Meg vagy elégedve gyermeked óvónőjével? (beszélgetés)

Ne haragudjatok, de ez a fórum is arról szól, hogy szapulják az óvónéniket!

Vannak jó és kevésbé jó szakemberek, de azért én kíváncsi lennék az óvónénik álláspontjára is bizonyos esetekben!

Olyan valaki indította a fórumot, akinek nem is ovis a gyereke, konkrét tapasztalatai nincsenek is!

Kedves Kata óvónéni!

Mint már írtam, én csak pozitívan tudok nyilatkozni kislányom ovónénijeiről. Köszönöm a hozzáállásodat a hivatásodhoz, kívánok neked a jövőben is kitartást, hasonló sikereket!

Kedves anyukák!

Ne feledjétek el, hogy sokszor mi magunk sem bírunk imádott, szeretett csemeténkkel. Sokszor, amikor ötödször kérjük meg valamire mit érzünk iránta. Most gondoljátok el mit tud csinálni 10-20-30 gyerek. Akik külömböző csínyeket követnek el egyazon időben. Hányszor esik meg, hogy mellette vagyunk mégis megtörténik a baj. Nem várhatjuk el, hogy 2 pedagógusnak 30 gyerek legyen a látószögében.

Ezzel nem azt akarom persze mondani, hogy a városi séta közben hátat kellene fordítaniuk a gyerekeknek, de egy kacsalábra vett lábbeli talán mégsem a világ vége.

Én remélem, sok óvónéninek az utóbbi a legnagyobb "bűne" és remélem, hogy sokatoknak van olyan szuper óvónénije mint az én kislányomnak! Ugyanakkor együttérzek azokkal akik valós hibák miatt nincsenek megelégedve és remélem ők is találnak megfelelő csoportot gyermekük számára.

Mint már lejjebb írtam én nagyon szeretem az óvónéniket. Elmesélem a kezdeteket.

Óvoda választás ó mily borzalom. Körülnéztünk bementünk abba az oviba ahová járni szeretnénk. Mint kiderült itt nyílt nap gyereknapkor van, tehát jó egy évvel lemaradtunk. Leventém 3 évig volt velem otthon. és én borzalmasnak találtam azt a beszoktatási szokást amit csinálnak az oviban,hogy gyak 3-4 nap alatt anya tűnjön el.

Így nagy volt a dilemma egész nyáron. Főleg,hogy nem abba az oviba vették fel ahová szerettem volna. Ott ahová felvették bementünk a nyáron ismerkedni, játszani egy nap, Két idősebb óvó nénije lett volna, de nem volt nagy bizodalmam az egyikhez.

Közben már voltunk nyiltnapon a Bárányka oviban ahová most jár. Ott nagyon jól érzete magát feloldódott nézelődött játszott.

Tetszett. A akkor még nem is ismertem a mostani óvónénijét.

Lényeg meg lett az ovi nagy nehezen. Mert,hogy azért engedtem,hogy felvegyék sz önkormányzatiba, mert egészen szept 1 ig nem tudtuk,hogy ovizhatunk-e a Báránykában. Maga az ovi működési engedélyt 2 éve februárban kapott, Addig játszóházként jártunk. Mi tudtunk és még néhány olyan anyuka aki kisebb testvérrel volt otthon. Leventével 1 hónapig jártam minden nap mire el tudtuk egymást engedni. S úgy jöttem el az oviból mikor már ott hagytam,hogy nem tudtam a gyerek passzolt le engem vagy én őt? Ugyan ilyen természetességgel jár most is.

A legelején Márti a mostani óvó nénije család látogatás után és néhány hisztike után úgy gondoltam hasznomra lenne egy könyv amivel tudom kezelni Leventét. Fontosnak tartotta, hogy önállóbb legyen és ne verje ki azonnal a hiszit. Megbeszéltük. Akkor mikor ezt nekem szóba hozta én nagyon a szívemre vettem, mert nem tartottam akaratosnak a fiam. De aztán ezt is megbeszéltük Mártival. S a viszonyunk a mai napig nagyon jó partneri.

Szóval itt a jó példa,hogy igen is vannak jó ovik és óvó nénik.

Szerintem egy óvónőnek nagyon nehéz lehet pl felvállalni,hogy azt mondja anyuka azért nem lehet ezzel a gyerekkel bírni mert valami nem ok. Oda kéne rá figyelni. Ez Márti felvállalta. Megtehettem volna,hogy megsértődöm és visszaviszem a gyereket a másik oviba. De nem tettem.

Nem könnyű sem szülőnek sem pedagógusnak. Ezért lenne fontos,hogy olyanok kerüljenek be ezekbe az intézményekbe akik nem csak egy diplomát akarnak , és elmentek tanítónőnek, óvónőnek,mert ez is egy diploma és valamire jó lesz. Olyanná vált így a szakma mint anno a szakmunkás képzés- mondván azt a hülye is eltudja végezni. Pedig a jól képzett és jól dolgozó, szakmáját szertő szakikra is nagy szükség lenne.

Csak,hogy jobb lenne ha óvópedagógusnak nem a hülye menne el, mert a ti munkátokon múlik az,hogy milyen lesz a felnövekvő nemzedék. S a hülye eltudja nagyon cseszni. Olyan sérüléseket tud okozni amilyenek egy életre tönkre tesznek egy gyereket. Ezért mondom,hogy ad 1 szűrni kell. ad kettő ha már elvégezhette nem engedném a pályára. Mert sajnos nem mindnekinek van önkritikája.

Mindenkitől bocs aki esetleg a szívére venné az utolsó soraimat.

Kedves Kata!

Még nem olvastam végig minden hozzászólásod. Mert a kis 13 hónaposom nem hagyta, csak bele-bele olvastam. Ugyan az a hivatás tudat és szeretet van benned, mint amit én érzek a saját hivatásom iránt.

Sajnos nagyon sok olyan óvónéni kerül a pályára aki alkalmatlan erre. Ezért kéne szigorúan megszűrni a jelentkezőket a felvételin. Hogy ne kerülhessenek barbárok az érzékeny gyerekek közé. Azért, hogy az említett anyuka ne a nyugtatóhoz nyúljon, hanem ha más nem az óvónénitől tanulja meg s kislányán keresztül,hogy ha szeretettel bánnak vele bizony lehet bírni vele.

Kívánok neked sok kitartást és örömet majd a sajtodhoz is.!

Mennem kell várnak a baba-mama klubban:))

Kedves Kata óvónéni!

Elnézést kérek, ha megbántottam azzal, amiket az előzőkben írtam. Én nem minden óvónőre értettem ezeket, de sajnos ezeket tapasztalom a közvetlen környezetemben. Számomra elkeserítő, és tényleg sokszor tanácstalan vagyok az óvóda kiválasztásában. Én is jártam óvódába, elég jól emlékszem rá, és az óvónőkre is. Saját hibámon kívül 3 óvódába is jártam. Volt ilyen tapasztalatom és olyan is. Nehéz meghatározni. Nagyon szeretném a gyermekemet olyan oviba íratni, ahol felelősségteljes pedagógusok dolgoznak, és tényleg a hívatásuknak megfelelően bánnak a gyermekekkel.

Szép napot kívánok!

Köszönöm!Nekem még nincs saját gyermekem,de ha valamelyik elesik az udvaron,az én gyomrom ugrik össze(talán ilyen érzés lehet...)

Pozitívum:mert megígértem.

Pénteken az egyik kislánykáért hamar jött az anyukája,szinte az ágyból vitte el.Felébresztettem,nem volt semmi gond.De ahogy kiért a szülőhöz az öltözőbe,rögtön ordított.Máskor is volt már ilyen,azt hittem most is csak egy kis hisztiféle lehet.10 perc múlva kinéztem,mert a sírás nem enyhült,anyuka már leizzadt,nem tudta felöltöztetni.Tiszta ideg volt,könny csillogott a szemében.Segíteni mentem,hátha nekem....közölte mérgesen anya,hogy na csak érjenek haza,"megkapod a nyugtatódat".Azt hittem először ,hogy el fogja náspángolni,arra mondja.De nem.Közölte,hogy nyugtatót ad a gyereknek,"ó,csak olyan homeopátiás szer"-brrrrr a hideg futkosott a hátamon.Csak annyit kérdeztem:miért?Mert ő nem bír vele-volt a válasz.Nagyon mérges voltam,hogy ez a megoldás??Nagy nehezen felöltöztettem a kicsit ,fél óra múlva elindultak haza.bementem a csoportba,és akkor futott végig az agyamon,hogy miért szokott olyan "furcsa"lenni a gyermek:üldögél,néz kifele a fejéből,a cumit szopogatja vadul...talán délutánra eltűnik a "mámor",ilyenkor jön anya.Jön a sírás,a gyerek nem is tudja miért...persze,egyemmeg,nem érti...én se nagyon....Egész hétvégén törtem a fejem,hogy kellene a szülővel erről beszélni.Hétfőn megint én altattam.Dvd-ért könyörögtek,kapóra is jött.Közben így tudtam beszélni a kislánnyal.Bíztattam,megerősítettem...sokáig öleltem magamhoz.A bíztató tekintetem kísérte délután anyukájához,megölelte,de szeme az én szememet kísérte.Szóban is ott voltam vele.két perc alatt felöltözött egyedül(pedig csak 4 éves)és már indultak is haza,mindketten mosolyogva.Tegnap ugyanígy történt.Anyuka boldogan mosolygott,lánykája is...remélem "megbeszéltem"a szülővel a dolgokat.Tekintete legalábbis ezt tükrözte.Már várom a délutánt.

Nem azért írtam le ezt a két esetet,hogy magamat"fényezzem"!Ez lenne mindannyiunk dolga,erre esküdtem fel valamikor.De higgyétek el,vannak nekünk is nehéz napjaink.És sokszor a szülőknek elég egy pont rosszkor elcsípett pillanat(pl.nem veszem észre,ha elesik,a gyerek elmondja otthon,mert ráadásul felsérült picit a tarkóján a bőr,másnap reggel "kaptam "olyat,hogy ihaj.Tényleg nem láttam,pedig figyeltem.Másnap próbálom kideríteni ,hogy mi történt.Összehívom a fiukat,beszélgetünk.Akkor derül ki,hogy az említett gyerek odaütött egy társának,aztán "menekülőre"fogta,nehogy visszakapja,és eközben megcsúszott a lába a mászókán,és beütötte a fejét.Kérdeztem miért nem szólt:mert félt,hogy megdorgálom,amiért megint verekedett.Szóval nem vettem észre...)

Sokszor van olyan ,hogy egyfajta fontossági sorrendet kell felállítani,melyik gyerek igényel az adott helyzetben jobban,lásd pl azt a nehéz délutánt.De a szülők ezt nem látják át,csak azt,hogy kacsalábon van az a fránya cipő,vagy kilóg a póló a pulcsi alól...Persze sokan azért meg is erősítenek bennünket,hogy milyen jót tett a közösség,mennyi mindent megtanult a gyerek(na persze a csúnya beszédet is...kivédhetetlen.)

És a legnagyobb erőt a gyerekek adják,mert egy-egy ölelés,egy-egy puszi és az,hogy napjában számtalanszor csak úgy odabújnak,szeretlek-mondják,mondjuk egymásnak(meg véletlenül azt is

mondják nekem,hogy anya,és olyan aranyosan zavarba is jönnek erre)-na EZ AZ ami számít!!!

Elnézést,hogy ilyen hosszúra sikeredett,de csak úgy dőlt belőlem a szó...legközelebb leírom a szépségét is,hogy milyen jó,hogy ezt a HIVATÁST választottam,de most még leülök megrajzolni a kis zászlókat,amit festeni fogunk...

Mindenkinek szép álmokat.

Sziasztok!

Szomorúan,fájó szívvel olvastam végig a hozzászólásokat.Lényegében szinte csak negatív élményekről számoltok be.Tényleg ilyenek vagyunk mi óvónők?Nem törődöm,hanyag,flegma...hmmm,ilyen lennék?:( Nem,én nem így érzem.

Nem szeretnék kioktatni senkit sem,tehát ne vegyétek majd rosszallóan soraimat.

Önkormányzati óvodában dolgozom,a max létszámot 24 fővel irányozta elő az állam-a normatíva miatt...mi felvállaltuk a plussz létszámot,így gyakran 30 gyermekkel dolgozunk.Nálunk nincs válogatás,sem anyagi,sem felekezeti,semmilyen .Integrált csoportom van,ami azt jelenti,hogy sérült gyerekeket(SNI=sajátos nevelési igényű)együtt neveljük az egészségesekkel.Így dawn-kórral született,vízfejű,hiperaktív,alkoholszindrómás,enyhe -és középsúlyos fogyatékos gyerekek is egy csoportba járnak.Jó dolog ez,mert az egészségesek könnyebben megtanulják kezelni ezt a másságot,sokkal empatikusabbak és segítőkészek lesznek.Remélem felnőttként is,mert a mai társadalomra nem ez a jellemző.Sokkal inkább a lesajnálás.Viszont nekünk annál nehezebb dolgunk van.Hogyan oldjak meg egy foglalkozást??És nem is kell ehhez fogyatékos gyermek,elég csak egy "sima"vegyes csoport,ahol 3-tól 7 éves korig járhatnak a gyerekek.

Van olyan nap,amikor "áldott jó gyerekek"-olyankor én is türelmesebb vagyok.Hiába,mi is emberből vagyunk ,a mi idegeink sincsenek gumiból.

A délután általában pihentetőbb,mert a csendes pihenő és az utána következő időszak már nyugalmasabb.Elmesélem egy nem mindennapi délutánomat:huszon felül volt az alvó gyermekek száma.Kedvenc meséjüket kérték,persze,miért ne,legyen az!Ha tudtam volna mesélni:az egyik kislány folyton nevetett(torkaszakadtából),maga sem tudta min(ő enyhe fogyatékos).Így melléültem.De ekkor az ügyeletes "kisördög"lepofozta a mellette levő kisfiút,mert hozzáért a takarója.Békét teremtve átültem hozzájuk.Az előbbi kislány újra próbálgatta a hangszálait...próbáltam szigorú tekintettel csendre inteni,hogy tudjam már folytatni végre a mesét,mert a többiek már türelmetlenek voltak.Ekkor az egyik nagycsoportos fiúcska "véletlenül"felborította a másik gyerek ágyát.Na ,hiába,pókember volt egész nap,volt ott erő:(Próbáltam a hangommal játszani a mese előadása közben,no ez valamennyire jobban lekötötte a huncutabbak figyelmét is.Mire végére értem a mesének,jött az én azért sem akarok itt aludni rész.Megbeszéltük(simogatással,beszélgetéssel)Ekkor jött a "pisilnem kell"Nekem is,nekem is...Nha jó,menjünk pisilni ,bár kb 15 perce jöttünk be a mosdóból.De jajj,nem is merném megtenni,hogy nem engedek ki valakit,mert már volt olyan szülő,aki ezért nekem állt(holott én pisiltettem meg a picurkát,és nem hittem el,hogy 5 perc múlva már megint kell)Na pisike megvolt,jöhetett az altatódal.Simogatás,szép álmokat puszi...Relax cd gyorsan bekapcs:)Ó,DE JÓ EZ A CSEND.

Gyorsan leülö,papírmunkát elő,naplóírás,egyéni fejlesztési terv,stb..el is repült az idő,ébrezsteni kell.Halkan éneklek(Te álomszuszék ébredj)beengedem a napocskát,felsimogatom,cirógatom a babákat.Jön az ordítás:jajj ,megint kezdődik.Ez a kislány "így szeret ébredni"ő sem tudja miért ordít,de nyomja jó hangosan!Gyorsan szaladok ,ölbeveszem,puszilom,cipőt húzunk,na nézd el is felejti már az ordítást!Ágyat pakolunk,megint bepisilt a pici Betti(most így hívom)Szalad a dajkanéni,öltözteti,Mi pedig megyünk a mosdóba,elvégezzük a tisztasági teendőket.Közben igazítom a ruhákat,nehogy pacuha legyen az a gyerek,fésülöm,hogy ne legyen kócos.Kis ördögöm nagyon éhes lehet már,mert épp a legjobb barátja karjába kóstolt bele.Ordítás,vizesruha...a fogászaton örülnének egy ilyen harapásnyomnak,én kevésbé:(Most már ördögöm is ordít,mert helytelenítettem a dolgot.Közli is velem,hogy meg is mond apukájának,mert rossz voltam.Terítünk közben...ördögöm levágja magát a földre,hogy ő bizony nem ül arra a székre mert az rossz,ráncigálja a kislány alól a másikat,azt a jobbat(ha a szemem kiesik,akkor sem látok különbséget a kettő között)megoldom ezt is...Megérkeznek az egyik kislányért,azt hiszem minden rendben van,ó,hamar elbíztam magam.Jön anyuka villámtekintete,hogy ugyan"figyeljek már jobban,mert már megint kacsalábon van a gyereken a cipő".elnézést kérek(miért is?),hogy máskor jobban fogok figyelni(persze,közben növesztek még 6 szemet,8 kezet...)Elkerülte a figyelmemet,mert mindig odakészítem a cipőjét ébresztőkor,de hát volt az a sírós kislány,utána meg a vizesruha,meg aszék...na de nem mondom én,hiszen anyukát ez úgysem érdekli.Megérkezik a harapós kisfiú apukája,még nevet is az egészen.Erre megmutatom a "sértett"kis karját.Már ő sem nevet...Előveszi apai szigorát,felemeli hangját.nem akarom hogy otthon elverje a gyereket,próbálom védeni...hogy ma azért aranyos volt délben,mert sokat segített a terítésnél...A gyerek nem akar hazamenni...vajon miért?Apuka közli,ő meg akkor megy haza.El is indul.Gyerek ordít,fetreng a földön,apuka becsapja az ajtót.Én meg ott állok ,jajj,gyorsan csináljak ám valamit,gyerek ölbe,simogatom,"nem is ment el apa",...lassan megnyugszik ,apuka visszajön,megáll,várok...nem nyúl a gyerekért,nincs puszi,hát viszem én a jeléhez,nekem öltözik szó nélkül.Apa elindul kifelé,gyerek utána,néz felfele,de apa csak megy..Egy délután...

Sziasztok!

Mindig is tudtam, hogy vannak jó és nem annyira jó pedagógusok, de amiket itt olvastam nagyon elszomorított. Ugyanakkor hálás vagyok, mert az én kislányom ovónénijei tündériek és maximálisan meg vagyok velük elégedve. Mindenkinek legalább ilyen ovónéniket kívánok!!!

Délután meg tudják mondani, hogy ebédelt-e a gyerekem, vagy szinte semmit sem evett, volt e konfliktusa valamelyik kispajtással, történe-e valami említésre méltó. Volt-e ami elszomorította, aminek nagyon örült. Sokszor szabadidejüket áldozzák a különböző programok előkészítéséhez.

Szerintem a legfontosabb a jó intézményvezető, aki megszabja a normákat, amik mentén nevelik a gyerekeket. Ha egy pedagógus rendszeresen kiabál a gyerekekkel, akkor azt a vezetőnek is tudnia kell.

Olyan érzékeny lelkű kislány lehet,mint az én kisfiam. Neki is gondot jelentett,hogy ha rá kiabáltunk vagy éppen csak kicsit hangosabban beszéltünk. Vannak ilyen gyerekek. Ezt sok türelemmel lehet leküzdeni.itthon is és az oviban is. Nálunk az óvónő ilyenkor vette a fáradságot és kézen fogta a sírtó vagy megszeppent kisfia félre vitte a többiektől és elmondta neki nincs semmi baj ,amit csinált nem jó ezért szólt rá. De nagyon szereti stb.

Az evéssel is harcok voltak az oviban. De Mártin néni ezt is szépen lekezelte és hónapokig az ebédnél a kedvenc helye az óvónéni mellett volt a fiamnak. Ma már ő az aki legtöbbet repetázik. Pedig először még oda ülni sem akarat.

Szóval a türelem lenne neki a legjobb orvosság.

Talán ha van próbálj meg valami alternatív ( montessori, vagy waldorf) ovit találni neki. Ott lenne sikerélménye.

csuoán az a probléma,hogy ha rákiabálnak,akkor rögtön elkezd sírni,és akkor amíg nem megyek érte addig abba sem akarja ,és nem is tudja abbahagyni a sírást.A másik dolog ami gond,hogy amikor beszélgetne a gyerekekkel,nem értik a gyerekek,amiről beszélgetni akar.Viszont a nála néhány évvel idősebb gyerekekkel,tökéletesen elbeszélget.pl a bolygókról,dinoszauruszokról vagy éppen jót olvasnak a gyerekkönyvvekből.stb...

Ezek mellett ugyanúgy rosszcsontkodik is,mint a többi gyerek.