Meddig lehet élni egy bizalom nélküli kapcsolatban? (beszélgetés)

Valóban, sok mindenben egyetértünk.

Én azonban nem hiszem, hogy egy szerető bármilyen érzelmi életet tönkretesz. Mert ahová befér, ott az már nincsen, sajnos. :(

És nagyon sokszor - és itt nem a notórius, érzéketlen félrekefélőkről van szó - másban már nem látnak kiutat :(

Láttam már olyan kapcsolatot is, amit egy harmadik mentett meg. Persze ez ritka, mint a fehérholló :)

Nem észt osztottam, de neked is szép napot! :)

Azt szerettem volna jelezni, hogy véresen komoly szájkaraté kerekedik ilyen dolgokból, miközben az emberek élete sokkal nagyobb tragédiákkal van tele.

De kétségkívül sokkal jobban érzem magam most, hogy így kiosztottál! :)

Legyen szép napod!

Na jó, tisztázzuk. Nagyjából ugyanazt gondoljuk, csak a másik végén fogtuk meg. Természetes, hogy létezik ezerféle élethelyzet, de a megcsalás minden esetben elkerülhető lenne. Nem azért sajnálom a feleséget, mert ő mindent megtett és mégis, mert nyilván egy kapcsolat tönkretételéhez két ember kell. De! Ez nem jogosítja fel egyik félt sem arra, hogy félremenjen és ilyen szinten megalázza a társát. Vagy kössön rá csomót, vagy oldja meg, vagy váljon el.

A szeretőt pedig azért fogom mindig is elítélni akár nő, akár férfi, mert mások érzelmi életét teszi tönkre (nem a kapcsolatot). Mindenki el tudja dönteni, hogy akar-e szerető lenni, és aki ebbe belemegy, az számomra egy sekélyes érzelmi életű ember. Mindenki csak addig vigyorog a szeretőségen, amíg éppen nem az ő párját próbálja meg egy elcsábítani.

Pl. él a férfi és a nő egy kapcsolatban, van közös gyerek, meg egzisztencia.

a férfiak jó része simán félremegy, mert nem akar mindent feldobni

a nők másmilyenek, ők inkább a lelki részétől félnek, egyedüllét, magány, mások véleménye

ezért szépen poshadnak az állóvízben

aztán jön valaki, aki ugyan érdekli őket, meg vonzza is, de nem elég bátrak, hogy kilépjenek

nem ismerős? rengeteg ilyen van

félrelép, megbánja, stb.

és a megcsalás nem feltétlen az, hogy az ember félrekefél

szerintem az már fejben kezdődik, és ha elkezdődött, akkor már régen rossz

ami miatt véleményt írtam, hogy leszóltál egy nőt, mert harmadik egy kapcsolatban

nem ő lesz az első, nem is az egyetlen

de nem hiszem, hogy csak ő a felelős :) és azt sem, hogy a feleségeket mindig sajnálni kell :))))

Azt, hogy nem mindenki hiszi azt, hogy jobb lenne kiugrani.

Pl. ő is azt hitte, úgy helyes, ha benne marad a házasságában és rója az éveket...

és hiába mondtam, hogy elsorvad, azt gondolta, így helyes, ezt választotta, ez a kötelessége

egészen addig, amíg a szíve mást nem mondott

nagyon sokan fel sem ismerik, hogy MENNYIRE rossz egy kapcsolat, van aki azért, mert élt rosszabban, van aki azért, mert nem élt másban

Nem, nem várok megváltó lovagra :))) Én per pill a saját lábra állásomat építgetem :)

Csak elhiszem, sőt megértem, hogy sok embernek (főleg, ha nincs mögötte család, barátok) szüksége van egy lelki támaszra

és sokan csak így képesek kilépni a posványból

ettől még nem rossz emberek, maximum gyengébbek

csak azt mondom, hogy ne ítéld meg őket, mert az élet nem fekete és fehér, azt pedig, hogy mit hoz a későbbiekben, sosem tudhatjuk :)

Ja, hogy a terhelhetőség....

Nem, még mindig nem értem... min változtat az egyforma terhelhetőség? hogy megcsalás kell ahhoz, hogy valaki lépjen?

Én azt gondolom ez pont az én verziómat támasztja alá. Miért kell, hogy egy másik rántson ki a szarból? Ha valami már eleve rossz, akkor azt kell megoldani. Hiába mossa az ember a húsz egészséges fogát, ha tíz ott rohad a szájában (bocsi a hasonlatért), de előbb azt kell rendbe tenni....

Na lehet ám én vagyok lassú felfogású, de nem értem mit akartál belőle kihozni...

Az utolsó gondolat meg: Te is egy megváltó lovagra vársz vagy mi?

Nézd. A fene tudja.

Végig néztem a kolléganőm esetét. Amikor megismertem, cirka húsz évvel tűnt öregebbnek a koránál. Együtt élt a nála huszonixnehány évvel öregebb férjével. Minden szarra összerezzent stb.

Fél évig csicseregtünk, miért nem lép ki a házasságából, ha szenved. Nem lépett.

De közben otthon ritka megalázó helyzetekben kellett teljesítenie az asszonyi kötelezettségeket.

Aztán jött valaki, akibe beleszeretett, egyszer csak átlépett egy határt.

Mind azzal, hogy félrelépett, mind a lelkiéletében is. És itt jött az, hogy egyszerűen képtelen volt tovább elviselni, hogyha késő este hazamegy, a férje beparancsolja az ágyba, mint valami gumibabát.

Egyik nap közölte otthon, hogy válni akar. Elváltak. Külön élnek.

De az exférje akkora lelki terhet rak rá még mindég, hogy időről időre összeomlik, mint a viadukt.

Naná, hogy korábban kellett volna lépni, stb., stb., stb... csak épp nem vagyunk egyformán terhelhetőek.

Nekem pl. gyengém a fiam. Bármit elbírok, de azt nem, ha könyörög az apjáért. Olyankor végem.

És nem kétlem, hogy egyszer - hacsak még nincs itt! - eljön nekem is az a katalizátor, aki miatt borítom a bilit. De egy percig sem kétlem, hogy abba lelkileg bele fogok rokkanni részben.

Tudod, egy tökéletes világban tényleg szebb lenne.

Csakhogy nem tökéletes a világ, és az emberek sem azok.

Ettől vagyunk emberek.

Láttam már jónéhány emberi sorsot, és nagyon gyorsan megtanultam, hogy nem minden fekete és fehér.

üdv :)

Egyébként bírom az ilyen kérdéseket. Meddig és hogy lehet élni!

Kívánom, hogy mindenkinek csak ekkora gondja legyen, hogy ezen meditáljon! :)

Sokféleképp lehet élni, és sokféle élet létezik.

Amíg valaki azon meditál, hogy vajon lehet-e bizalom nélkül élni egy kapcsolatban, addig a Föld másik felén éppen kivégeznek egy asszonyt, csupán vallási megfontolásból. Vagy épp menekülnek emberek a golyózápor elől. Netán az a legnagyobb bajuk, hogy másnap mit eszik a gyermekük!

Ezek, amik felett ítélkezünk luxuskérdések, és csak azok fejében fordul meg, akik megengedhetik maguknak. Azaz a miénkben.

És meg lehet kövezni engem a véleményemért, meg lehet bárki feje felett pálcát törni. Mert azt nem nehéz. De a másik fejével gondolkodni, netán átérezni, beleélni magunkat, na az nem könnyű!

Ha ennyire egyszerű lenne az élet, akkor csupa boldog ember élne a Földön.

De sajnos nem minden működik így.

Én nem ítélkeznék más felett. Csak ezt akartam jelezni.

Hiába szeretnéd elmagyarázni a körnek, hogy mi az az egyenes. Mert mindenkinek más perspektívát ad az élet :)

Egy dolgot ne feledjünk, ahová már befér a harmadik, ott haldoklik egy kapcsolat.

Nem biztos, hogy sajnálni kell a feleséget. Bár, amiatt sajnálom, hogy ennyire vadbarom a férje, viszont ilyen szempontból mindkét nőt sajnálom.