Megcsalt!! (beszélgetés)
Tudom,már nem aktuális....
De nem kell elvárni semmit.
El kell engedned! Neki kell visszatalálnia hozzád ez a dolog csak így működhet, ha ő nem akar veletek lenni semmivel sem tarthatod vissza! Te is kimozdulhatnál néha, jót fog tenni, még ha csak sétálni mész vagy vásárolni, akkor is menj!Ha látja hogy te is mész akkor majd csak észre veszi magát hogy nem olyan szórakoztató dolog otthon ülni a gyerekekkel egyedül :-)
Nem a gyereked, hogy engedd, ne engedd. :) Érthető, hogy így érzel, de nem élhettek ezentúl négy fal közé zárva, igazolást kérve minden lépéséről. Ha hiszel neki, és esélyt adtál, akkor engednek kell, hogy bizonyíthasson. Az ő döntése is, hogy mit csinál, hová megy, mennyire fontos neki, hogy éreztesse, megbízhatsz benne.
Még annyi, hogy pl. ilyenkor mit csináljak: a kollégákkal mennek paintballozni. Most ne engedjem el? Vagy osztálybuli lesz. Ilyenkor mit mondjak? Vagy a barátaival minden évben van egy pár napos sátrazás. Közöljem, hogy nem mehet? Vagy engedjem? Nem tudom. Hisztizzek, hogy jó lenne itthon is lenne, vagy engedjem mert félő, hogy akkor inkább a hazugságot választja és besértődik??? Nem tudom, nem tudom... Most mi a helyes? Eddig mindig engedtem, mert nem sokat ment a kollégáival, barátaival meg szinte egy évben egyszer sátrazni. De a bizalmam most megtört, azért most más a helyzet.
Nagyon nehéz ez, tudom min mész most keresztül, nálunk négy hónap telt el azóta hogy kiderült a "dolog" és még mindig nagyon nehéz. Adj időt magadnak, ezt nagyon nehéz feldolgozni, az önbizalmad is biztos megsínylette, ezért is próbálj meg most kicsit többet törődni magaddal és ne agyalj folyton a történteken!Beszélgessetek sokat de ne arról ami történt hanem a jövőröl, tervezzetek közös dolgokat, menjetek el kettesben sétálni, kávézni, kicsit mozduljatok ki a gyerekek nélkül! Kitartás!!!
Sztem most ne a gyerekekre gondoljál, mert nem a családi egységgel van a probléma, hanem kettőtökkel. Hidd el, ha mégis válásra kerülne egyszer a sor, meg fogsz majd lepődni, milyen erős vagy és mi mindenre vagy képes egyedül. :) A gyerekek is inkább a két szülő civakodását szokták megsínyleni egy válásnál, a megváltozott körülményeket sokkal könnyebben viselik, mint hinnénk.
Nekem úgy tűnik, a férjed szeret és nagyon megbánta, amit tett (utólag mindenki bánja :)), ha te is szereted, adjál esélyt kettőtöknek. Mit veszíthetsz? Legrosszabb esetben nem sikerül, de legalább megpróbáljátok. Nem várható el tőled, hogy rögtön mosolyogva megbocsájtasz, mintha mi sem történt volna, ezt sztem ő is megértheti. Nyugodtan legyél hisztis, dühös, sírjál, ki kell adnod magadból ezt, sztem nem is tudnád megállni. Majd idővel lenyugodsz, és meglátod, merre tovább. :) Ebben a férjednek is segítenie kell, ketten kell hogy megoldjátok.
Egyet értek veled!!
Csak tudnám, miért olyan nehéz ez nekik? :(
Sajna itt van két pici gyerek. A nagyobbik is csak szeptembertől lesz ovis. Nehéz így "egyedül" programokat csinálni. Ő alig van itthon, sajna sokat dolgozik.
Egy dolgot nem kaptam meg tőle, amire megesküdött, amikor elvett: a HŰSÉGET!!!
Másként működnek. :DDD Jó duma! Akkor minek vett el, és minek csinált két gyereket. Én az őszinte embereket szeretem. Nem kötelező semmi! Nem tartottam a fejéhez fegyvert, hogy vegyél el, vagy csinálj két gyereket! Csak szeretetet és hűséget várok el tőle. Azt hiszem ez nem túl sok.
De úgy nem lehet élni sokáig együtt, hogy ennyire kiszolgáltatott, bizonytalan helyzetben vagy. Mert a folyamatos vádaskodással, bizalmatlansággal akkor is el fogod magadtól űzni, ha igazat mond, és hűséges, szeret. Lehet, hogy egy időre ki kéne kapcsolnod az agyadból ezt a vajon megcsal, nem csal dolgot, és külön programokat csinálnod, elmenned a barátnőiddel, barátaiddal. :) Vagy sportolni, moziba, bármit. Sztem adj kimenőt magadnak erőszakkal, hogy most csak azért sem fogsz ezen agyalni egy jó ideig.
Esélyt azzal adok, hogy velünk maradhatott. Igen, én is abban bízom, hogy idővel tisztábban látok. És remélem ő is tudja (mert mondtam neki), hogy az első és utolsó esélye. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ő szeretné, vagy adjam be én a válópert sírva fakadt.
Meg hát a két picúrka... Uramatyám!!!! :-((((((
Tudom miért tette. Azzal indokolta, hogy azt hitte már nem szeretem. Valóban kevesebbet beszélgettünk, de könyörgöm! Ez a megoldás????
A férfiak teljesen másként működnek,ezt el kellene fogadni és megérteni.Igen most rossz és fáj,meg szörnyű,de nézd más szemszögből,lehetnél sokkal szarabb helyzetben is,mondjuk a férjed szerelmes lesz és nem csak egy viszonyban volt,vagy épp rákosbeteg,vagy bármi ami rosszabb mint a mostani helyzet.Ha úgy ment el,hogy elmondja szeretlek titeket és hiányoztok.....mi az amit nem kapsz meg tőle??Ha figyel rád,kedves veletek,jó apa stb....
Én sajnos már nagyon rég óta nem tudok megbízni benne. Igaz biztosra nem tudom, hogy megcsalt-e, de szerintem igen... olvastam több beszélgetést közösségi oldalakon mikor véletlenül úgy maradt, és ebből azt következtettem le hogy igen :(
De nem értem, miért mondja hogy szeret akkor?? hogy tud úgy elmenni egy másik nőhöz mikor itt van a gyerek, legalább rá gondolna :(
Mikor rá kérdezek meg tagad, még azt is amit látok, (beszélgetést) akkor olyat meg plána tagad amit nem látok. nem?
Sztem adj időt magadnak, biztos segítene, ha beszélgetnétek sokat, arról is, hogy miért történt, még ha nagyon nehéz is. :( Idővel úgy is eldől, hogy fel tudod-e dolgozni, tudsz-e bízni újra. Nem ti lennétek az elsők, akik túlélnek egy ilyen válságot. Sztem most ne akarj a teljes jövőről dönteni, főleg ha adnál még esélyt és szereted.
Szerintem nincs helyes megoldás. :-((( Feláldozod magad. Vagy újra megpróbálsz újra bízni... De rögtön felteszem az újjabb kérdésem: lehet újra bízni benne?
Ja, és amikor belegondolok, hogy 2 hónapig, míg a viszonya tartott, minden nap úgy ment el, hogy "szeretlek titeket és hiányoztok". Közben meg ment a csajhoz... :-((((( Ááááá! Nem tudom, leszünk-e valaha újra igazi család. :-( Nagyon el vagyok keseredve. :-((((
Na én is ezért nem tudok lépni! :(
Mi lehet ilyenkor a helyes megoldás???
Igen, én is ettől félek. Hogy túl lehet tenni ezen magad? Tudom, nálunk még friss a dolog. De még mindig azt érzem, hogy össze vagyok zavarodva.
Nehezebbik út? Nem tudom... Attól függ. Elgondolkodtam már soxor a lehetőségeken:
1.) Elválok, kidobom. Ekkor itt maradok egyedül két pici gyerekkel, egy GYED-del, no és az ő fél fizujával. Segítség nélkül. A fiamról nem is beszélek, hogy mi lenne vele. Ha erre gondolok, rögtön könnybe lábad a szemem. :-( A lányom talán még nem sínylené meg, mert még picike.
2.) Vele maradok, mert szeretem. Bevásárol, megcsinál mindent amit kérek. A gyerekek apával nőnek föl és meg lesz mindenük. Én gyanakszom állandóan, úgymond feláldozom magam a gyerekekért. Férjem is teper, kinyalja a seggem. De a gyanakvás... Amit tett... Megbocsájthatatlan. :-(
Nagyon szeretnék valami vígasztalót mondani,de nem tudok.Szeretném ,ha tudnád,nagyon sajnállak.
A nehezebbik utat választottad ,hogy vele maradtál.Nálunk egy éve már ,hogy lebukott a férjem és még mindig gyötörnek a rémálmok.Pedig a férjem teljesen megváltozott.Akkora figyelemmel fordol felém ,hogy az már-már néha terhes is.
Mégsem vagyok képes magam túltenni rajta.
Sziasztok! Csatlakozom a megcsalt feleségek klubba. :-( Március végén kiderült, hogy megcsal a férjem. Véletlen belépve maradt az e-mailje, és nagyon durva e-maileket váltott egy csajjal. Nem tagadta amikor rákérdeztem. Állítólag 2 hónapos volt a kapcsolat, és a lebukás előtti héten szakítottak. Borzalmasan szerettem, de ha nem lenne két pici gyerek (a kislány jövő héten lesz 1 éves, a fiam 3,5 éves) kidobtam volna, mert úgy gondolom, nem tudok egy ilyenen túltenni magam. Úgy éreztem, nem lehet ilyet megbocsátani. Borzalmasan össze vagyok még mindig zavarodva, tele vagyok kérdésekkel. Amikor hozzámentem tényleg úgy gondoltam, hogy vele fogok megöregedni. Most meg ha látok az utcán egy idős házaspárt, könnybe lábad a szemem. Más pasira rá sem néztem, csak Ő volt. Velünk maradt, nem akar válni, mert állítólag minket szeret. De ha szeretne, csinált volna ilyet??? Ígérte, hogy soha többet nem csinál ilyet. De állítólag aki egyszer megcsal, az máskor is megteszi. Tényleg így van? Túl lehet valaha ezen jutni? Folyamatosan azon agyalok, hogy talán most is egy nővel van. Nem tudok benne megbízni. Szörnyűűűű! De egyedül 2 gyerekkel? És még mindig szeretem. Az eszem és a szívem (no meg az anyagiak) küzd egymás ellen. :-( Ha most külön mennénk, a lányom talán nem sínylené meg annyira. A fiam... A fiam borzalmasan apás. Ha ő itthon van, én nem létezem... Sokan írtátok, hogy ne hánytorgassuk fel neki a félradugást (bocs). Nem tudom! Egyszerűen, ha olyat mond, tesz, mindig a fejéhez vágom, hogy "bezzeg amikor félredugtál...". Tanácsot kérnék. Valaki túl tudta magát tenni egy ilyen dolgon? Megbocsájtani??? Lehet? Mert elfelejteni biztos nem. :-(
Szia ! Mitől gyanús a férjed ? Megírod ?
Sziasztok!
Nem tudom, mit tegyek...Gyanús, hogy megcsal a férjem. Hogy nyomozzak utána, azt megalázónak érzem, de így sem jó, nem bízom benne. 24 éve vagyunk házasok, sok nehézségen mentünk keresztül, közben el is hagyott egyszer, akkor külön éltünk öt évig. Nekem is lett akkor valakim, szerelmes voltam, ő meg féltékeny, és végül visszajött. Nem vagyunk már fiatalok, azt hittem, lenyugodott végre. Nekem semmi kedvem máshoz, az a baj, hogy szeretem.
Köszönöm a bíztató szavakat. Most még nem irigylem magam, mert a lelkem nincs a helyén. De remélem nemsokára oda kerül az is :O
Ha a "barát" ott van melletted sokkal könnyebb lesz.Meg persze az elcsépelt szöveg,az idő segít.De tényleg így van.Szorítok hogy át ess ezen,volt erőd meg tenni.Irigyellek.
1 hónapja szétmentünk. Most 1 hete jönnek a szenvedéses-hullámvölgyek.
Ugye el fog múlni????????? :O
Bár tudom, fogok még szenvedni, és nem lesz minden egyből szép és jó. De úgy érzem, sosem voltam ilyen erős. Talán a szüleim mindig is ezt hiányolták belőlem.
Mindig elbizonytalanodtam, napok alatt változott a nézetem, érzésem.
És igen, rengeteg fantáziát látok a jövőben...Vagy ha azt nem is, de egy hozzám illő embert, akivel eddig sajnos csak elmentünk egymás mellett :(
Én azt szoktam ilyenkor csinálni, hogy előrevetítem az emberrel elképzelve a jövőt érzésre és akkor szokott segíteni, hogy látok-e benne fantáziát.
De szerintem már tudod, hogy mit fogsz tenni.
3 éves lesz most nyáron. És ami nem mindegy, hogy a "barátot" ismeri születése óta, és szereti is. (10 éve vagyunk barátok)
Persze, hoszen mindenkivel rossz. Igaz?
Gyerek hány éves?
Anyum szerint még várni kéne 10 évet, hogy a kislány nagyobb legyen.Ha akkor sem megy, akkor elválni. (Most vagyok 31 éves)
És én álomvilágban élek, hogy mással jobb lehet :O