Szerintem is jobb lenne valahogy elkezdeni a kezelésedet, itt nem mindenki orvos, én a házi orvoshoz mennék talán először, de lehet, hogy attól is félsz? Vagy: maszek pszichiáterhez (ha van rá pénz), őrajta NINCS fehér köpeny.. ha azt mondja, hogy baj van, és beutal valahová, az még mindig jobb, mint rettegni egész életünkben. Igaz, hogy a gyógyszerhez, amit adnak, hozzászokik a szervezet egy idő után és nem használ már, akkor másikat adnak..
Nekem is szorongásos betegségem van, de nem félek
sem a műtéttől, sem az orvosoktól. Hipochodriám is volt, de magamat gyógyítottam ki belőle.
Halálosan utálom a kórházakat,azokat a színeket,és azokat a szagokat.Szerencsére nagyon ritkán kell ilyen helyre mennem,de ha mégis muszáj,rendszerint elájulok.Nem bírom..
Szerintem ezt nem lehet egyedül leküzdeni. Szakember kell hozzá. Én például pont fordítva reagálok, megnyugszom és mindjárt jobban leszek, ha fehér köpenyt látok.
Nekem azért nem, volt ilyen súlyos a kórház utálatom.Már attól is rosszul voltam ha látogatóba kellett mennem kórházba.A doki látogatásról nem is beszélve.
Van egy jó hírem: neked alapjáraton nem kórházfóbiád van!!!!A rossz hír az, hogy neked pánikbetegséged van ami hypohondriával társul(hat)!Mielöbb szakember segítségét kell kérned, mert az ilyen erös félelem-szorongásos dolgokat egy két baráti jó tanáccsal nem lehet gyógyítani, sajnos!!De ne rettegj ezt lehet gyógyítani!
Szóval nekem azom van keményen.Hogy lehet ezt leküzdeni?Ne mondjátok hogy menjek pszcihodokihoz,mert orvosfóbiám is van egyuttal.Halálosan rettegek hogy találnak valamit nálam és azt képtelen leszek feldolgozni.Közben meg rettegek attól is hogy ha nem megyek el mondjuk a nőgyógyászati rákszűrésre.Eddig azért mindig erőt tudtam magamon venni,nem volt semmi gond.Tavaly viszont elájultam a nőgyogyón,mert közölték hogy van egy kis méhszájsebem,amit már meg is műtöttek azóta,hálistennek nem volt semmi rossz a szövettanban sem.De irtózatrosan félek.Minap a bőrgyogyón voltam egy kis löttyöt felíratni egy szemölcsre,de képtelen voltam felmenni már az éves nőgyógyászati szűrésre,olyan nyomást éreztem a mellkasomban a légkörtől is,alig vártam hogy kijöhessek az sztk-ból.Ráadásul a könyökömmel nyitottam be a bőrgyógyászaton is ,mert nem mertem a kilincset sem megfogni,nehogy összeszedjek valami xart.Pszcihodokihoz sem merek elmenni,mert mi van ha megállapítja hogy valami súlyos sikzofréniám van vagy szorongásos mittodoménmim?Úgyérzem van egy kis pánikbegeségem is.Pánikolok,félek és rettegek a korházaktól,orvosoktól betegségektől .Mit tanácsoltok?Valaki jár hasonló cipőben?Túlzottan lekezelik ezt a kórházfóbiát is,pedig nemkéne,mert elég borzalmas.