Megtaláltam Őt

Kiemelve az olvasottakból, próbáltam kezdeményezni a "beszélgetéseket" hogy ne egy általános „hol laksz”-szal indítsam a levelezést.

Képek és a szűrő segítségével beállított lakhely szerint próbálkoztam - 0 sikerrel. Nem voltam előfizető - úgymond VIP-tag -, ezért a láthatóság napi szintem és a levelezési korlátozottságom eléggé behatárolt volt, tehát 0-val egyenlő.

Ahogy végéhez ért a nyár, úgy egyre jobban vágytam egy társra, az igazat megvallva féltem az eljövendő magányos ünnepnapoktól. Ez volt az első társtalan - de még mindig jobb, mint az előző évek társas magányában ünnepelt karácsony! -, amely végül is családi körben egy nagyon jól sikerült ünnep volt.

Tehát kialakítottam magamban a tudatos és módszeres válogatási lehetőséget! Azt gondoltam egy-két hónapon belül kizárt, hogy ne találjam meg a hozzám illő férfit. ….. természetesen nem csak ezen, de még másik két - össz. három - társkereső oldalon is regisztráltam magamat. Nyitott szemmel "akartam" járni és ennek tudatában jöttem, mentem például színházba is, hogy húsvér emberek között is legyek.

Az internet mindig meg volt nyitva otthon, közben tettem-vettem, dolgoztam otthon. De a lehetőség nyitva állt, a keresett személyeknek. Egészen addig, míg beleuntam abba, hogy akiknek írtam, nagyon kevesen válaszoltak vissza. Legtöbbször azért, mert a sok beregisztrált felhasználó dolgozott, vagy nem is járt már fel az oldalra. Ezért arra vetemedtem, hogy a kép nélküli profilokat is olvastam, főleg azokat, akik azért írtak is magukról, akiken "fogást" találtam. …. és, míg várakoztam a gép előtt, rátaláltam - egészen véletlenül a blogolókra is, akik naplókat írtak szintén ezen az oldalon - naplóolvasó lettem.

Élveztem az írásokat és a hozzájuk adott kommenteket. Mindig is szerettem írni/olvasni, de ez valahogy az évek alatt elmaradt, vagy elmúlt. Kerestem magamban a témát, mivel indíthatnám el majd a saját naplómat. Nem olyan írást szerettem volna produkálni, ami komoly, hanem valami könnyed, nevettetőset - irodista lévén, épp elég a napi "komoly", tv-kel teli írás és olvasás - a társkereső oldalon már csak "kikapcsolódni" szerettem volna.

Esténként elfogytam, de hajnalban jöttek az ihletek, mely lévén mindig adott volt a téma, amiről írhattam.

Előfizető lettem egy 3 napos VIP-tagságra és megírtam az első naplómat. Innentől kezdve alakult át az egész társkeresési mizéria az életemben: megindult a lavina!

Az olvasótábor és a kommentek száma alapján, nagy lett a nézettségi szintem - ebben nők, pasik száma egyaránt benne volt - innentől kezdve már nem én kerestem a pasikat, hanem ők. A társkereső lapján adott volt a chatelés lehetősége is, sokan hívtak "beszélgetésre". Nagyon sok pasit ismertem meg ez által, de nagyon kevéssel találkoztam az elmúlt félév alatt - félévig voltam fent. Szelektáltam és nagyon magasra állítottam a mércét.

A mércét csak saját magában érzi az ember mi az, amit keres a pasiban. Én a férfit kerestem! Aki más, mint a többi, aki megfog a stílusával. Nem a szavakkal, hanem a saját stílusával. Aki meg tud nevettetni, aki ki tudja hozni belőlem a nőt, aki meg tud "szelídíteni". Aki hasonló hozzám, de még is más. Persze volt egy-két fontos dolog, amiből sajnos én sem adok le, de ezek a dolgok a válásomból adódóan voltak adottak - de ne anyagi javakra gondoljatok -.

Nem vált elsődlegessé, hogy hogy néz ki - mert akadt szép számmal nagyon jóképű, de iszonyatos nyegle vagy bunkó modorú, szexre irányuló pasi szép számmal - nálam már nem a külcsín volt az elsődleges. Mert minden emberben ott lapul a szépség, csak meg kell találni benne, mint ahogy a nőben is ott van, de elő kell varázsolni és ezt néha csak a "férfi" tudja megtenni és nem a "pasi". Nem akarok nagy szavakat használni, de ez tény.

Tehát tudtam szelektálni, válogatni, "ismerkedni", de ehhez nagyon nagy kitartás kellett - ami persze nálam is hullámvasútra emlékeztetett - Sokszor feladtam, de a naplós társaság - egy nagyon jó közösséget alkotott, mely szép lassan befogadott, és akiket én is nagyon kedveltem. A huszonévestől az ötven felettiekkel együtt! Persze voltak torzsalkodások és igen…. akadt "ellenfél" is, aki ellenfelet látott bennem a naplóm által - a látogatási szintem miatt, de ez annyira kicsinyesség számomra, hogy nem tudtam az illető nővel mit kezdeni -.

Tehát a mérce magas volt, kb. három pasit találtam, aki elérte ezt a szintet, akire fel tudtam nézni, mint "férfire".

Az utolsó ajándék VIP napjaimat éltem már, amikor egész váratlanul - a leköszönésem előtt pár nappal - szintén kaptam egy privát cetlit, egy naplót kommentálva. Jót nevettem az írásán, és mert szokásom volt mindenkinek megválaszolni, visszaírtam neki is. Szó szót követett, kis cetlik jöttek és mentek egymás között. Kb. a 3. napon eszébe jutott az Úrnak, hogy még a privát fotóimat nem is kérte és nézte meg. Egy hónapos beszélgetés -skype- és írások után találkoztunk. Valahogy nem volt kérdés számunkra, hogy fogunk-e élőben is egymásnak tetszeni. - na jó egy picikét….az volt - De az első ölelések és csókok után ez a kérdés többet fel sem merült bennünk. Az ismeretségünk június végén lesz 4 hónapos.

….és már régen nem vagyunk fent egy társkeresési oldalon sem …

Összegezve:

Önmagadban kell letisztázni, milyen embert keresel magad mellé! Társra vágysz az elkövetkező huszonévekre, vagy egy divatdiktátort? Megtalálod-e a másik emberben a szépséget? Ha képes vagy rá, akkor a társadat is meg tudod találni, de ehhez nagyon nagy kitartás és válogatás szükségeltetik a net világában. … - arról nem is szólva, hogy inkább szex orientált világot élünk és ez az oldal is ebbe hajlott át jobbára -.

Természetesen a színházban, és azon a 10 perces útszakaszban, míg hazaértem - nem lehetett ismerkedni - ehhez nagyobb társasági élet kell, hogy összetalálkozzon az ember egy másik szintén valakit keresővel. Sajnos nem vagyok nagy társaságba járó és vágyó, ezért ennek a lehetősége is számomra 0 % volt.