Lehet egy anya önző? (beszélgetés)

Kedves Ismeretlen!

Elgondolkodtam a kérdéseden. hogy miért tőlünk várod, hogy válaszoljuk meg, hogy mi mit tennénk a helyedben? Mi nem ismerünk téged, se a körülményeid nem tudjuk, ezért ahányan válaszolunk a kérdésedre, csak a mi szemszögünkből válaszolunk.

Én inkább azt tenném, hogy magamtól kérdezném meg, hogy én mire vágyok? Ha arra vágyom, hogy kihívás elé állítsam magam, akkor végig gondolom, hogy az mivel jár, ha elvállalom a munkát,és mit tudok én torrelálni, meg a családom. Mert érzelmileg az is megvisel,ha a másra hagyom a gyerekem.Ha úgy döntök, hogy még sem vállalom el a munkát, az milyen hatással lesz rám? Mert az is hatással van rám.Tény,hogy a kultúránk, azt várja el a tőlünk nőktől, hogy adjuk fel magunkat a családért.Szerintem nem egyedül vállaltam a gyereket, és mindent meg lehet oldani, ha akarjuk, meg ha olyan a társam. Ha engem az tesz boldoggá, hogy olyan munkát csinálok ami érdekes, és fontosnak tartok, és boldog vagyok tőle.A gyerekeim is jobban járnak egy mosolygós anyukával, akit esetleg kevesebbet látnak. Mint egy olyan anyukával, aki egész nap ideges, mert nem élheti a saját életét. Mert, az is ugyan úgy hatással van rám, ha lemondok magamról.

Nagyszerű! Tehát hű maradtál a nickedhez, és megoldottad. :)

Mindig azt mondom: lehet véleményeket kérni, mások tanácsát meghallgatni. De dönteni minden esetben magunknak kell.

Majd jön egy másik hajó.

Miért ne fogadnád el a főnök javaslatát az előrelépésre?

Beszéld meg a családoddal az otthoni feladatmegosztásokat, és ha nincs ellenvetés a részükről akkor hajrá!

Mindig legyen időd az együttevésre az asztalnál, közben beszélgethetsz velük, ezt a gyerekek nagyon szeretik. Utána, ha elfogyott a téma, megkéred, hogy segítsenek pl. mosogatni. Engedj meg nekik a segítséget, nem kell mindenáron az erős nőt játszani, mert jobban szeretik az érző anyukát, így Te közben pihenni és aludni is fogsz tudni.

Néha muszáj önzőnek lenni, gondolj arra, hogy a jobb melóval többet keresel, sokkal több mindent megengedhettek magatoknak.

Én mindig csak a családra gondoltam, sok jó lehetőséget elszalasztottam, nem voltam önző, de nagyon megbántam, világjárvány után nem igazán lehet pattogni, most meg itt unatkozok a home officba

Egyetértek Babyapocakban-nal: ha felmerült benned a kétség a családod miatt, már biztosan nem vagy önző.

Beszélj velük! Mondd el a lehetőségeket, vázold a kétségeidet, illetve a várható változásokat. Bízom benne, hogy a férjed támogat, és ha lehet, megbírkózik az új helyzettel.

A másik oldal pedig: mit éreznél pl. fél év múlva, ha ezt a lehetőséget elszalasztanád? Úgy érzem, nagyon bánnád. (Ilyenkor az is előfordul, hogy tudat alatt a párunkat okoljuk azért, hogy benneragadtunk a régi helyzetben.) Ha ezzel az előléptetéssel kiteljesedhetsz, boldogabb, elégedettebb leszel, ami pedig a családodnak is jó. Nehéz dilemma, minden aspektust alaposan át kell gondolni/beszélni.

Sok sikert! :)

Lehet önző, és néha kell is. Egy életed van, amit nem élhet örökké az "anyaság" fogságában.

Persze ez nem ilyen egyszerű, mert ehhez nagy részben eddigiginél több segítségre van szükséged És erről nem velünk, hanem a férjeddel kéne beszélni. Mondjuk nem is értem, hogy miért nem ő az első, akinek meghallgatod a véleményét, nem teljesen mindegy, hogy mi idegenek hogy látjuk? Nem látunk bele az életetekbe, és én sem vagyok az a nagy magyar anya, de volt hogy tudtam, hogy "most az az idő van, mikor a férjement munkáját kell előtérbe helyeznem, mert ő akkorát tud ugrani, amekkorát én soha. És ezzel szerintem nincs is baj, ahogy azzal sem, ha akkor én vagyok "önző" és megyek kosként előre. Sok-sok év telt el, és most már látom is, hogy az volt a helyes lépés :)

Szóval tégy belátásod szerint :D

Legyél bátor és beszélj róla a családodnak!

Ha benned kérdések merültek fel, hogy szabad-e önmagadra és a saját sikeredre gondolni egyáltalán, akkor már tuti, hogy önzőséggel nem lehet vádolni.

Ismerek önző anyákat, te ettől még nem leszel az. Az önző anya alig van a gyerekével, mert minden fontosabb nála, szelfi, köröm, frizura, nyaralás, buli, minden, ami a saját örömére szolgál és közben a gyerek öröme szerinte csak az, hogy vásárol neki valami márkás cuccot. Ha mégis egy légtérben vannak, akkor sincsenek "együtt", mert a gyerek ácsingózna az anyja szeretetére, de ő csak önmagát szereti, senki mást.