Megőrjít a sógornőm, vagy csak féltékeny vagyok rá? (beszélgetés)
Ó bárcsak ilyen lenne az én sógornőm....
Az enyém a szemünkbe mosolyog és kedves de a hátunk mögött kibeszél és gúnyol minket. Nincs miért de neki nincsenek emberi értékei és azzal hogy megpróbál kigúnyolni mást azt hiszi hogy ettől több lesz. Elég jól néz ki de nem mennék vele végig az utcán mert ha megszólal tud olyan butaságot mondani hogy csak nézek és úgy beszél mint egy kocsis és a hangsúly is olyan! De én leirtam hogy ő egy értéktelen ember és mosolygok rá ha beszél de tudom ha hátat fordítok akkor pofákat vág és már akkor gúnyolódik az meg csak nevet rajta hogy milyen jópofa.
Ez az egész -ne haragudj- nagyon gyerekes. Mint az oviban "Te az én barátom vagy, nem az övé... Te velem beszélgess, ne foglalkozz vele... " Azt hiszem, ezzel az egész dologgal csak Te vagy elfoglalva.
Először is az természetes, hogy a férjed testvérének is van valakije, akit ő választ magának és nem mások igényeihez igazodik. Másrészt mindannyian különbözőek vagyunk. Eddig nem zavart téged, hogy nem Te voltál a társaság középpontja?
Az nem jutott eszedbe, hogy esetleg ezek a negatív érzések rányomják a bélyeget a viselkedésedre és a barátnődnek ez nem tetszik?
Pöttöm Panna kedves, nem mások tehetnek arról, ahogy érzel, hanem valamiért Te magad... Érdekes a cím, amit adtál a fórumnak... Miért is lehetnél féltékeny a lesz sógornődre?
Egy evekota huzodo dilemmam van: a sogornom megorjit vagy csak feltekeny vagyok ra? A tenyleges es fontos gondokrol problemaktol csak ugy tudok elszakadni, hogy nem gondolok rajuk, es azzal foglalkozom, amivel elotte, mielott nem kellett analizisekre jarjak, mielott a felhok csostos csaknak ossze ebben az evbel a fejem felett!
A sogornom valahogy az elejetol fogva antipatikus volt a kapcsolatok, de ez az erzes ugy erzem, hogy kolcsonos, valahogy en is meg o is probalkoztunk valtoztatni, de ez nem, ki tudja miert nem jott ossze. Es ez az evek elteltevel csak rosszabbodott. o masoknak a szemeben nagyon humoros, kedves, szorakoztato, mig en leginkabb az ellentete vagyok. Humorom az meg csak csak akadna, de nem en vagyok a "szorakoztato bohoc"., en leginkabb rohogok masok viccein, en nem viccelodom, mert amint elmondtak nekem egy viccek, jol kirohogom magam, es mar el is felejtettem, hogy mirol szol. Leginkabb akkor kezdtem nem szimpatizalni amikor egy nagyobb tarsasagban, ahol a sogorom is jelen volt, minden kerdest a ferjemnek celzott. Ugye Peter, te mit mondasz Peter stb. A cukrom az egekben volt , es elkezdtem a baratnommel errol beszelgetni,aki megnyugtatott (mert o is ismeri), hogy nem akarhat semmi rosszat, csak szeret a kozeppontban lenni. Gondoltam akkor, hat legyen a kozeppontban, hisz en ugy sem szeretetk kirivni a tomegbol. De asztan fordult a kocka, es egy masik bulin mar a baratnom Sanyijanka szegezett minden kerdest, sot a tancban is lefoglalta. Immaron en vigasztaltan a baratnomet. Igy telik muilik az ido, de mostmar egyre bosszantobb, mert habar nem lakik nalunk, de neha itt alszik, es ezzel nem is lenne gond, ha a kozos furdobe, nem hagyna a fiokba a fesujet, persze, hogy a dolgaim kozott. Mikor a ferjemmel kartyazni, hivjuk a baratainkat , ok inkabb tevet neznek, vagy csak valami okot talalnak, hogy nem kellessen jojjenek. Egy ideje mar nem nagyon tudom felvenni a baratnommel a kapcsolatot, valahogy mar nem a regi, eltavolodtunk, es nem ertettem mier. A minap a baratnomek voltak pokerezni, es hat azt vettem eszre, hogy milyen melyerehato beszelgetes zajlott, 2 masodpercben kozottuk. Na puff, mostmar ertem, hogy miert nem tudok a baratnommel beszelgetni. Ugy erzem, hogy ott ut ahol a legjobban faj!