Mennyire nagy kérés egy kapcsolatban néhány apró figyelmesség? (beszélgetés)

Kérni már útálok és nem csak azért mert kell, hanem sokszor túl sokba kerül!

Ingerült lesz, magyarázkodik, kérdőre vont s mire a sor végére kerülnénk már rég megoldottam volna és árkon-bokron túl jutottam volna!

Arról nem is beszélve, hogy nyugalmasabb és ráadásul jobban igazodik az igényeimhez.

A baj csak az, hogy mivel nem veszi észre azt hiszi, hogy nincs szükségem rá és ha mégis kiderül kellene akkor (száz)egyszer-(ezer)kétszer csak meg tudom oldani magam is?!

Nos azt hiszem ennek a képletnek a végeredménye a társas társtalanság:(

Ha jellemzo volt a figyelmesseg a kapcsolatra a kezdetekkor,aztan hirtelen jelentoseget veszti

hat erdemes oda figyelni,hogy mi okozza a feledekenyseget....

Nem nagy kérés a figyelmességkérés, csak fül kell hozzá az eembered fején.

És ez nincs mindenkinek.

Olyan sokszor szükség lenne rá! De éveken át kérni, és vagy kap az ember vagy nem! Iszonyatosan rossz, akár milyen nagy a kitartás!

Igaza volt aki ezt válaszolta nekem.

nincs azzal semmi baj, hogy én tévézek, ő meg olvas vagy épp netezik. Csak a Dr. House-t mindig együtt néztük, ketten, romantikusan az ágyban, pattogatott kukoricával :)

És most volt az évadzáró része.

Azzal van a baj, hogy ő tudta, hogy egész nap ezt vártam, ezt az estét, és erre nekiáll és netezik. Ezzel van a bajom. Figyelmetlen volt, pedig csak 45 percébe tellett volna.

Ha már kérni kell,hogy figyelmesebb legyen dolgokban,ott már baj van.

Nem azt mondom,hogy néha elfelejthetünk dolgokat,azt még meg lehet bocsájtani.

Nem értelek!

Ha azt mondtad volna,hogy szeretnél vele beszélgetni,akkor valóban rá és a közelségére lett volna szükséged.

De mi külömbség van aközött ,hogy ő olvas,te pedig a tévét bámulod?Az egyedül is megy nem?

Egyáltalán nem nagy kérés, de baj, ha kérni kell!

Nem muszáj tárgyakkal kedveskedni! Én pl. annak jobban örülök, ha dögfáradtan hazaérek este a munkából és leviszi helyettem a kutyát, mintha ezer csokornyi virágot hozott volna!

nagyon fontos, és ezt a párom időnként elfelejti.

Kértem tegnap, hogy nézzük együtt a Dr. House-t. És megbeszéltük, hogy oké.

Erre elkezdődik és én kiabálok neki hogy jöjjön már végre, míg ő a lenti számítógépen nézeget valamit.

Én úgy bemorciztam, hogy nem szóltam hozzá egy szót sem többé.

Olyan kis apróságok, de ezekből áll össze a szeretett nagy része.

Én is sajnos hosszú idről írtam, de ilyen is van. És ahogy írtad valóban szálka, sőt már kezdett gerendává válni. Amit leírtam már egy hozzászólásomban,hogy nagyon nem minden arany ami fénylik. Ezt afigyelmesség megjelenését elég furcsa módon értem el, de olyan sok mindennel próbáltam már rávezetni hogy kipróbáltam ,úgy tünt bevált.Elképzelhető , (SŐT) hogy ez is csak átmeneti dolog lesz!

Nagyon fájó pont ez nekem, de parányit sem sértett amit írtál! Igazad van valahol, de sajnos sokunk , sokszor nem is tudná megmagyarázni, hogy miért , hosszú éveken át küzd a boldogságáért, sőt látod még apró figyelmességekért is. Nem helyes,( nekem ezt tudnom is kell, hivatásomnál fogva isde...) később biztos megbánom, megbánjuk, de .....ez van! Van aki túl hamar adja fel, azzal hibázik, van aki túl sokáig tűr azzal hibázik. A magánéletben, mivel nagyon sok ember gondját baját próbálom igazgatni, irányitani mind amellet hogy az a testi egészségeikkel is kell foglalkoznom, az enyém a türelemre épült ami nem lett helyes. Igaz a mondás :" A cipész cipője szinte mindig lyukas!"

Kedves vagy, nem értettelek félre, csak ezt te nem tudtad, bár valahol már írtam róla! Üdv.

nos, szerintem nem értelmezted rendesen amit írtam.. : "ha az egyik ad, a másik viszonoz és szintén ad.. évről évre, napról napra... "

ha te adsz, és ő nem ad, akkor már valami nem jó, ugyebár önző.. kiállhatsz érte.. de az már szálka lesz.. és itt nem az "egy napos" figyelmetlenségre gondolok, ahogy szerintem a topicnyitó sem.. mert olyan van, rossz közérzet, fáradtság, vagy épp csak az ember egyedül akar lenni valamiért.. stb.., hanem a huzamosabb idő..