Láttok autizmus jelet az alábbiakból? (beszélgetés)

Jó dolog olvasgatni, tájékozódni, de csak akkor, ha nem vetíted rögtön Magadra/családtagodra a problémát.

Amit leírsz, abban nem olvastam autizmusra utalót, sőt!

(26 éves auti fiú anyukája vagyok.) Nyugi! Örülj az egészséges kisfiadnak! :)

Az jó ha kellemesen telt a látogatás,,

Viszont ,,,nem szabadulsz a gondolattól hogy a te kisfiadnak is azt Kell csinálni mint a másik kisgyereknek.

Hasonlítod a máséhoz ,,megint.

[link]

Ezt találtam neked.

Nagyon szepen koszonom! Kepzeljetek el. Most ment el a baratnom a kisfiaval, kb egy idos az enyemmel. Es jatszodtak egyutt kukucskat. Vagyis a kisfiam kezdemenyezte. Aztan allandoan egymas mellett voltak, es egymast ztanoztak abban, amit epp csinaltak. Meg meg is oleltek egymast. 🙏🏼 Meg a jatek poharbol is ivott es a macijanak is adott. 😄🙏🏼 Kulonben kerdezte tolem a baratnom, h az enyem forgolodik e, mert h az ove igen, gondolom magamba, ilyen nincs.....

Csak panaszkodnom kellett. 😅 Nagyon orulok. 🙏🏼❤️

De igen, szorongsz, különben nem kezdenél el belemagyarázni normális gyermeki dolgokba valamit.

És igen, autista is lehet, de nem azért amiket leírtál...

"+van, h negpuszil egy epito kockadarabot, es kozbe engem nez, latom e, - annyira nem keresi a gyerekek tarsasagat, nem megy oda jatszani, csak ha en oda hurcolom,"

Ebből nekem az jön le, hogy veled érzi magát biztonságban, ami természetes egy ekkora gyereknél.

"A felnottekkel szerintem jobban elvan, keri, hogy vegyek olbe es mutat, hogy hova vigyek."

Mivel a felnőttekkel aktívan kommunikál, nem tűnik autistának.

"aztan, csak keresre eteti a plusseit, bar volt egy honap kb, mikor allandoan etette oket es kozbe mondta, hogy mnyam, de most mintha nem erdekelne"

Ezt nem értem. Miért kéne etetnie a plüsseit?

Nekem (laikusnak) úgy tűnik, hogy semmi baj nincs a gyerekkel. Ha később is ilyen marad, akkor is legfeljebb introvertált, nem autista.

Nem valószinű, hogy autista a baba. Most van ez a szemlélet, hogy mindenkinek barátkozni kell, kommunikálni, már szinte a csecsemőnek is, ez régen nem volt elvárás.

Nagyon magányos gyerek voltam, a fiam is. ( mindketten egykék ) jó hosszú ideig nem is láttunk más gyereket, az pl eszembe sem jutott volna, ha látok egy gyereket hivjam játszani, vagy felajánlkozzak, de kiakadtam volna ha a fiam is megteszi. Szóval nagymértékben introvertáltak vagyunk. Eddigi életutunk szerint szinte 100 % hogy nem vagyunk autisták, csak a nagy társaságot, bulizást kerüljük. Édesanyám szintén egyke volt, ő túlféltő volt mind a kettőnkkel, de az hogy nem vagyunk tolakodóak vagy barátkozósak egyáltalán nem aggasztotta.

Korának megfelelő játékos a leírásod alapján kedves kisfiad van.

Kire nézne, kitől várna visszajelzést, ha nem az anyukájától?

Nyugodj meg, élvezd ezt az édes korszakát az anyaságnak!

Olyan gyorsan elszalad, ne aggodalommal teljen el!

Erről eszembe jutott egy történet. 14 éves nagylány nyaggatta az apját, hogy mi baja van vele, miért haragszik. Apuka kb. ötször mondta el, hogy nem haragszik, minden rendben, de a lány csak nem hagyta békén. Végül apuka hangosabban rászólt, hogy fejezze be. Erre a lány sírva fakadt, hogy lám-lám mégiscsak igaza volt, haragszik rá az apja, hiszen kiabál.

Valahogy ilyen érzésem van, mintha nagyítóval rohangálnál a gyerek után és ha ne adja Isten kiderülne, hogy mégis van valami gond, roppant elégedett lennél magaddal, hogy igazad volt. Hagyd békén a gyereked, ő is érzi a szorongásod. Inkább örülj, hogy van egy életrevaló, egészséges kisfiad, másnak ez nem adatik meg!

Nincs annak a gyereknek semmi baja, még 2 éves sincs.

Foglalkozz vele sokat, mesélj neki, játszatok.