Létezik olyan szerelem ahol nincs megcsalás? (beszélgetés)
A leírt esettől függetlenül, léteznek megcsalás nélküli esetek.
Persze ez attól is függ, hogy ki mit tekint megcsalásnak.
Több vallás is, pl. a bűn elkövetésének módjait úgy adja meg, hogy GONDOLATTAL, SZÓVAL, CSELEKEDETTEL ÉS MULASZTÁSSAL.
Vajon miért az első helyen említi a gondolattalt?
Végül pedig nektek sok sikert és boldogságot, hosszú, megcsalás menetes életet kívánok!
Sziasztok!
Én éppen az elmúlt hetekben döbbentem meg pont egy ilyen téma apropóján.
Adott egy kollégám, akiről ezt sohasem feltételeztem volna. Tudni kell róla, hogy az ő családjukat csak úgy emlegették a munkahelyünkön, hogy az idilli család. Isten, haza, család, szeretet és béke. Az illető maga a megtestesült úriember. Udvarias, intelligens, előzékeny. Emellé párosul még egy szerető feleség, 3 gyermek, keresztény életforma, minden vasárnap templomba járnak. A gyerekek kiválóbbnál kiválóbb gimnáziumokban tanulnak csodás eredményekkel. Szóval, maga a mennyei boldogság. Ez látszik kivülről.
Aztán Apuka pedig 1 hónapja összegabalyodott egy kolléganőnkkel, aki már két férj után jelenleg a harmadik élettársát fogyasztja. Már egy kisebb fajta botrány kerekedett ki a dologból a munkahelyen, mert Apuka osztályvezető helyettes, a hölgy pedig közvetlen beosztottja, s éppen szét akarják választani őket, mármint az alá-fölé rendeltségi viszonyt. Összeférhetetlenségről nem beszélhetünk, hiszen nem hivatalos a dolog, de a hölgy jóvoltából már mindenki tudja. Szóval a kolléga lett volna az utolsó, - a férjem után - akiről ezt feltételeztem volna.
A leírtak dacára én azért még remélem, hogy létezik szerelem megcsalás nélkül, sőt bízom benne, hogy a mi házasságunkban ez még így működik, de mint láthatjuk, az élet bizony produkál szituációkat.
A gondolat az egy dolog, míg a cselekedet a egy másik.
"Soha ne mondd, hogy soha!"
Avagy
"Láttam én már karón varjút és éjjeliőrt nappal meghalni!"
Akkor még messze vagy ettől a kortól. :)
Magába a szerelembe egyébként se szokás belehalni! (Szerencsére)
A szerelem elvesztése, vagy a viszonzás hiánya, a reménytelen szerelem, az már sokkal fájdalmasabb tud lenni. És ez kortól független.
"Egy bizonyos koron felül, az új szerelmet se olyan hevesen élik meg az emberek, mint 16-20 évesen. Akkor miért is lenne elvárható, hogy egy 40-50 éves ember ugyanazt a hevességet érezze ennyi idős korában, mint korábban."
Na-na!!!:)
Én fél éve merem csak mondani, hogy talán már nem halok bele egy szerelembe.
Vagy akkor még nem értem el azt a "bizonyos kort"?:))))
A szerelem nem múlik el!!!
A szerelem egyre mélyebbé, erősebbé válik!
Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a korral egyre jobban meghülyülnek az emberek, és se látnak, se hallanak! A férfiakat nem úgy kell elképzelni 20 év házasság után, mint egy "dürrögő fajdkakast!"
Attól még, hogy eltelt 10-20-30 év, még nem törvényszerű, hogy a másikra már csupán úgy lehet tekinteni, mint egy bútordarabra.
A kis izgalom, izgatottság, gyengédség érzése bármeddig megmaradhat a másikkal szemben. Ez nincsen korhoz kötve. A ragaszkodás pedig folyamatosan növekszik.
Egy bizonyos koron felül, az új szerelmet se olyan hevesen élik meg az emberek, mint 16-20 évesen. Akkor miért is lenne elvárható, hogy egy 40-50 éves ember ugyanazt a hevességet érezze ennyi idős korában, mint korábban.
(Egyébként is, amit az ember ifjú korában érez, az legtöbbször nem is szerelem, csak a hormonok játéka, amit legtöbben szívesen öltöztetik a szerelem köntösébe)
A fórumindító kérdésére a válaszom:
majd megtudjuk, ha megöregszünk, vagy sohasem tudjuk meg , mert jól csinálja és nem derül ki:)
A szerelem változásában egyetértünk.
A szerelem mindkét irányban módosulhat, erősödhet az összetartozás érzése, de csökkenhet is.
Hogy egy kapcsolatban ez merre tart, kizárólag a kettőjükön múlik.
Részemről a + irányba haladást tudom elképzelni.
Ha a szerelem érzése csökken, akkor el lehet jutni egy olyan állapotba, ami talán már nem is tekinthető szerelemnek.
Ennek bekövetkeztére a legbiztosabb jel, ha valaki kikacsintgat a kapcsolatból.
Igen. Picit félre sikerült kérdés....
:)
Egyetértek veled !
És abban is, hogy a szerelem helyére lépő szeretett egy nagyon fontos és tartalmas dolog.
Sőt, tovább megyek!
Lehetünk szerelmesek olyanba is, akit egyébként nem szeretünk.
Én a kérdés feltevését kifogásoltam (azaz, a szerelem nem tart évekig) és az arra érkező válaszok egy részét (örök szerelem, nem lehet megcsalás)
Igen ha lekopaszítjuk a szerelmet erre a megfogalamzásra akkor a szerelem milyen rövid is...és ezekben a vegetatív felfokozott állapotban,általában a tünetetek kiváltó egyént akarjuk és nem mást,hogy csillapítsa felfokozottságunkat....
Ezért írtam azt,hogy a szerelem fejlődik,és változik.Ha ezek a tünetek elmúlnak,még nem biztos,hogy a helyére került érzelem"szerelem" kevésbé tartalmas....sőt talán akkor válik igazivá;)
A fórum kezdő kérdése azért van rosszul feltéve, mert a példának felhozott férfi egy többéves kapcsolatból kacsintgat ki, bár a párját szereti.
Feltételezem itt már mindnyájan voltunk szerelmesek, tehát ismerjük az érzést, aminek nem csekély külső jele is van.
Nevezetesen:
Elvörösödünk, eláll a szavunk, „elkerekedik” a szemünk a vágyott személy láttán, lehetőleg megpróbálunk fizikailag közeledni hozzá.…
A vágy hatására viselkedésünk megváltozik.
Az érzelem hormonális reakciót vált ki.
Az acetilkolin nevű, idegi ingerületátvivő anyag leblokkolódása pupillatágulást idéz elő. Egyszerű, ősi reflex ez a potenciális partner finom „tájékoztatására” arról, hogy vonzódunk hozzá, „rendelkezésre állunk”. Az ókori Róma szépei például biztosra akartak menni e téren úgy, hogy belladonna (nadragulya) cseppeket használtak a hatás fokozására…
Már ők is tudták, hogy a pupilla kitágulása a szexuális izgalom egyik megnyilvánulása.
Az arc elpirul…
A dopamin nevű vegyület felszabadulása az agykéregben (mely örömérzést okoz)
Ismételt jelzést adhat. Szexuális izgalom hatására az erek kitágulnak, vér áramlik a bőr felszínére, és pirosság önti el az arcot (még az ajkak is megduzzadhatnak tőle).
A hangszín sokat elmond..
Ha magnóra vennék a beszédünket azokban a pillanatokban, amikor a vonzódás miatt zavarban vagyunk, valószínűleg nem ismernénk rá a saját hangunkra… Hiszen az remeg, ellágyul.
A noradrenalin nevű vegyület felszabadulása ilyenkor játszik szerepet. A gége könnyen „elszorulhat”, alig jön ki hang a torkunkon.
Na már most!
Én nem hiszem, hogy vannak akik ezeket a tüneteket produkálják - ugyanazzal a személlyel - egy életen át. (és ezek csak a külső jegyek!!!)
Ha viszont nem, akkor a szerelem elmúlt!
...és jön - esetleg - a megcsalás valakivel, aki ezt váltja ki belőlünk.
Sőt, sajnos néha el is múlik. :(
Ott viszont, ahol belefér a megcsalás, szerintem már nem igazán nevezhetjük szerelemnek.
Legalábbis az, aki kifelé kacsintgat, már nem igazán szerelmes.
A szerelmes ember számára nem létezhet olyan, aki szebb, jobb, izgalmasabb, stb. lenne, mint a kedvese! :))