Létezik olyan anya, aki az élete minden területén fáradhatatlanul tud teljesíteni? (beszélgetés)

Igyekszünk de bizony mi is emberből vagyunk.Elfáradunk.

De aztán újra-és újra kezdjük amig élünk.

Te találkoztál már ilyennel?

Figyelj, lehet ezerrel pörögni, a nap akkor is csak 24 órából áll.Még ha bírná is energiával, idő akkor se lenne mindenre. Szerintem...

Ha lenne is, minden tiszteletem az Övé!

Én megbuktam.

A kis segítséget is meg kell becsülni.

A nem tökéletes felmosás is jobb, mint a semmi.

Először én csavartam ki a felmosáskor, hogy ne úsztassuk el a "körletet". Az is nagy segítség, ha maguk körül rendet tartanak, maguk után elpakolnak, azzal sem nekem kell köröznöm a lakásban.

Természetesen nem lehet elvárni egy anyától, hogy mindig mindenben topon legyen.

Amikor kicsik, ovisok voltak, akkor magyaráztam el nekik, hogy anya otthon a dadus néni is, aki takarít, a szakács néni is, aki főz, az óvó néni is, aki foglalkozik velük, csak nekem nincs máskor szabad időm, csak amikor alszanak, vagy nincsenek otthon.

Megértették.

Nem attól jó az anya, hogy mindent egyedül csinál.

Vannak a megoldandó dolgok, s vannak a prioritások. Emellett vannak a megoldandó dolgok.

Ki mit vállal alapon...

Nincs. Aki ilyet állít hazudik. aki ezt az állítást tagadja, az duplán hazudik, mert önmagának is hazudik.

Mindig kell egy okos, megfontolt sorrendet felállítani, amit a szíven és az eszem szerint határozok meg. Aztán nem nyafogok, hogy jaj, ezt mégis jobban kéne csinálni, jaj ezt még..., ezt többet... stb. Akkor teljesítesz jól, ha ki tudod jelőlni, hogy mi a legfontosabb és mi kevésbé és ennek megfelelően irányítod az életed. Különben csak egy szorongó,idegeskedő, lestrapált nő /nő? kifacsart felmosórongy!/ lesz az ember.

Kiegyensúlyozott, megbízható, biztos pont legyél a család életében és akkor jól teljesítettél, sőt kitünően.

Én már szereztem annyi tapasztalatot az életemben, hogy ezt bátran leírhatom mindenki okulására.

Megpróbáltam,de még rosszabb lett....Mindent meg akartam csinálni,egyedül és jól,ebböl kifolyólag még több dolgot szurtam el egy idő után,mert áéllandóan fáradt voltam,rohantam...stb...stb...és emelett a napi dolgokat-gondokat is csak telón tudom max megbeszélni,egy idő után viszont úgy tünt hogy mintha állandóan panaszkodnék telón a páromnak,pedig nem volt szándékos....így a napi dolgokat többynire"lenyelem" ha nem feltétlenül közlendő-megbeszélendő hanem egyedül is meg tudom oldani.Jött közben depi,pánik,migrén stb....és egyre rsozzsabb anya és feleség lettem....

Most már nem akarok tökéletes lenni,megelégszem azzal is ha a pici fiam azt mondja"anya,te jó anya"...

Vettem egy falra akasztható képet véletlenül magamnak,vagyis rábukkantam egy szövegre amit kitűztem jól látható helyre,hogy el ne felejtsem,ezt irtam ki az adatlapomra is,amit már sokan dícsértek:)

Tényleg segít ha ezt olvasgatom....Tehát az anyaságom alakul,a gyerekeim meg vannak elégedve velem,remélem meg lesznek sok év mulva is...a nőiességemen kell még gyúrnom,most azon dolgozok...de már nem akarok 100°os és fáradhatatlan lenni...én is csak emberböl vagyok....

Egyetértek... És a gyereknek sem jó a "tökéletesen teljesítő" anya, mert ezzel olyan mércét állít, amit nem biztos, hogy meg bír majd ugorni az életben.

Ha nem látja az anyját elfáradni, vagy egy pihenésért odébb tenni a munkát.

Ha nem tanítjuk őket meg, hogy a család mellett MAGÁRA is figyelni tudjon, nem jó alapokra építjük a jövőjét.

Ebből viszonylag sok önértékelési zavarral küzdő és önbizalomhiányos emberke indulhat a nagybetűs életbe...Megbetegítő teljesítménykényszerrel, vagy lázadó devianciával a hátizsákjában.