Középkorúként a költözést te hogyan éled meg? (beszélgetős fórum)
elveztem,mert uj kontinensen,uj orszagban elmeny hatalmas elmeny!
Épp ez a baj, nagyon sok lehetőségeink már ebben a korban nincsennek. Nagyon korlátozott én szerintem a lehetőségeink. Falun mindenképp. És mint korábban lent leírtam én az a típusú ember vagyok, aki nem csak magával törődik (ami nem feltétlen a legjobb), nagyon ragaszkodom a szüleimhez, gyerekeimhez. Képes vagyok értük áldozatot hozni. Most ezt tettem. Mégsem váltok, maradok a régi munkahelyen, falun, a szüleimet nem hagyom. Tudom, hogy nem ez a legjobb megoldás. De ilyen vagyok.
Viszont a sok lehetőség közül ki lehet választani azt, ami a leginkább jó.
Nekem mindig igazam van! ;)
Egyébként pedig tényleg változtatnod kellene a szemléleteden. Tudom, könnyű ezt mondani. De nincs más választásod: jópofát kell vágnod a változáshoz, ha nem akarod még pocsékabbul érezni magadat.
Ne tedd már....minden új ,jó...Ha azt akarjuk...
Igen,... ezt érzem én is. És csak gyötrődöm...
Sajnos ez azon helyzetek koze tartozik az eletben, amikor nincs igazan jo valasztas...
Syria valóban teljesen igazad van. Ha visszatekintek, mintha most maradtam volna egyedül. És ha így gondolkodom, akkor talán a következő 10 év is átvészelem. Ez nem is rossz hozzáállás. Sajnos egy kicsit, vagy nagyon is..., de pesszimista tipus vagyok, és nem tudom a dolgoknak a jó oldalát látni. Legtöbbször azzal indítok, "mi lesz ha nem úgy alakul...." Ezen a szemléletemen kellene változtatnom, akkor talán könnyebben tudnám az előttem lévő akadályokat venni.
Ne akadj ki, azon, amit most írok. A nyugdíjig bő egy évtizeded van. Ugye, az a 10 év is milyen hamar elrepült, amióta egyedül maradtál.
Hát a következő 10 is hamarabb el fog szállni, mint gondolnád.
Csak ne tokosodj bele a változás miatti kesergésbe.
A legjobb megoldás az, hogy jópofát vágsz az új munkahelyedhez, s pénteken hanyatt-homlok rohansz haza. Igaz, hátfőn reggel jó korán kell kelned az utazás miatt; de lesz egy meghatározott kerete az életednek.
A szülimhez nagyon ragaszkodom. Nekik nagyon sokat köszönhetek. Közel egy évtizede maradtam egyedül. Ők mindenben segítettek, támaszkodhattam rájuk, gyereknevelés,, anyagi gondok... stb. Idősek otthonába nem akarom vinni a szüleimet. Ezért vagyok kétségbe esve, hogy most úgy élik meg, hogy cserbenhagyom Őket. Holott nem ezt szeretném....,csak az én életemet szeretném alakítani, a gyerekeimhez közelebb kerülni. Ehhez most munkahely is párosul. Talán számomra többet nem lesz ilyen alkalom. Csak mint ahogyan a mondás mondja, "ha egyik ujjamat vágom az fáj, ha a másikat az is"... Jelenleg nem látom a "legjobb megoldást".
Marla, eloszor is borzasztoan becsullek azert, amit a szuleidrol irtal. Itt a legtobb ember egyfajta kellekkent, szukseges rosszkent kezeli idos szuleit, persze fokent a parja szuleit.
Az en edesanyam idosen koltozott, de ez kenyszerkoltozes volt, mert elvesztette a csaladi vagyont. S meg o is megszokott uj helyen. Az eletoszton csodakra kepes meg idosen is.
Köszönöm a véleményedet Syria. Azt gondolom ez lesz a végleges megoldás. Legalábbis egy ideig. Ezt az állapotot főként a szüleim miatt kell fenntartanom. Ők már idősek és segítségre szorulnak. Ezért is nem tudom teljesen lezárni itt az életemet. A szüleimnek nagyon sokat köszönhetek és nem akarom őket otthonba tenni. Bár a hétköznapokon most is egyedül élnek, a hétvégeken tudok segíteni nekik. Igen a másik tény, sajnos most lakást eladni...?, vagy hosszú idő kell hozzá, vagy nagyon áron alul lehet.
Igen, kicsit csapdában érezheted magad.
A helyedben úgy oldanám meg, hogy ahova menni tudok alvólakásnak használnám, s péntek délutántól hétfő reggelig a házikómban laknék. 80 km nem a világ; nagyon sokan naponta ingáznak ennél többet is. Hetente kétszer talán kibírható.
Mostanság jó eséllyel csak áron alul tudnád eladni a szeretett házat. Sajnos, muszáj várni az eladással.
Ha valaki átélte már ezt az érzést, szívesen várom, hogy megossza. Remélem tudok erőt meríteni a jó tanácsokból. Vagy csak épp elolvasni a megélt érzéseit.
Igen van hova mennem. De ennek ellenére haza fogok járni.. De ez hosszú távon nem megoldás. Sajnos igen a munkahelyben sem lehetünk biztosak. Ezért is félek. Mi lesz ha valamiért nem sikerül tartósan a munkahely. Idehaza, újat az én koromba már nem találok. De a nyugdíjhoz viszont még fiatalnak mondanak. Ezt a csapdának élem meg.
Igen, nagyon tudok ragaszkodni, kötődni a megszokott dolgaimhoz.Sok mindentől meg is kell válnom.. Ráadásul egy jóval nagyobb lakásból egy számomra picike lakásba költözni... Igaz egy egyedülállónak viszont nem hiányzik az a lakás amibe jelenleg élek. De itt éltem le az életem nagy részét. Sajnos ez kényszer....!! Nagyon fognak hiányozni dolgok.
Ha van hova menned, az jó. Ha bútorozott a lakás, akkor meg még egyszerűbb dolgod van, mert ruhán kívül úgyszólván semmit nem kell vinned.
Ha haza jársz hétvégenként, akkor a ház állagmegóvása sem lehet probléma.
Vedd lazán és tekintsd átmenetinek az egészet. (a mai munkáltatóknál úgyse biztos semmi)
Én tudom milyen érzés
Ha nem is velem, de nagyon-nagyon közeli hozzátartozómmal esett meg és nem faurol városba, csak a város, Bp. másik felébe költözött
Egy hétig nem is ment haza az uj helyre, nálam lakott, aztán párszor kisérgettem, ő buszon én autóval utána
Egy év kellett mire megszokta, de ma már örül nagyon.
Minden ami kell körülötte, bolt, orvos, uszoda, mig a korábbi "úri" lakhelyén mindez sokkal nehezebben elérhető volt.
Ragszkodott nagyon egy szekrényhez, ami nem fért volna el az új lakásában
Kettébe vágtuk úgy, hogy nem is venni észre :)
Hidd el, ha jó beilleszkedő vagy , megtalálod a helyed a városban is és a munkahelyen is
A régi házban csak rossz értelemben nosztalgiáznál.
Én vénebb vagyok és ugyanúgy kötődöm az apró dolgaimhoz, de a kényszer engemet is mozgat hogy váltsak kis lakásba, nehéz.
Április első napjában tudok az új munkahelyre menni. Most azzal vagyok elfoglalva a régi lakással mi legyen. Sajnos hamar eladni, most lehetetlen. Van hova költöznöm átmenetileg. De mit vigyek magammal, hogyan rendezzem be az új életem egy kb 50 m2 lakásba? Ha hosszú ideig nem tudom eladni a lakást, akkor hogyan tudom az állagát megóvni. Tudom lehet ez talán részletkérdés, de számomra nagy kihivás.
Mikortól mész az új helyedre dolgozni?
Gondolom, akkor most nagyon sok az elfoglaltságod, hiszen a régi ház eladása és az új lakás megvásárlása jócskán ad munkát az embernek.
A mindennap bejárás nem megoldható. Túl sok a mindennapos bejárás. Tömegközlekedéssel megoldhatatlan. Kocsival viszont nem érné meg. Nem olyan jól fizető munkahelyre megyek, hogy ezt megengedhessem.
Nem megoldható a busszal, vagy vonattal való közlekedés?
Sajnos azt nem tudom megoldani. Az új munkahelyem a több mint 80 km-re van a lakásomtól. Jelenleg falunk élek, és egy nagyobb városba megyek.
Ha eladom, úgy érzem az egész életemet kell eladnom. Nagyon tudok dolgokhoz kötődni.
Akkor ne add el.
Próbáld meg a munkádat napi bejárással megoldani.
Még nem adtam el. Ugyan szándékomban van eladni, de nagyon sajnálom, ha meg kell válnom tőle.
Már el is adtad a házad, vagy még csak tervezed?
További ajánlott fórumok: