Második helyről elsőre

Szeretem az őszinteséget, és pont ezért sosem akartam belemenni egy olyan kapcsolatba, ahol én lennék a harmadik. Tudom, hogy ebben a felállásban inkább veszíteni valója van az embernek, mint bármiféle nyerési esélye... Hát pont nem így történt...

Ott kezdődött minden, hogy az egyik barátnőm, aki szintén elvált, az egyik társkeresőn szokott lógni néha. Nem veszi túl komolyan, hiszen az anonimitás sok-sok hazugságot is magával hoz. Addig dumált nekem róla, amíg úgy döntöttem, hogy jót szórakozni nekem is lehet. Szóval regisztráltam én is. Azért kitöltöttem minden adatot, feltöltöttem pár képet, hogy az esélyt is megadjam, ha már fent vagyok egy ilyen oldalon.

Nagyon vegyes tapasztalataim vannak a társkeresővel, mert van sok olyan ember fent (férfi és nő is), akikkel nem szívesen váltok még szót se... Ezeknek a vége általában letiltás volt (még szerencse, hogy volt ilyen funkció).

Talán egy héttel a regisztráció után kaptam egy levelet, ami teljesen normális ismerkedős levél volt. Nagyon szimpatikus gondolkodás, stb. Rögtön adatlapot ellenőriztem... és hát ott volt hogy házas, és nem is akar válni, szóval ne kérje ezt tőle senki. Gondoltam, hogy mivel levelet írt, válaszolok neki. Megírtam, hogy nekem nem jön be ez a szerető dolog, mert több a negatív hozadéka, mint a pozitív. Viszont szívesen beszélgetek vele.

Két héten keresztül naponta több levelet váltottunk. A chatet nem használtuk, pedig az is volt az oldalon, valahogy egy-egy hosszabb levél jobb volt. Két dolog volt... ami megingatott... az egyik, hogy teljesen hasonlóan gondolkodott a világról, akkora volt az összhang közöttünk, hogy az már hihetetlen.... a másik pedig az, hogy a szexuális érdeklődésünk teljesen passzolt és még nem találkoztam olyan férfival, akivel ennyire passzoltunk volna minden téren.

Szóval kb. egy hónap után találkoztunk egy kávéra, hogy személyesen is megismerjük egymást. Mindketten úgy gondoltuk, hogy vesztenivalónk nincs, hiszen egy kávé nem a világ és bármelyikük mondhatja, hogy ez nem fog működni. Nagyon jó érzés volt személyesen találkozni vele. Rengeteget beszélgettünk és így még jobban érződött, hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk.

Még aznap megüzente, hogy szívesen kerülne velem közelebbi kapcsolatba. Nagy dilemma volt ez nekem, hiszen tudtam a határokat. Én mindig a háttérben leszek és az első a családja. Azt gondoltam, hogy próba-cseresznye... ha nem megy, akkor inkább majd befejezem és ennyi.

Ami biztos, hogy amit mi az elején megbeszéltünk, ahhoz tartottam magam. Ha tudtunk, akkor találkoztunk, akár hetente többször is. Szexuális téren is fantasztikus volt. Pont azt adta nekem, amire vágytam. Aztán az is kiderült, hogy neki sem, ahogy nekem sem csak pusztán a szex kell, hanem érzelmek is, tehát összebújás, ölelések vagyis szeretet.

Sokat beszélgettünk találkáink alkalmával is és chaten is. Számomra egyre jobban kiderült, hogy az a házasság, amit ő az elején idillinek írt le, az korántsem az... sőt... Nagyon sok apró dolog volt, amin én kiakadtam, hogy az asszony mit és hogy csinál, de neki nem szóltam. Nagyon fura volt, hogy a napi dolgait velem beszéli meg... minden reggel nekem ír először és este tőlem köszön el utoljára. Kb. két hónappal a megismerkedésünk után már többet éreztem, mint szabadott volna. Egyik alkalommal kimondta azt a szót is, amit azt gondoltam, hogy sosem fog, mégpedig azt, hogy szeret... ekkor már én is szerettem, de tiszteletben tartottam a döntéseit és az életét. Pár hónap után tisztává vált, hogy igazából annyira jó vele, és neki annyira nem jó a feleségével, hogy az idő nekem dolgozik...

Az viszont elvem is (nemcsak a megállapodásunk része) volt, hogy nem szabad senkit sem az életével kapcsolatos döntésekben befolyásolni. Csak meghallgattam azokat a dolgokat, amiket el akart mondani... szóval szerető és pszichológus is voltam.

Kb. fél évvel a megismerkedésünk után nagy balhéja volt a feleségével és szólt, hogy találkoznunk kell. Természetesen találkoztunk. Ekkor elmondta, hogy válni akar és az életét a továbbiakban velem képzeli el. Megmondom őszintén, hogy nagyon meglepődtem, hogy eljutott egy ilyen döntéshez. Biztosítottam róla, hogy szeretem és akármit dönt is, én mindenben támogatom. Kb. egy hét múlva elköltözött a feleségétől és beadta a válópert.

Döntött... mégpedig úgy, ahogy nem számítottam volna. Vagy legalábbis nem ilyen hamar...

Viszont amit tisztázni kell, nem én vettem el a feleségétől. Azt gondolom, hogy egy jó kapcsolatból nem lehet elvenni egyik felet sem. Ha szakítás van, annak más okai vannak, nem a harmadik. Sőt ha szakítás van egy párkapcsolatban, ott mindkét résztvevő fél hibás, hogy miben és hogyan, az már kettőjük dolga. Lehet, hogy segített neki a döntésben, hogy mellette voltam, de nem én döntöttem helyette és nem miattam döntött így.