezni a családjának,hogy hova alkalmas a szülőknek elmenni,és hova nem.Te nem szólhatsz nekik,h."bocs,most ne gyertek már",
A leírásodból az tűnik ki,hogy nagy befolyással van a pasidra a családja.Biztos főleg az anyukája.Sajnos ez elég tipikus ..Azt hiszik,hogy az a jó,ha kontroll alatt tartják a felnőtt korú fiuk életét folyamatosan,pedig pont azt fogják evvel elérni,hogy a srácnak csak az évei száma fogja megmutatni ,hogy felnőtt...,az érettsége,önállósága nem.
Mindenképp beszélni kell őszintén a szituról.Annyi nehézsége ennek már eleve van,hogy egyből felmerül majd a kérdés/jogosan/ hogy eddig miért nem szóltál... De valahogy el kell kezdeni..
Sajnos a gyávaság több rosszat szül, mint jót. Amíg nem mersz a félelmeid ellen tenni, addig nem lesznek sikerélmények.
Ajánlom: Csernus Férfi című könyvét. :)))
a beszélgetés nem feltétlen vita:DDDDDDD
szervezz egy romantikus vacsit valahová
Nem, ez még ha így is tűnik, pont fordítva van. Én mennék, ő meg a rengetek otthon munka és állás mellett semmire nem akar időt szánni. Mert hogy még ezt is meg kell csinálni, azt is meg kell... Hogy helyette nem csinálja meg senkise. Felhoztam, hogy menjünk el valahova kirándulni. erre ő, hogy az anyja két havi teendőt felsorolt neki...Én nem azt akarom hogy minden idejét velem töltse. Dehogyis! Csak épp annyit vagyunk együtt, amikor lefekszünk aludni, reggel pedig felkelünk...akkor ha én megyek. A nyáron egyszer voltunk az állatkertben (az apjával hármasban...romantikus), és egyszer moziba nővérével, unokahúgával... ennyi. Most hogy mondtam menjünk ketten... már az anyja sorolja a programokat...
Bocs, ha kicsit összevissza amit írok, csak most nagyon bennem van az hogy mindenre időt akar szánni csak épp rám nem talál? Ő nem így gondolja, a férfiak nem érzik ezt? nekik nem hiányzik hogy kettesben legyenek?
Hát, egyrészt beszélned kéne vele ..... de ne úgy kezdd, hogy mi nem jó, hanem úgy, hogy mi lenne ha ...... hogyan lehetne még jobb, azt mondd el, Te mit szeretnél, mi okozna örömet ..... szóval ne lecseszd, hanem csinálj kedvet a változtatáshoz .....
Másrészt legyél kicsit aktívabb, kezdeményezőbb ..... hátha vevő rá .....
egyikőtökkel sincs baj...
mindketten úgy vagytok jók, ahogy vagytok...
a bennetek lévő érzésekkel van gond...
azon kell felemelkedni, hogy jól érezzétek magatokat...
beszéld meg vele mindenképp,hogy több kettesben töltött percre vágysz!
ennyi..
Őszinte beszélgetést, összeköltözés.
Hivd meg egy romantikus vacsorára, amit te szervezel, oda biztos nem hiv rokonokat..:)
A párommal több mint 6 éve vagyunk együtt. Mindketten elég fiatalok vagyunk még. Én még egyetemre járok, ő már dolgozik. Mindketten otthon élünk még. Amikor suli van, ott lakom náluk hétköznap, onnan járok be. Amikor pedig nyár van, én megyek csak hétvégén.
Mostanában egyre jobban azt érzem, hogy kezd a kapcsolatból eltűnni az a kis szikra, aminek ott kellene lenni. Sajnos nem járunk el sehova, ha netán el is megyünk az biztos nem kettesben történik. Elég keveset beszélgetünk. Ha valami programot szervezünk, akkor a rokonai mindig csatlakoznak hozzánk...nem gondolnak arra hogy talán szeretnénk ketten lenni.Most én hogyan mondjam nekik hogy ne gyertek már, ha ő nem mondja. Biztos velem is baj van, mert nem beszélem meg vele az ilyeneket, sőt igazán valamiért szinte semmit, mert félek attól, hogyha elmondom hogy valami bánt, akkor elhagy mert azt hiszi hogy már nem szeretem. Nem tudom mi lehetne a megoldás. Hogy hozhatnám fel a témát, vagy mikor, hogy kicsit többet kellene erre a kapcsolatra áldozni... Meg így hogy nem együtt élünk, hanem "társasággal" nehéz is pl. vacsorát főzni, fehérnemű bemutatót tartani, romantikázni. Annyira sok mindent vár tőle a családja, hogy lassan teljesen eltávolodunk egymástól... :-(
Mit tanácsoltok?