Mélyponton a kapcsolat (beszélgetés)
Igen idegesítő.
Mégis, Fi azt írja, hogy tudja nem jól kezeli és nem képes másra.
Akkor miféle változást remél????Vagy ha lesz is változás hát nem igazán hiszem, az lesz ami jó lenne neki.
Hatvanféleképp írtuk hogy hagyja kicsit a dolgokat.Ő is olyan mint az asszonyka tudja mit kéne ,,de neeem😱
Nem irigyellek. Szerintem viszont most vonulj vissza, hagyd békén, ne értekezzél az érzéseidről meg a meglátásaidról, főleg ne gyötörd (alaptalan?) féltékenységgel. Torkig lehet már vele(d).
Továbbra is fenntartom, hogy a nő nagyon is tudja mi a baj, de vagy nem akarja megsérteni a FI-t vagy egyéb oka van rá, hogy nem osztja meg vele.
Itt tartok én is. És bizonyos, hogy nem jól kezelem a helyzetet, de jelenleg nem vagyok képes másra.
Ha jó lenne tényleg nem lenne probléma,de ez a FI párjának sem jó.
Egyetértek, viszont az is tény, hogy ha valaki teljesen lezár/bezár, akkor hajlamos a másik fél kétségbeesni, és nyomulni. Őrjítő tud lenni, amikor a társad semmit, de tényleg semmit nem mond, max. annyit, hogy minden rendben, ami tudod, hogy nem igaz.
Továbbra is fenntartom, hogy a nő nagyon is tudja mi a baj, de vagy nem akarja megsérteni a FI-t vagy egyéb oka van rá, hogy nem osztja meg vele.
Mi is. De észrevettem, hogy vannak, akik még társaságban is egyszerre mozdulnak, állandóan egymás közelében maradnak. Nekem ez fojtogató lenne, de amíg nekik így jó, nincs vele probléma.
Teljesen jogos!
Mi ha társaságban vagyunk azt se tudjuk hol a másik.
Ő is jól èrzi magát èn is. Ha olyan van,úgyis megkeressük egymást.
Folyamatosan,,,egyfolytában,,,,megbeszélünk,,,,ezerszer mondtam,,,,
Megtanulta az agya,,és talán a lelke is hogy ,,hogy minél többször mondod ,annál jobban bezár.
Kérdeztem de nem válaszoltál,,nem próbáltál(persze nem) szünetet tartani a megbeszélésben és békén hagyni,,hogy szusszanjon.Lehet akkor elkezdene közeledni ha nem érezné szükségét hogy békén hagyd.Jó példa volt a társasági viselkedés,,ott sem hagytad hogy csak legyen hanem nyomultál.
A gyerek születése előtt kezdődött talán egy évvel, de ugye nem volt ennyire szélsőséges, de már akkor is próbáltam megbeszélni vele, mondtam, hogy nem az igazi, ha ebbe az irányba megyünk, mert hosszútávon bajok lesznek belőle, legalább valamit próbáljunk meg feloldani belőle, de vagy nem volt hajlandó, vagy nem volt rá képes. És kb 4 évvel később érte el az említett pontot, és kiderült, hogy évekig nem mondott igazat, ráadásul tudja, hogy nem én voltam az oka az ellenem irányuló haragjának. Persze akkor is a Nem tudom volt a válasz a miértre.
És ez a gyerek születésével éleződött ki ennyire?
Érdemes lenne kideríteni, miért fordult ekkorát, hiszen azt írtad, szuper volt a kapcsolatotok kezdetben.
Csak hát ha valaki nem akar beszélni...
Valami oka kell legyen, hogy kvázi nem bír téged elviselni. Ha más nem az, hogy totálisan kiszeretett/kiábrándult belőled.
Az a bajom, hogy mellette bárki mással nem így viselkedik. Mond valamit, úgy történik, akkor is, ha neki abból kára származik. És akárhogyan próbálok kommunikálni, nem az elhangzottakra reagál (igyekszem kizárólag tényköléseket tenni, bárminemű minősítés nélkül), hanem vélt minősítésekre háborog. Mondjuk ez mostanában kicsit javult. Néha már észre veszi, hogy nem arra válaszolt, amit mondtam. És akkor bocsánatot kér, majd megpróbál az általam elhangzott információkra reagálni.
Egy antiszociàlis emberrel vagy együtt. Meg kell tanulni kezelni.
De ez csak úgy nem működik,ha nincs normális kommunikáció.
Elutasítás és a közeledés hárítása nagyjából egyfolytában. Emellett a megbeszéltek folytonos elmaradása, szó nélkül. Ha nagyritkán együtt eljutottunk valahova, egy szó nélkül otthagyott bárhol. Folytonosan legalább 5 méter távolságra kellett legyen bármilyen társaságban, ha közelebb mentem, arrébb ment és ha megkérdeztem, hogy van-e valami baj, vagy miért hagy ott, kizárólag -Nem tudom- volt a válasz. Ezek, amellett, hogy nem mondja el mi van a fejében és érzem, hogy nem jó ami van, kizárólag ebbe az irányba tudott vinni.
Én IS a kapcsolat gátja vagyok. Viszont most sikerült eljutnunk oda, hogy felismertük, hogy mindkettőnk alap működése (tanult viselkedésmódok, mindennapi játszmák) a másik fél legrosszabb gombjait nyomkodja. Folyamatosan. Nem direkt és nem tudatosan. Sikerként könyvelem el. Meglátjuk hogyan tovább.
Én a féltékenységet nem értem. Ez honnan jött? Adott okot rá, hogy gyanakodj? Hogy jön ez a viselkedéséből?
Nyomásra? Ne már, folyamatosan azt próbálom erősíteni benne, hogy álljon ki magáért, ne vállaljon minden feladatot mások helyett, mikor nem az ő dolga. Hozzáteszem azzal együtt, hogy egyfolytában azt hangsúlyozom, hogy ne mondja nekem se, hogy megtesz bármit, ha nem akarja önmagától. Ezek után megbeszélünk valamit ami a hétköznapi működéshez szükséges és nem úgy történik, ami még mindig nem gond, hiszen bármi közbe jöhet, bármikor, de még csak nem is jelzi, hogy ugyan ne várj rá, mert valami közbejött. Ezerszer mondtam neki, hogy nem baj, ha nem úgy sikerül, ahogy megbeszéltük, de jelezze, hogy ne várjam feleslegesen, hanem tehessem a dolgom.
Megint bezárult a kör,,,,, megbeszéltétek,ő a nyomásra beleegyezett,,szóban,,,,,
Megértem én hogy kattogsz,,de nem próbáltad csak úgy békén hagyni,,tenni a dolgodat, a gyerekkel,kérdések nélkül.Csak úgy a próba kedvéért.Lelkileg a párod sincs topon ,,valamikor robanni fog a helyzet,,így hosszú ideig nem lehet élni.
Mennyire független a párod,,megállna anyagilag a saját lábán?(persze nem kell válaszolni ha nem akarsz)
Ne a múltban èlj hanem a jelenben .
Megtesz mindent ezek szerint,de te csak a múltat látod.
Te magad vagy a kapcsolat gátja.
Igen ez teljességgel elképzelhető. Csak éveken keresztül úgy éltem, hogy láttam, hogy valami nincs rendben, a viselkedéséből fakadóan, ha rákérdeztem mást állított, amikor megbeszéltünk valamit, általában nem úgy történt részéről, mind amellett, hogy bárki mással akármit megbeszél a mai napig, ha a körme leszakad is megvalósul amit mondott. Így nehéz nem rugózni ezen.
Nagyjából igen. Most, majdnem mindent megtesz, hogy visszaszerezze a bizalmam. És értékelem is. Csak a kisördög folyamatosan mondja a magáét.
Elolvastam,,mindíg elolvasom amihez hozzászólok.
Nem is értek semmit,,csak az jött le ő bezárkózott előtted,,te bombáztad/od kérdésekkel,faggatózol,,,ő még jobban befordult.
Te pedig ugyanazon azon az úton haladsz tovább (sőt) pedig ennyi idő alatt rájöhettél volna hogy ez nem vezet sehová.
Lehet hogy nem akarod és nem is kell a problémát kiteregetni,,de ha annyi jó tulajdonsága van a párodnak és nem vétett nagyot(ezt te írtad)akkor lehet rugózol olyanon, ami rég nem lenne ha te nem problémáznál.
Ezek persze csak gondolatok,,egyikünk sem tudhatja .
De mire? Hogy ne érezd úgy, éveken át hazudott neked?
Ha jól vettem ki az írásodból, azért tört meg a bizalmad, mert hosszú idő után kibökte, hogy mégsem boldog veled, de ezt mindvégig tagadta? Neked meg beindult a kombinatorika az agyadban és megcsalást meg egyebeket vizionálsz?
Most milyen a kapcsolat?
Nem azért jöttem, hogy bárki köpködje. Hanem, hogy megoldást találjak.
HSZ 5 és házasok vagyunk, van közös gyerek, van közös lakás, és szeretem. Ha ezek nem állnánk fenn, ahogy magamat ismerem, egyáltalán nem okozna gondot.
Van közös gyerek,ezt leírta.
Tudod kedves Kèkember, vastagon benne vagy abban hogy a párod ilyen lett. Nem fogom köpködni,hiába is várod ezt.
Egy kapcsolat 2 emberen múlik.
Nem tudom miből véled, hogy másik nickkel itt vagyok, mert ez az első regem a honlapon. Nem is értem mi értelme lenne másik névvel írni, ha -1 van anonim, -2 vannak akik ismernek valamennyire, sokkal hamarabb tudnak megfelelő választ adni a kérdésre, hiszen legalább valamennyire képben vannak. És nem akarom, mert a pokol legmélyebb bugyra, lehet kevésbé őrjítő, nem látok kiutat, hiába keresem a megoldást. De akarom, mert szeretem, mert egy csodálatos ember, büszke vagyok rá, gyönyörűnek tartom, tőlem telhetően mindent megadok neki, ő az első és az utolsó gondolatom, vele építettem fel az életem, eszembe sem jut mással élni, vagy bármi és nem utolsó sorban van közös gyermekünk.
Én még mindig nem értem, miért vagy vele? Gondolom nem vagytok házasok, nincs közös gyerek, közös lakás, legalábbis erre semmi utalás.
Ha csak nem vagy mazochista, akkor miért nem rakod ki végleg? Szar neked, szar neki, ráadásul láthatóan a személyiségedre sincs a legjobb hatással...
Ezt pár hétig még meg is értem, esetleg hónapokig, de hogy 3 évig valaki ne legyen tisztában a saját érzéseivel, az azért irreális.
A mindennemű közeledésemet elutasította, az mindennemű közeledésre utal.
Igen lehet. Na azért ez nem úgy kezdődött, hogy itt egy jó kapcsolat miért is ne bántsam... HSZ 5 ben plusz info. Az adott időszak után kezdődött a bizalmatlanság.
További ajánlott fórumok: