Milyen fajta kutyát ajánlanátok? (beszélgetés)

Nekem is mentett kutyám szokott lenni.

Most is van egy ilyen.

Nem nagyon láttam még ennél hülyébb ebet, de ilyennek is kell lenni valakinek.

Ha hívom, bebújik az ágyam alá. De ha teheti, finoman képen nyalint, ma is pl. amikor jóga közben földközelbe került az arcom.

Reggelente néha odajön az ágyamhoz, megszaglássza, mi van velem. Megbökdös picit.

Valami raszta fajta-keverék, annyira kis szerencsétlen, hogy még a menhelybe sem jutott be. Ott ült előtte... onnan fogadtam be. (Idős nagytestű kutyák menhelye volt, a tulaj etette ezt a kis vacakot, de befogadni nem merte.)

Ez volt nem is tudom, hány éve, de még mindig fellök az ajtóban, ha mellette akarok elmenni. Ne adj' Isten, hogy ő lépne hátra. Tudja, hogy üvölteni fogok, lapítva, de szalad tovább.

Viszont két év alatt sikerült leszoktatni arról, hogy mindenfélét ellopkodjon és eldugdosson, a papucsomtól a varródobozig, amit csk ért. Volt, hogy fél papucsban ugráltam ki a hóba a távirányítóért. Most már csak a komondor játékait lopkodja el. Neki is lenne játéka, de végképp eldugta. Játszani nem tud.

Bizonyára hálás, jó fej a maga kis lökött módján, és remek házőrző. Csak ilyen kis tökkelütött, na. Vannak dolgok, amikben még mindig bizalmatlan, holott érzem, hogy szinte szégyelli. Ilyen a füle tövén levő tincsek levágása is. Az Úristennek nem engedi levágni, majd le kell fogni hozzá. Ha csak kiteszem az ollót a kezem ügyébe, már bújik el...

Igen, erre gondoltam én is!

Ez egy nagyon jó oldal.

Jó volna tudni, hogy a fórumindítónak van-e valami elképzelése.

[link]

Ajánlanám a fajtaleírásokat böngészni.

Nagyon fontos, hogy milyen körülményeket tudsz biztosítani a kutyának. Egyedül élsz-e, van-e gyerek a családban, lesz-e időd sétáltatni? Kertes házban élő kutyák is nagyon igénylik a sétáltatást.

Minden eddigi kutyám mentett volt. Utcáról, trágyadombról, mehelyről, agyonütés elől, erdőből (ő egy vak tacskó volt). Férjnél vagyok, de a körülmények miatt egyedülállónak vallom magam, ez azért fontos, mert egyedül kell ellátnom a kutyák körüli teendőket. Nekem nagyon fontosak. Kertes házból is viszem őket napi sétára és kijár minden nap többször az alapos dögönyözés és pocaksimítás. Az étkezésemmel nem sokat törődöm, de nekik minden nap főzök. Minden kutyám egy idő után olyan ragaszkodást mutatott ki irányomban, ami néha már kellemetlen volt. Pl. volt kettő, amelyik nem volt hajlandó enni és inni ha nem tartózkodtam 2-3 méteren belül. Nem azt mondom, hogy így kell kutyát tartani, de nagyon fontos, hogy érezze a szeretetedet, mert nagyon érzékeny a lelkük. A Spektrum Homeon Cezar Milan sok jó tanácsot ad kutya ügyben, de a youtubeon is találsz tőle videókat.

Szerintem rosszul fejeztem ki magam. Én nem a kutya formálásáról beszélek, bár mindannyian formálódunk, alakulunk, ha egy másik emberhez, állathoz akarunk alkalmazkodni, és fontos a kölcsönös alkalmazkodás, miért ne lennének elvárások: ebben és ebben a helyzetben így viselkedj, köszi, ...

Hanem arról a korai bevésődésről beszélek, ami minden kölyök kutya életében megtörténik és nagyon fontos mozzanatok. Nem mindegy, mit mikor hogyan kivel él meg.

Ettől függetlenül én is örökbe fogadnék egy idősebb kutyát, csak nem kezdő kutyásként.

Fogadj be egy kóbor ebet. Vagy egy kedves egyedet ajànlanék egy jó menhelyrõl. Ott is vannak kölykök és fiatal àllatok is, màr ha esetleg az elõélet aggasztana. De hàlàsabb, szeretõbb kutyàd annàl, akit te mentesz meg, sose lesz. És te se fogod annàl jobban érezni magad, mint akkor mikor gazdàja lettél egy gazdàtlannak.

Ez többszörös személyes tapasztalat.

Hát ez az! A kutyát akarják sokan formálni sokan, ahelyett, hogy maguk válnának jó gazdává.

Ha egy idős kutyát válasz valaki kezdő gazdaként megtanulhatja a "kutyát". Megtanulhatja önzetlenül szeretni, tisztelni őket.

Míg egy kölyköt irányítani szeretne. Megváltoztatni mindenképp, hogy az olyan legyen, úgy viselkedjen, ahogyan a gazdi azt elvárja.

Nekem a shar-peiek a szívem csücskei.

Sajnos nagyon rövid életűek, tapasztaltam hogy tényleg csak 8-10 évet élnek max akkor is ha minden jól megy és sosem volt beteg.

Tény hogy nem lángelmék, de nagyon aranyosak, kedvesek a gazdi irányába, igazi plüsskutyusok, mindezt úgy hogy házőrzésre is kiválóak.

Igazi egy gazdás kutya.

Sztem a közös tanulás a legfontosabb, meg az első 3-5 hónap bevésődései.

Egy Kutyamentő Egyesületnél figyelemmel kísérem a több éve ott maradt kutyák sorsát. (Egyébként ők nem menhelyi kennelben vannak, hanem ideiglenes családokhoz kihelyezve.) Néha néha elvisznek és megtartanak egyet egyet. És többet visszavisznek 😕 , mert nem lehet már formálni őket sajnos. 😕

Mégis kezdőknek az idős kutyát javasolják, épp azért,hogy a tartó tanulja a kutyát és ne fordítva, hogy a későbbieket jobban meg tudja érteni.

Egy idős kutya sok mindenre taníthatja a tartóját, míg egy fiatal kutyát nem biztos, hogy um. kiszolgálunk, hanem kényszerítünk olyan viselkedésre, ami nekünk, embereknek kényelmes.

Ez érdekes felvetés, kezdőnek az idősebb. Az idősebbnek már "múltja" van, a gazda nélküli előélete, a gazda számára ismeretlen örömök és fájdalmak, amik a jellemét olyanná formálták, amilyen. Ezért szerintem jobb a kölyök, együtt élni, együtt megélni, együtt bevésni.

Értem az aggodalmadat, de senki nincs a kutyája mellett a nap 24 órájában, a kutya nem is igényli. A kutya egyik fő feladata várni a gazdit :)

Mindenesetre aki belevág, annak én javaslok pár hét GYEST 😀, az aranyat ér a kutyusnak a kötődéshez, bizalomhoz.

Nagytestű vagy kistestű?

Minden fajtának megvan a jó és rossz oldala. Szeretet és türelem kell hozzájuk, illetve tiszteletben tartani hogy nekik is megvan a saját személyiségük.

Francia bulldog😍😍

De csak jó helyről szabad venni.

Egyetértek.

Sokan a kezdő tartóknak az idősebb,kevésbé mozgékony korosztályt ajánlják.

Amit meg is értek. Egyrészt nekünk, embereknek kell megismerkednünk egy kutya igényeivel, másrészt megtanít majd elveszteni is őt, ha eljön az idő.

Évek óta szeretnék kutyát, de munka mellett, tudva, hogy nem lehetek elég időt vele nem tudom vállalni.

Vannak a neten kutyaismertetők, részletesen leírják az általános tulajdonságaikat, bár mindegyik egyedi és megismételhetetlen, na azt olvasgasd, böngészd.

Jól tudod, hogy vannak bújósabb fajták, még kevésbé bújósak, még az se mindegy, hogy fiú-e vagy lány, ivartalanított vagy sem. A golden retriever kislány a világ legbújósabbja, de nem mindegy a lakás/ház körülményei. Szóval sokfele kell gondolkodnod, de ez egy izgalmas felkészülés, Szank rá időt, megéri :)

Nem az a kérdés, hogy milyen fajtát szeretnél, hanem az, hogy hol, milyen körülmények közt tartanád?

Van-e elég időd arra, hogy foglalkozz vele és van-e elég tér a kutya egészséges neveléséhez, tartásához?

A segítségeteket szeretném kérni.

Olyan kutyust szeretnék, amely nyugodt természetű, végtelenül hálás, bújik sokat a gazdájához. Igényli a szeretetet.

Milyen fajtát tudtok ajánlani?

Köszönöm aki segít