Lelki magány (beszélgetés)

Lelkitárs: mit vártok a lelkitárstól?

Nektek mit jelent a lelkitárs?

Nekem nincs lelkitársam. Nekem van legjobb barátnőm, van legjobb barátom, barátnőim, barátaim, stb., de lelkitársam nincs.

Mostanában hétfőn és szerdán járok be dolgozni. A kedd, csütörtök és péntek maradt ho. Persze, bemehetnék, de azért szeretek ho-ban is lenni.

Ma egy olyan lánnyal voltam együtt, akivel az elmúlt 16 hónapban 1x találkoztam. Egész nap fecsegtünk:DDD

Ennek az az érdekessége, hogy ennyit nem beszéltünk azóta, amióta együtt dolgozunk;)

Azt is megbeszéltük, hogy annyira fura, hogy alig tudunk egymásról valamit (magánélet), és most ha kiderül valami, akkor csodálkozunk, hogy nem is tudunk róla.

Elmeséltünk mindent, ami az elmúlt 16 hónapban történt, de ha bejárunk, akkor tuti, hogy szinte semmiről nem tudna a másik.

Ja, vannak nálad sokkal szűkszavúbbak. Van itt olyan, aki megírja a fórum címét, utána max. egy "." a hozzászólása vagy még annyi sem, azaz hozzá sem szól soha többet a saját fórumához...

Egyáltalán nem biztos, hogy annyira különbözőek vagytok a férjeddel, azaz inkább úgy mondanám, hogy nem biztos, hogy nem illetek össze a különbözőségetek miatt, és főleg nem mondanám, hogy a betegséged miatt derült ki, csak most ezt kicsit fel van nagyítva szerintem.

Ha rendezni akarjátok a házasságotokat, akkor sikerülhet. Ez rajtatok múlik.

Egyébként én még mindig azt mondom, hogy simán haverkodhatsz a szomszéddal is, akárhány éves, mert esetleg a szomszéd át tud menni hozzád, kicsit beszélgettek, isztok egy kávét vagy üdítőt és már történt is veled valami;)

Amikor évekkel ezelőtt munkanélküli voltam, elég haszontalannak éreztem magam és ha otthon voltam, akkor sokat játszotta neten. Beregisztráltam olyen helyre, ahol tudtam játszani és beszélgetni, illetve regiztem egy olyan helyre is, ahol a könyvekről beszélgettünk. Hol lehet letölteni, melyik a kedvenc, stb.

Ez sem volt rossz, amíg a fiúk nem értek haza. Ha meg otthon voltak, akkor tudtam erről is fecserészni velük.

Szia!

Köszönöm a lehetőséget! Tényleg. Mindig nem vagyok jó beszélgető partner azért. Vannak napok mikor pokoli fájdalmaim vannak, olyankor nincs kedvem semmihez.

De köszönöm a felajánlást, megnézem majd.

Szia!

Köszönöm szépen! Kedves tőled!

Sajnos én is hibás vagyok benne, ugyanis valóban nagyon rosszul fogalmaztam. De azért egyre többen értik mit akartam ezzel mondani.

Igen, sokszor úgy érzem, hogy nincs mit mondanom.

Megfogadom a tanácsod, s ha tudok hozzá szólok ehhez ahhoz, próbálok segíteni másoknak, attól lehet jobban érzem majd magam is.

S köszi, hogy nem gondolsz unalmasnak. 😊

Tudom elég " szűkszavú" vagyok, de próbálok majd nem az lenni 😊

Mi lenne, ha nem esnétek egymásnak, csak azért mert más véleményen vagytok. Hivtam a fórum inditót hozzánk, ha szeretne beszélgetni. Nem is reagált, akkor mégis mit akar?

Ti meg marjátok egymást miatta, gyönyörű.

Nem kell kiabálni, attól nem lesz úgy, ahogy te jónak gondolod. 😉

FI meg majd lelép, ha jobban lesz. Tényleg nem számító valaki. 😄

Neked is csodás napot! 🌞😊

hello!!!

Fórumnyitó, elképedve olvasom a sorokat, és egyre jobban azt látom a rosszkarat végtelen, az emberek nem igazán AKARNAK megérteni.

ÉN felefedem , hogy igaz 70 éves vagyok nagyvsaládban élő "MAMA" én meghallgatlak, ha elérhtő leszel valahol.

Scherlock

Talán nem kéne ennyire TÜLSÁGOSAN EMPATIKUSNAK LENNI!!!!

TE BEZZEG TÖKÉLEZES VAGY ? GONDOLOM!!

ÉS CSAK ANNYI ÉN IS ÖRÜLÖK? HOGY NEM ISMERLEK!!

Az időd egy részét tölthetnéd olvasással, hogy jobban ki tudd magad fejezni, az érzéseidet jól körül írni.

Ha úgy gondolod, hogy nyilvánosan a fórumon nem akarsz még megszólalni csak olvass! Olvass nyílt naplókat! Ott anélkül is hozzászólhatsz, hogy a fórumozók látnák azt. Lehet, hogy barátság lesz a naplóíróval, ha van közös témátok.

A férjedet sem kell/kéne folyton beszélgetésre ösztönözni. Ha hagyod egy darabig és csak annyit kérdezel, hogy történt-e valami a mai nap, akkor egy idő után maga akar majd beszámolni.

Valamilyen szinten mindenki ismeri ezt a helyzetet. Főleg most.

A karantén miatt, ami sokaknál (nálam is) home office-t hozott, ami ugye elég magányos dolog, hiszen nincs az, hogy odaszólunk a szembe ülő kollégának, hogy mi a véleménye bármiről.

Észrevétlenül sokan szótlanabban lettünk. Én is. Ezt onnan tudom, hogy a férjem többször megjegyezte már. Erre azt szoktam válaszolni, amit írtál: nem történik velem semmi. Itt ülök a gép előtt és dolgozok;)

Tehát, kicsit mind beszűkültünk, máshogy beszélgetünk, más a témánk.

Most, hogy újra bejárunk időnként, nem is tudunk dolgozni szinte, annyi mondanivalónk van, és az a néhány történés naponta, olyannak tűnik, mintha ezerrel pörögnének az események, pedig csak találkoztam pl. 2 kollégámmal, akik megkérdezték, hogy vagyok, hogy bírom a ho-t;)

Azon ne izgulj, hogy esetleg unalmasnak tartod magad, mert nálad sokkal unalmasabb emberek vannak. Mondom ezt úgy, hogy még csak néhány hozzászólásodat olvastam:)

Szólj hozzá fórumokhoz. A napjaid érdekesebbek lesznek, és gyakorlod a beszélgetést.;)

Tudom, borzasztóan nem tudom magam kifejezni. Igen pont ez a helyzet. A férjem agyára megyek " mert csak Ő van nekem" .

Ő egy kis nyugit akar.

Én meg alig várom hogy haza érjen a melóból hogy beszélgessen velem. Szóval szörnyű lett a betegség miatt a kapcsolatunk.

S tudnotok kell, ezt borzasztó nehéz átélni, amikor egyik napról a másikra megszűnik minden emberi kapcsolat. S előbb utóbb, mivel nem jársz sehova...nem tudsz semmit, nem történik veled semmi, unalmas beszélgető partner leszel. Más egy új emberrel, mert neki még minden új, van mit mesélned.

Ha felvállalnád magad, akkor hozzánk is jöhetnél beszélgetni, mi nagyon nyugodt csoport vagyunk, nem vitatkozunk, nem piszkáljuk egymást, csak beszélgetünk.

De ahhoz vállalnod kell magad.

De akkor te nem is barátot keresel, hanem egy olyat, akivel írásban tudsz kommunikálni, esetleg telefonon, ha úgy alakul.

A nyitó hozzászólásodban azt írtad, hogy jókat beszélgetni, hülyéskedni.

Én ezt személyesen képzeltem el.

Természetesen, ha ilyen a helyzeted, hogy a lakást nem tudod elhagyni, akkor nincs más lehetőséged, csak hasonló, amit az email címeddel sugalltál, csak nem volt egyértelmű.

Erre a helyzetre viszont sokkal jobb, amit Borboleta javasol.

Simán lehet találni olyan embereket az fb-n pl. akikkel így tudsz "beszélgetni". Nekem is van jó pár olyan nem is ismerősöm, akikkel rendszeresen beszélgetek és bár még sosem találkoztunk, még talán egymás korát sem ismerjük, de adott témákban jól elbeszélgetünk.

Mindent bele!

Fog ez menni!

Egyébként itt a hoxán is csak annyit kellene tenned, hogy névvel, beszállsz a beszélgetésekbe, és itt is kialakulnak elég szoros kapcsolatok. Kinek ezért, kinek azért.

Nekem vannak itt, akikkel "jobban" ismerjük egymást. Akár priviben olyanról is beszélgetünk, amiről nyilvánosan nem. Van olyan, akivel telefonon is beszélgettem már. Sokan találkoznak is egymással.

És persze, a legtöbben azért "ismernek, mert én vagyok a hoxa rosszindulatú némbere:DDDD

A te szempontodból teljesen mindegy, hogy miért emlékeznek rád, a lényeg, hogy lenne itt egy kommunikációs lehetőséged.

Sok sikert kívánok az új kapcsolatokhoz;)

Ja, és nem mellesleg, de 4 napja velünk is beszélgetsz;)

Csak ugye keveset szólsz hozzá a fórumodhoz...

S itt jön az, amit nem akartam világgá kürtölni, de nem nagyon tudok menni sehová a betegségből kifolyólag. Pont ezért gondoltam a virtuális " beszélgetésre".

De nem fogom tovább így keresni, tanultam belőle.

Nem, nem rosszindulat, de!

Rázd meg magad! Sajnáltad már magadat eleget, már ideje túllépni ezen. Tegyél a problémád ellen.

Csak te tudsz változtatni, semmi ráhatása nincs senkinek. Annak sem, aki esetleg a barátod lesz a megadott emailed segítségével.

Menj ki a lakásból és élj!

A bezártságnál és magánynál az is jobb, ha séta közben vadidegenekkel váltasz néhány mondatot az időjárásról.

Sok idős azért jár az orvoshoz, hogy a többi hozzá hasonlóval találkozzon és legyen kivel beszélgetnie. És ha nem sikerül nekik a várótermi beszélgetés, akkor az orvost tartják fel.

Te miért tehetnéd ezt?

Ezek semmibe nem kerülnek, nincs elköteleződés, és még sok időt sem igényelnek.

Ha úgy is otthon vagy egész nap, akkor simán belefér 1-1 óra naponta.

Én pl. dolgozok, van családom, de ennek ellenére simán elmegyek naponta 1 órát egyedül bicajozni. Senkivel nem beszélgetek, nekem a mozgás a cél, de akár megtehetném azt is, hogy leülök egy padra és fecserészek valakivel.

Eljárhatnál tornázni, ahol szintén lehetnének ismerőseid, majd a közös, rendszeres mozgás miatt, kialakulhat barátság is. Van több ismerősöm ilyen helyről is, pedig én a barátnőmmel járok tornázni...

Tehát, tegyél magadért!

Ha neked ennyire minden jó az életedben, miért vagy itt? Azért, hogy dicsekedj vele? Vagy más nyomorát piszkáld?

Szánalmas....

Itt az ember egy kis támaszt remél, egy kis "reményt" .

Te meg döfsz az emberen még egy sort...

S most nem csak az én fórumomnál.

A véleményt, kritikát viselje az ember ha ír, ez természetes. Mert lehet tanul belőle, rájön nem jó úton jár.

De te rosszindulatúan teszed ezt!

Senki nem kíván mást, csak ugye nehéz megérteni, amit ír az ember.;)

Neked is!?

Egyébként nekem tök mindegy, hogy ki mennyire kínlódik, kinek nincs barátja, hogy hűlt ki a házassága, hogyan és hányszor csalták meg és mennyire rossz neki a társas magány. Az ő problémája, de ha kérdez, ír, akkor értelmezzen és ne legyen sárkány úgy, mint a férjével.

Nem mindenki vevő a panaszkodó hárpiákra, mert mint látjuk a FI az. Mindenre csak megy a kifogás gyártás, hát csoda, hogy nincs rendben a házassága?

Tényleg komolyan gondolja valaki, hogy majd egy email címmel szerez barátokat, akikre úgy sincs ideje, mert eddig sem volt?

Hát nem tudom...

Hugi3, kész felüdülés volt a FI után;) Nagyon drukkolok neki;)

A facebook nem rossz, csak meg kell tanulni értelmesen használni. Sokan kiraknak napi 50 fotót a családról és bejelölnek 1000 ismerőst köztük általános meg oviban egykor megismerteket, akikről már évtizedek óta nem hallottak és továbbra sem tartják a kapcsolatot. Na ennek semmi értelme, akkor legyen csak 20 ismerős, de azokkal valódi kapcsolat legyen. Rengeteg információt lehet találni, csoportokat, ott is lehet ismerkedni, tehát a lényeg, hogy szelektálni kell.

Szomorú, hogy a férjed ilyen, de ne rendeld magad alá. Attól, hogy számára esetleg már nem vagy fontos, magad és a gyerekeid számára az kell, hogy legyél. Ezért fontos az egészséged. Le kell ülnöd a férjeddel és elmondani, neki, hogy az egy dolog, hogy köztetek nem működnek már a dolgok, de a gyerekei felé igenis kötelezettségei vannak, vegye ki a részét. Szépen jelentkezz be vizsgálatokra és ilyenkor vigyázzon ő a gyerekekre. Ha erre nem hajlandó, akkor esetleg meg lehet kérni és fizetni egy szomszédot, facebookon vannak gyerekes csoportok, ott esetleg tudnak ajánlani megbízható felügyeleti lehetőséget pár órára. Hozd rendbe az egészségedet, mert csak így tudod rendbe hozni az életedet. Viszont ha ennyire nem érdekli a férjedet a családja, akkor bizony meg kellene fontolnod neked is a tovább lépést, a válást. Ilyen házasságnak nincs értelme.

Borzasztó ez a hely..

F1-nek minden jót kívánok!

Köszönöm a hozzászólásokat. Igazatok van. Mindannyiótoknak van egy nézete, és mindegyikben lapul igazság. Az a jó, ha az ember felismeri azt, ha a másik félnek igaza van. És elfogadja azt, ha építő, ha romboló jellegű kritikát kap valaki, per pill én is. Channa-nak is igazat adok, amikor is azt írta, minek szülök 3 gyereket, ha azt egyedül nem tudom felnevelni, jogos a felvetés. Az igazság az, hogy bár említést sem tettem az anyagiakról, s ezt szimplán elvből nem tettem, hiszen sem a részemről, sem a férjem részéről nem efelől aggódnék leginkább, hiszen meg tudnék állni a lábamon a férjem anyagi támogatása nélkül is 3 gyermekemmel egybevéve, azonban ebből kifolyólag Channa ezt nem tudhatta, hiszen nem tettem az anyagiakról említést. Nálunk nem ez a probléma, sokkal inkább a kettőnk (én és a férjem közti) elhidegülés azzal indítványozva a férjem részéről, hogy mindez szimpla fáradtság, amit (a férjem elmondása szerint) a saját munkahelye generál. Ami valljuk azért be, lehet akár még a valós ok is, nem túlmagyarázva. S mindez lehet, csak számomra ilyen furcsa és csak időt kéne hagynom a dolognak, megvárni, mi forrna ki a végén. Talán én is hibás vagyok, hogy noszogatom olykor-olykor, vallja ki az igazságot, s lehet valóban ennyi az igazság, nem több, nem kevesebb. Nem tudhatom én magam sem, nemhogy egy idegen. Ezért fordultam ide, úgymond valamiféle tanácsért.

Én szívesen fogadom mindkét féle kritikát, hisz ebből építhet az ember. Abból nem lehet építeni, ha csak a jó és a szép hozzászólásokat venném figyelembe. Hiszen bennem is lehet hiba, amire lehet, hogy pont a negatív kritika nyitná fel a szemem!

Vannak barátnőim és van az a bizonyos is, aki a legjobb ebben, akikkel tartom a kapcsolatot, de nem ők fogják meghozni a kívánt hatást az ügy érdekében, miszerint nem is ők okozzák a magányt. Számomra nem egy a barátnő okozta magány és a férjem okozta magány. És valószínű, itt sem biztos, a fórumon, hogy ez megtörténik.

A fórum címe: Lelki magány

Én leírtam egy történetet, de nem azért, hogy azt kivesézzék olyan dolgokkal, amiről nem tettem említést sem, mert az egy újabb kört jelent témai szempontból. Hanem, hogy ismertessem, ilyen formában is létezik. És leginkább nem azért, hogy kiöntsem a lelki szemetest! Sokkal inkább, ha csak valaki tudja vagy csak ismerős az érzés, megértsen és elfogadja azt, amit leírok.

"Annyit se értesz meg, hogy nem csevegni akar a FI, hanem barátnőt szeretne, akivel mindenről el lehet beszélgetni, amiről a szomszéd nénivel nem szivesen beszélne."

Mi a különbség a kettő között? Mindenről el lehet beszélgetni. Mégis mi az a "minden"?

A barátságok általában kis csevegésekkel kezdődnek és nem elhatározással, hogy most írok valakinek és holnaptól barát.

Empátia? Szerintem aki ide bejegyzést tesz mindenki empatikus a fi-val, érti a problémáját. Csak azzal, hogy ő is előadja, hogy mennyire magányos nem nyújt megoldást.

A megoldás mindenkinek a személyiségében van. Ha arra van igénye, hogy több emberi kapcsolata, majd barátja legyen, akkor neki kell változnia. Ki kell nyílnia a személyiségének, hogy keressék a társaságát. Egy folyton panaszkodó embert el fognak kerülni. Márpedig itt csak panaszkodásokat olvasok.

Empatikus vagyok. Nagyon is, de...

És nem írom le újra.

Ebben a témában semmi keresni valója nincs az én házasságomnak. Összehasonlíthatatlan bárkiével, de a két hozzászóló (FI és Hugi3) nagyon hasonlót élnek meg úgy, hogy saját maguk alatt vágják a fát továbbra is!

Hugi férje lazán közölte a semmiért, mert nem történt semmi, hogy válni akar. Akkor menjen.

Mi hárman voltunk testvérek és dolgoztak a szüleink. Kor szerinti helyeken töltöttük a napjainkat. Bölcsi, ovi és suli.

Két nénikém egyedül nevelte fel a gyerekeit. Egyik hármat, a másik kettőt. Dolgoztak, mert a gyerekek szintén kor szerint bölcsibe, oviba, majd suliba jártak.

Egyiknek sem volt fantasztikus állása, azaz még jól sem kerestek, de megcsinálták.

Tehát, ha valakinek nem tetszik a jelenlegi élete, és mi is tetszene azon, hogy az egyéb problémák mellett még egy herét is ki kell szolgálni és el kell viselni a fergeteges stílusát, akkor tegyen ellene.

És igen, sokkal jobb akár heti 10 percet is beszélgetni a semmiről akárkivel, mint a 4 fal között ülni és sopánkodni.

Barátot találni tudni kell. Ha eddig sem ment, most sem fog. És hát valljuk be, ha most megismerek egy barátot, akkor sem fogom kiönteni a lelkemet neki. Meg egyébként is, mit akarunk neki kiönteni?

A FI beszélgetésre és hülyülésre gondol. Erre akárki megfelel. Ahhoz, hogy valakit beavassunk az életünkben sok idő kell. Erre nem elég néhány email...