Kiút az evés rabságából (beszélgetés)

Kedves Fórumozók!

Érdeklődni szeretnék, hogy valaki tud-e nekem pontos infót szolgáltatni a "Névtelen túl/kényszeres evők" csoporttalálkozóiról. Régóta küzdök ezzel a problémámmal, nagy segítség lenne.

Nagyon várom a jelzéseteket.

Előre is köszönöm.

K

Fénypontja? Ez nagyon elkeserítő:(

Meg roppant mérges vagy, ha nem eléggé finom amit eszel? Na, ez még az előzőnél is elkeserítőbb.

Nem tudom, hogy hány kiló vagy, de soha sem leszel annál kevesebb, csak több és több:(

Sziasztok!

Végigolvasva a topicot igazából még mindig nem tudom, hogy az-e a baj velem, hogy örülök az evésnek. Igazából nekem a nap fénypontja, ha eszek. És nagyon fontos, hogy finomat egyek, roppant mérges vagyok, ha olyan ételt vagyok kénytelen fogyasztani, ami nem igazán ízlik, és csak fölöslegesen viszem be az amúgy is túl sok kalóriát.

Nagyon-nagyon szigorúan kellene diétáznom, és ebbe semmi olyan nem fér bele, ami esetleg egy kis örömet is okozna. Így aztán az ég világon semmi nem marad, aminek örülhetek, mivel lehet ezt pótolni. Egyetlen szórakozásom a tévénézés, de az nekem nem pótolja egy finom étel ízét.

Tetszik a cikk,azt hiszem regen en is voltam valahogy igy,csak asszem akkor nem fedeztem fel,hogy lelki oka van.Mostani fejjel ertetem meg,hogy azert okozott oromot az eves,mert ugy ereztem egyeb oromom nincs amibe kapaszkodhatnek es valahpogy mindig jo volt varni hogy egyek,mert akkor jobban ereztem magam.Amolyan kapaszkodo volt,en ejjel is ettem,az volt a legrosszabb,es mindig az edeset.Minden ejjel felkeltem,hogy bekapjak valamit ami edes.Ma mar tudom,hogy lelki oka volt,halistennek ez regen volt,ugy 6-7 eve mar.

Szerintem aki mindig kenysezrt erez az evesre es oromot okoz neki hogy ehet,az kellene talaljon olyan elfoglaltsagot amitol jol erzi magat,meg kell vizsgalnia onmagat hogy mi az,ami neki jolesik,ami oromot okoz es azt tegye.Mindnekinek szuksege van arra,hogy olyamn dolgot tegyen ami csak az ove es boldog lesz tole.

Szia!

Elolvastam a cikket, nagyon kíváncsivá tett, így benéztem a honlapodra is.

Számomra nagyon szimpatikus az, hogy saját tapasztalatokról írsz, nem abszolút érvénnyel jelentesz ki dolgokat. Ez így a te példád által nagyon meggyőző. Amit az evés lelki oldaláról írsz, abban szerintem is sok igazság van, és rendkívül sokat segíthet az embereknek, ha ezzel tisztába jönnek.

Amit többen vitatnak, az a napi háromszori kötött étkezési idő. Számomra is ez az, ami kétséges, de elfogadom, hogy neked bevált, és esetleg másoknak is segíthet. Nekem soha nem volt ekkora túlsúlyom, csak időnként akartam megszabadulni maximum 2-3 kg-tól, tehát nem láthatok ennyire bele ebbe a dologba. Viszont nekem a napi háromszori étkezés nagyon kevés lenne. Nekem a sokszor kicsit elv vált be, legalább ötször naponta, de van, hogy többször is eszem, és a nassolnivalóim között ott vannak a nyers zöldségek is :)

Sziasztok!

Engem a minap rádióban fogott meg nagyon egy mondat: ha Freud ma élne, akkor nem a sexualitással, hanem az evéssel foglalkozna.

Evésbe menekülő vagy éppen állandó diétával magukat sanyargató kamaszok, fiatalok és idősebbek.

Én 14 éves korom óta 73 kg voltam, ez nem is változott az utóbbi időkig. Aztán terhes lettem, 92 kg-osan szültem. De érdekes, h a szülés után már nem faltam úgy, és most tartok 66 kg-nál, de napról napra fogyok. Ami a legszebb az egészben, h élvezem, nem kívánom az ételt különösebben. A csoki sem izgat, hiába van egy karnyújtásnyira.

Talán megszültem a falánkságomat is, csak őt benthagytam a kórházban ... ;-)

Lindus!

Sok sikert!!!

Teljesen igazad van, el kell határozni, nemet kell mondani és kész. Ennyire egyszerű. Persze rendkívül nehéz is egyben, de ha akarunk valamit, azért küzdeni kell.

A kaja függőségből ki lehet szokni, elfelejti az ember, ha látja a mérlegen a gyönyörű számot.

Olvasni fogjuk a blogodat. Kiváncsi vagyok. :D

Kitartás!!!!

Sziasztok. Én elhatároztam, hogy kiváló alakom lesz junius 13.-ra. Megint miniszoknyáimba akarok lenni. Sajnos tavaly nyáron nem volt rajtam, mert szerelmi bánatom volt. Ez csak kifogás. Ha valaki szép alakot szeretne az megcsinálja. Nem kell a kifogás, hogy jaj most megyek óda és amoda. Na szóval ellen kell állni. Én voltam anorexiás és most a ellentétébe vagyok .Annyi megtudok enni, hogy nem igaz. Nagyon sokat. 4x-sét. 13 éves korom óta diétázok és nekem egy módszer vált be és most azt fogom megcsinálni. Lehet, hogy gyorsan fogyok, de nem megy vissza hirtelen a kg. Utána oda kell figyelni mit eszik a ember és mennyit. Meg meg kell azzal a gondolattal is birkózni, hogy sport = mozgás. Elszeretném még azt is mondani, hogy ha ezeket betartom és nem műkaján élek, akkor nyáron parlagfű allergiám ki se jön. Én ezt tapasztaltam magamon. Nem szedek gyógyszert csak egészségesen táplálkozok. Kedden erőt vesszek magamon és megcsinálom. Április 14.kén kezdem és június 13.-kán mérlegre állok. Ha sikerül nagyon boldog leszek. Bogomba fogok mindennapimat leírni, hogy mit csináltam, hogy sikerült.

Mindenkinek csak kitartás kívánok, aki elkezdi, mert csak a végeredményre kell gondolni. Tudok pár jó trükköt, hogy a gondolatok ne a kaja körül forogjanak. Tudok pár jó tanácsot adni, mert én 2 éve 25 kg-mot fogytam le 3 hónap alatt, de 1 év után jött vissza szerelmi bánatomba. Tudom, hogy ezt nem szabadot volna ennyire elengedni magamat, de eszem is elment és kaja-kaja. Ugyan úgy mint a cigit a kaját is lelehet rakni. Meg kell tanulni nemet mondani. Ha gyerek is van, akkor is. Nekem egy macskám van és együtt kajálok vele, de ő kapja a finomat én meg eszem, amit most nem szerettek. Sok vitamint. Macskámra nagyon oda figyelek a súlyára, de mindig adok neki finomat. Volt olyan, hogy nézzem a boltba a sütit 10 percig is. Majd nem megvettem, de inkább cigit vettem és mentem gyorsan haza. Szörnyű volt. Szervezet kívánja, mert már függő. Drogosoknál is a leszokás ilyen reakciókat vált ki. Többet a blogomba fogok írni ezekről. Meg, hogy hogy kezdek neki és mit élek át.

Köszönöm szépen a cikket!! Én eddig mindig azt hittem hogy stressz evő vok, de most jöttem rá hogy nem, hanem pont, hogy pihenésnek használom az evést, ami ugye meg is látszik rajtam.:(

két napja még a cikk olvasása előtt pont ezt határoztam el magamban hogy napi háromszor eszek átlagos mennyiséget, és semmilyen más korlátozást nem vezetek be, legalábbis az elején. A tervem az hogy egy hónapig betartom és megnézem fogyok e tőle, ha nem akkor meg majd szigoritok valamit még rajta. de szerintem ettől fogynom kell mert eddig volt hogy két vacsora is jutott egy napra, vagy két ebéd.

Szóval, köszi a cikket, kell találnom más pihenést és csak utána fogok enni.

Vicces egy ilyen fórumon stilisztikai hibákról vitatkozni...

Ide azért járunk, mert erőt gyűjtünk egymás ötleteiből, történeteiből...

Nem számít ki, hogyan és mit ír. Mert amit írunk, segít másoknak. És ha csak egyetlen embernek segítettem én pl. a saját cikkemmel, akkor rajtam kívül már legalább egy ember tényleg azért olvassa ezeket a blogokat, mert az életén szeretne változtatni.

Nevetséges egy életmóddal foglalkozó fórumon kritizálni valaki írását... még én is felháborodtam, pedig nem engem bántottak meg.

Gyöngyi! Csak így tovább!!!

Bocsánat, hogy ilyen hosszan írtam az előbb, de lehet, hasznos lesz, amit mondtam. Röviden a lényeg: A cikk saját írásom. Nem fordítás. Saját tapasztalataimból szerzett gondolatokat fogalmaztam meg a célnak megfelelően. Magyar szakos tanár vagyok nagy fogalmazási gyakorlattal. És garantálom, hogy az írásaim elérik a megkívánható színvonalat. Senki ne érezze magát igénytelennek, ha a soraimat olvassa, kiálltam már a próbát több igencsak igényes olvasó előtt.

Mára is szép napot kívánok mindenkinek.

Volt egyszer egy asszony. Ebédet főzött, nem ünnepi lakomát, egyszerű, hétköznapi, de egészséges, tápláló ételt. Volt gyakorlata ebben, rendszeresen főzött másoknak. Sokan szerették a főztjét, és ő szívesen adott az általa készített ételből az arra járóknak. Jött egyszer egy ember, hívatlanul beállított hozzá, és így szólt:

-Mi ez a bűz? A kukából turkáltad az alapanyagokat, amiből a fazekadban kotyvasztod ezt az igénytelen löttyöt?

Ettől a megjegyzéstől az étel még nem lett se romlott, se büdös, épp olyan egészséges és tápláló maradt, mint azelőtt volt, de aki hallotta, mégsem ült már le olyan vidáman az asztalához, mint enélkül a megjegyzés nélkül odaült volna.

Nos, ezt tette velünk Zsirek. Amit mondott, az felfogható úgy, mint hitelrontás, rágalmazás, becsületsértés. De én nem akarom ezt sehogysem felfogni. Az élet annál rövidebb, mint hogy ilyenekkel foglalkozzunk. Nem éri meg. Aki ilyen, az úgysem látja, hogy amit tesz, az rombol. Én nem tudok az ilyenek ellen más megoldást, mint azt, hogy a lehető legkevesebbet figyelek rájuk. Hiszen a sötétséget nem tudjuk vékával kihordani a szobából, kár is ezen fáradozni. Inkább gyújtsunk gyertyát!

No, mindebbe, amit most itt írtam, szintén vastagon bele lehetne kötni! Én is tudnék írni róla több oldal rosszízű megjegyzést. Mert mint mondtam, mindent, az égvilágon mindent le lehet húzni a sárba, ha valakinek az a szándéka. Mert ha nem a mocskolódás, hanem az lett volna a szándéka, amit később írt, akkor - az indító példánál maradva - azt mondta volna:

-Én nem szeretem, amit főzöl, ma nem eszem nálad. - Vagy egyszerűen be sem tér az asszony házába. Vagy ha be is megy, de látja, hogy neki nincs ínyére, ami ott van, szó nélkül elmegy. De semmiképpen sem rombolja más hangulatát, kedvét, hitelét. (Hiszen tényleg nem egyforma az ízlésünk, de attól még nem rossz a másik, ha nekem nem tetszik!)

Nem könnyű dolog lemosni a ránk dobált sarat. Akárhogy is, mindenképpen mosakodás az. De azok kedvéért, akik éppen Zsirek szavai nyomán úgy gondolják, hogy az én írásaimat olvasni igénytelen dolog, elmondom, hogy a nyelvben való jártasságom elég volt egy magyar szakos diplomához és majd negyedszázadnyi magyartanári működéshez, több ezer oldal másoknak szánt szöveg leírásához, számtalan nyilvános szerepléshez. Papírom van róla, hogy tudom, mi az irodalom, és azt is tudom, hogy mi az esszé. De eszembe nem jutott esszét írni. Az is hozzátartozik az igényes viselkedéshez, hogy valaki el tudja dönteni, hogy mi hova való. Szép dolog a nagyestélyi, de nagyon furán hatna hétköznap délelőtt a piacon. A Hoxára nem esszét, szépirodalmat olvasni jár az ember. Ide beszélgetni jövünk, tapasztalatot cserélni, egymást segíteni. És ehhez a közeghez az egyszerű, közérthető stílus való. És még az sem baj, ha döccen a mondat, keresetlen a szó, és úgy van leírva, hogy azt tollbamondásnál aláhúzná az ember. Mert itt írásban beszélgetünk, nem „műalkotunk”.

De megint nem a lényegől esik szó. Bár – mivel ez a szakmám – írhattam volna a fogalmazás, a stílus, az irodalom kérdéseiről is – ám itt és most ezt nem tartottam fontosnak. Nem ezekről szoktam írni. Ezt megteszik sokan mások helyettem. Én a túlsúlyról írok mostanában sokat. Meg arról, hogy hogyan szabaduljunk a fölöslegesen cipelt terheinktől. S az is igaz, hogy sokat olvastam a témában, de nem ezért írok erről, mert másoknak vannak erről gondolatai, hanem azért, mert én szereztem sok-sok tapasztalatot ebben a témában. Ezt a tapasztalatot úgy szereztem, hogy a magam módszerével lefogytam negyven kilót pár éve. Meg azóta is szerzem a tapasztalatokat, mert azt figyelem magamon, hogy hogyan lehet megtartani a számunkra ideális testsúlyt, gyűjtöm a sorstársak tapasztalatait is, hogy használható anyag jöjjön létre mindazok számára, aki ezt igénylik. És fogok is még erről sokat írni. De senkinek sem kötelező elolvasni. Van elég más betű is a neten, meg vannak egyéb olvasnivalók is.

Szerintem egy unatkozó ember áldozata lettél Gyöngyi, aki nem tudja magát mivel szórakoztatni. A cikk szerintem érthető, és befogadható. Előzetes ismeretek nélkül is emészthető. A stílus szerencsére egyéni sajátosság, és nem lehet szabványmintára építeni.

Hálistennek, hogy nem mindenki ugyanúgy ír! Dögunalom lenne az olvasás :P

Lehet, hogy magyartalan a fogalmazásom, lehet, hogy nem felel meg az elvárásoknak, de amit most leírok annak a tartalmi részét ajánlom megfontolásra:

Ha szabad javasolnom csak olyan dolgot állíts, amit hitelt érdemlően bizonyítani is tudsz.

"kiabál, hogy ezek bizony nem a szerző gondolatai, pont a magyartalan szövegezés miatt"

fenti idézet bejegyzésedből való és akár rágalmazásként is felfogható Gyöngyivel szemben, mivel nem kevesebbet állítasz, mint hogy a cikk írója idegen forrást használt fel saját neve alatt.

Hogy végre ennek vége legyen, megkértem HOXA-t írásban, hogy tiltson le inne, mert te bizony klinikai eset vagy.

Senki nem kíváncsi erre, és ahogy nekimentél Gyöngyinek az a személyiséged.

Fölösleges utána bármit írni.

Itt mi a túlsúlyunkkal és problémáinkkal foglalkozunk, mindenki annyit téved irodalmi magyarjában, amennyi neki jólesik.

Remélem, nem látunk többet viszont ezen a honlapon.

Ne hozdd fel édesanyádat mentségként...

Elborzasztó, ahogy megbántottad a Gyöngyit és még utána is folytattad, naiva álarcát magára vett embernek tituláltad..

NINCS HELYED KÖZTÜNK!

Mi az, amihez TE értesz? Szerintem neked pszichológus kellene, de az sem tudná veled megértetni: az, hogy valaki angol tanárnő semmit nem számít...én 1974 óta használom az angol nyelvet és jártam a világ minden táján.

Mit művelsz Te itt?

Légyszíves, hagydd el ez a honlapot...

Érdekes, és különös, hogy valaki pontosan olyan stílusban ír natív módon, amit az ember a tanítványaival hosszas munkával javítgattat egy-egy fordítás esetén. Egyébként nem voltam biztos benne, hogy angolos, mert német is lehetett volna. Hogy mi lehet ennek az oka, nem tudom (mármint, hogy így írsz). Nekem nem tetszik - a stílus, nem az írás tartalma! - szerintem kicsit keresettek a szerkezetek - például "evésidő" étkezési idő helyett... Közben eszembe jutott, hogy esetleg rengeteg ezzel kapcsolatos irodalmat, szakszöveget olvashattál, azért is lehet ilyen "papírízű" a szöveg, talán befolyásolt téged a sok szakmai iromány, melyeknek sajnos gyakran hasonló a szövegezése, nem tudom.

A célom a "sarkos" véleménnyel az lett volna, hogy számomra egy bármilyen, diétáról, fogászatról, a kerti méhek rajzási szokásairól publikált cikk is csak írás, irodalom marad, mint egy festmény, egy étel, bármi, amit az ember kiad a keze közül. Úgy látom, ez itt mindenki szerint lényegtelen, csak a tartalommal kell foglalkozni (és különben is, húzzak innen a véleményemmel, mert nincs képem;))

A fáradtság- és stresszevéssel kapcsolatosan teljesen osztom a nézeteid: édesanyám húsz évig 100 és 130 kiló között ingadozott, és az összes ezzel kapcsolatos kálvárián átment. Mindent, amit írsz, felismerek a régi mintáiban, stresszevést, az ördögi kört, és főleg a függőséget, ami valóban olyan erős tud lenni, mint a cigaretta, vagy az alkohol. Az étel drog lehet, és pontosan olyan szigorúsággal, fegyelemmel, és valamiféle mentális váltással lehet csak tőle megszabadulni, mint a drogoktól. Ebben egyébként nagy segítség már eleve a helyzet felismerése, annak kimondása, hogy "igen, függök", és "igen, stresszből eszem", amihez nagyon nagy segítség egy ilyen cikk, hiszen felnyithatja az áldozat szemét. Úgyhogy egyébként sok sikert a folytatáshoz, biztos vagyok benne, hogy sok embernek fog segíteni.

A stílussal kapcsolatos kritikát nyugodtan tekintsd semmisnek, amennyiben ez szerinted lényegtelen, evvel kapcsolatban fenntartom, hogy ízlések és pofonok, és én nem is kövezek meg senkit, ha más a véleménye. Amúgy köszönöm az udvarias választ.

Szia,

ez nem ok nélküli vádaskodás, tíz évig tanítottam angolt, és pontosan tudom, mi a különbség egy lendületből, fejből megírt esszé, cikk - és egy angolból fordított szöveg között.

Azt is leírtam, hogy a cikk tartalmával semmi probléma, ezt nem értem, minek ismételgeted.

A cikk stílusáról való véleményemben teljesen irreleváns, van-e arcom a fotókon vagy nem. (Csak úgy látom, tartalmi érveid nincsenek, ezért belekötsz az adatlapba.)

Ha Gyöngyi ezt nem fordította, majd jelzi, vagy veletek ellentétben elgondolkozik az általam kifogásolt szerkezeteken (amiktől egy általános iskolai magyartanár is a fejét vakarná), és kijavítja.

Egyszerűen nem értem, miért nem tudják az emberek kezelni, hogy jön valaki, aki ért valamihez, és leírja, hogy "Ez nekem nem tetszik, mert".

Hanem a reakció "te buta vagy, és kötözködsz, és nincs is képed!".

Ha valaki érdemben reagál a nyelvtani érvekre, például megmagyarázza, hogy az "Elsőre legtöbbünknek így tűnik ez" mondatot mégis hol látta valahol leírva, vagy hallott olyat, hogy valaki ilyet mondott, azzal majd vitatkozom. VITATKOZOM, nem pedig leoltom a másik fejét, mint itt némelyek.

"Eszem ágában sincs egy ilyen butuska módon gondolkodó, mondhatni begyepesedett gondokodásra valló hölggyel vitatkozni. "

Amikor egy vitában valaki a másik minősítésével érvel, onnantól azt nem is nevezik vitának. Én nem írtam rólad jelzőket, hanem reflektáltam a cikk stílusára.

Egy hozzászólás helyesírási hibáira én sem reagálok egyébként. Egy cikk az cikk, ne legyen fordításszaga, hanem legyen koherens és magyaros, továbbra is ez a véleményem, szép napot, ne haragudj, ez nem vita, hogy leírod, hogy a másikat negatív jelzőkkel illeted. A tanácsokat nem neked írtam, hanem Gyöngyinek, hogy szebbé tegye a cikkét, mert mondom, így erőltetett. De nem látom, hogy fogadatlan prókátort kért volna, úgyhogy elég lett volna leírni, hogy neked így is tetszik - nekem meg nem, és ennyiben is hagyhatjuk a dolgot, hiszen ezek csak vélemények.

Bár vannak, akik nem tudnak a diszkusszió szintjén megmaradni, sem kritikát elfogadni, úgyhogy részemről ennyi, én nem fogok ilyenek írni, hogy te milyen buta, alávaló, stb vagy, mert nem szeretném a te stílusodban ezt folytatni. További szép napot.