Mese az álomról – álom a meséről

Akiről a mese szól az az én anyai Nagymamám, ő hagyott itt bennünket 95 évesen. Nagyon szeretett mesélni, még jobban szeretett élni. Elmesélt nekem egy történetet, amit most megosztok Veletek.

"Nem voltam nagyon szép lány, kicsi, szeplős, vörös. Tudtam, hogy nem lesz könnyű férjhez mennem, de azt is tudtam, hogy csak ahhoz megyek férjhez, akit szeretek.

Akkoriban, amikor én fiatal voltam, a lányokat 16 évesen már adták férjhez. Hozzám is járt az egyik második unokatestvérem, de engem nem érdekelt. Aztán később ajándékot is hozott, Anyám pedig elfogadta. Ettől megijedtem, mert ez azt jelentette, hogy elfogadtuk az ajándékot, tehát elfogadjuk az udvarlást is.

Mondtam is Anyámnak, hogy nem kellett volna, mert én soha nem leszek az övé! Márpedig – mondta Anyám – 18 évesen férjhez kell menned hozzá. Én akkor sem megyek!

Eljött a 18. születésnapom, sírtam, könyörögtem Anyámnak, hogy ne adjon hozzá. Anyám szeretett, ezért ezt mondta: - Jól van lányom, de ha 20 éves korodig nem jegyez el valaki, akkor ehhez a fiúhoz hozzáadlak.

A két év hamar eltelt, a fiú látogatásai nem ritkultak, az én érzelmeim sem változtak, az ajándékok pedig gyűltek. Május végén van a születésnapom és Húsvét előtt már nagyon aggódtam.

Gondolkoztam, hogy mit csináljak. Elkezdtem böjtölni, reggel és este, amikor lefeküdtem az ágyamba és hangosan imádkoztam: Drága Jézusom! Add meg nekem, hogy megismerjem a leendő férjemet, akihez szerelemmel hozzá tudok menni. Tudom, hogy szegény vagyok, tudom, hogy csúnya vagyok, de Benned bízom Uram, segíts!

Sokáig nem történt semmi, de én csak folytattam a böjtöt és az imádságokat. Egyik éjjel aztán álmodtam. Azt álmodtam, hogy megyünk a családdal a templomba és a templom előtt vár engem egy szürke öltönyös, magas, fekete, csinos férfi és az lesz az én férjem. Izgatottan készültem a vasárnapi misére és amikor odaértünk, tényleg ott állt ez az ember, én pedig annyira megijedtem, hogy elájultam. Amikor felébredtem, akkor újra megláttam - Ő hozott nekem vizet és borogatta a homlokomat - és akkor újra elájultam! Aztán csak jobban lettem, elindultunk haza. A férfi jött velünk haza a kapuig. A templomtól a házunkig hosszú volt az út, tetszettünk egymásnak és megengedtem neki, hogy máskor is jöhet.

Attól kezdve Anyám engedélyével, járt hozzánk a házhoz udvarolni. Sokat beszélgettünk, én persze szerelmes voltam belé, de hát ez könnyű volt, hiszen nagyon szép férfi volt, de nem értettem az Őt, hogy mit akar egy ilyen lánytól, mint én. Meg is kérdeztem tőle, hogy mit keresett Ő akkor a templom előtt, hiszen három faluval arrébb lakik. Azt mondta, hogy azért jött ebbe a faluba a vasárnapi misére, mert azt álmodta, hogy itt lesz egy olyan lány, aki elájul, amikor meglátja és az lesz az Ő felesége."

Na, drágáim, így ismerkedett meg az én drága Nagyanyám és Nagyapám, ebből lett 54 éves házasság, gyermekekkel, unokákkal.

Megjegyzem nektek, hogy én is álmodom, ritkán, de akkor…..de ez egy másik történet!