Lélek sebészet..itt (beszélgetés)

Tartalmas, szép lehet az életed...!

Remélem, Jojjo is ringat már azóta, hogy itt járt...! (Későn vettem észre, hogy rég volt, mikor a gondjairól írt...)

Két év, Kedves, nem sok idő... A szüleimnek 9 év kellett, hogy "összejöjjek"... Most már fölül vagyok magam is a 60-on, három gyereket neveltem föl; Apu, ha élne, idél lenne 100...

...Többeket is ismerek, akik MINDENT kipróbáltak, végül örökbe fogadtak gyereket... Mikor "gyerekközelbe" kerültek, terhes maradt az asszony... "Egyszeribe" kétgyerekes család lettek! (Mondják - az okosok -, hogy a hormonokon múlik... A Jóisten tudja...)

... már megint?

Mi a gond? ... 56 éves vagy... ez még nem az öregedés időszaka. Néha látom, hogy elkap Téged ez a gondolat... a gondok miatt vagy negatív?

Olvastam valahol,és nagyon megfogott,mert szép...

"Húsz évvel ezelőtt kezdődött.

Húsz éve ismertem meg őt. Egy rövid, de szomorú kapcsolat után figyeltem fel rá. Nem is tudom, miért? Egy átlagos férfi volt, átlagos munkával, élettel. Mégis kiszúrtam őt, és azonnal meg akartam ismerni. Melegség sugárzott belőle és odafigyelés. Ő az, aki végighallgatja az étteremben a kezdő pincérnőt, miért is borította az ölébe a levest, ő az,akivel ha beszorulsz egy liftbe, mire kijöttök az egész életedet ismeri, ő az, akinek az ember kérdezés nélkül gyónni kezd. Hamar rákaptam a társaságára, mint mások a kábítószerre. Rövid időn belül ő lett a mindenem, bizalmas jóbarát, tanácsadó, lelki szemétláda, és a férfi, csupa nagybetűvel.

Őrületes fellángolás volt. Ha mellettem volt, ittam minden szavát, ha nem, pokolian hiányzott. Lassan átalakult az életem, nyitottabb lettem az emberek, történések felé,

kitágult az érdeklődési köröm, és rengeteg barátom lett.

Hozzá rohantam, ha valami nem sikerült, és akkor is, ha igen. Tőle kértem tanácsot, ha kihívás előtt álltam, és olyan jól esett vele vitatkozni is.

Kiegyensúlyozott volt a kapcsolatunk, nagyjából tudtuk mit jelentünk egymásnak.

Szerelmesek voltunk.

Soha nem ígértünk egymásnak mást, csupán őszinteséget. Nem is hinné az ember, néha ezt az egy dolgot is milyen nehéz betartani. Mégis, sokkal többet adtunk egymásnak,

megkaptuk a másikat. Mindenkinél jobban ismertük egymást, a gondolatainkat, érzéseket, indulatokat. Úgy éreztem, minket az ég is egymásnak teremtett.

Talán tévedtem.

Pár év elteltével egy semmiségen összevesztünk, és kiköltözött az életemből.

Akkor nem értettem mi történt, összetört a szívem, elhanyagoltam a karrierem, a barátokat. Nagyon nehezen álltam talpra, és igazából sosem hevertem ki.

Eltelt tíz év. Volt néhány futó kapcsolat, semmi komoly, csak a munkának éltem.

És akkor egyszer csak ott állt az ajtóm előtt.

Nem hittem a szememnek.

Gyűlölni akartam, de nem tudtam. Örültem, hogy látom. Természetesen elmentem vele vacsorázni, és ott, valamikor két fogás között megkérdeztem miért hagyott el. Mert a veszekedés nagyon átlátszó volt, ennél azért jobban ismerhetett volna.

Azt mondta azért hagyott ott, mert túlságosan szerettem őt. Ő nem akarta, hogy vele éljem le az életem, én, aki húsz évvel voltam fiatalabb nála. Azt akarta, hogy találjak valakit, aki illik hozzám, és legyek boldog. Legyek boldog !?

Eszembe jutott az elmúlt tíz év, amitől megfosztott, amit együtt tölthettünk volna. De legjobban az fájt, hogy engem meg se kérdezett, egyszerűen egyedül eldöntötte, hogy nekem mi lesz jó.

Már sírva kérdeztem, és szerinted boldog lettem?

Nem, mondta halkan. Mint ahogy én is csak szerencsétlen voltam nélküled. Ezért jöttem vissza.

Vissza ?! És ki mondta, hogy nekem még kellesz?

Nem válaszolt, csak komolyan nézett a szemembe. Aztán felállt, és haza mentünk.

Még nyolc év jutott nekünk. Nyolc rövid évecske...

Már két éve elment, és én nem találom a helyem, hiába a munka, a barátok, szürke lett

minden. Elvesztettem a társam, a másik felem.

A sírkőre csak ennyit írattam: Rövid volt."

kellA paraszt és a csacsi

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.

Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg ...tovább »és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek.Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba.

A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott.Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik.

Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni.

A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést.

Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre.

Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!

Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!

Azt hiszem, ez tényleg igy van...........! egy egy példabeszéd egy egy esetre....pl

a mesék valóságosak is lehetnek...:)

Jó reggelt