Kislányomból angyalka lett, majd váratlanul jött a fiacskám (beszélgetés)

Senkit nem untattál,azt hiszem,sajnos elég sokan átéltük ezt.

Még azt hiszem nem hangzott el itt,amit a cumiról írtál,teljesen egyetértek.

A bababarát kórház csak a babák és anyák kínzásáról szól sajnos :(

Kedves Mindenki!

Alexa, gratulálok a fiadhoz tündéri! Egészséget kívánok nektek!

Fiam 4080 grammal született. Már szülésnél, rá 3 órára.. és onnantól kezdve rendszeresen „szoptattam” a kicsimet. Jöttek, mentek a szoptatási tanácsadók.. gyerek a cicin.. minden rendben.. cicit megfogdosták.. egy csepp tej.. az oké. A gyerek 1 nap után már üvöltött az éhségtől, mivel vizet is csak könyörgések árán lehetett kérni. 2 nap után már láthatóan sokat fogyott és csak sírva tömködte a kis öklét a szájába. Ekkor lefeküdtem mellé fölül egy száll semmibe a korházi ágyra, betakartam magunkat egy takaróval és egész nap lógott a cicin. Nagyon kitartó volt, nem hagyta egy percre sem abba, még pisilni is csak akkor tudtam kimenni, amikor napi egyszer jöttek hozzám. De akkor tudtam már, hogy gáz van, mert acetonos volt a lehelete (felborult cukorháztartás). Harmadik napot szinte végigaludta, csak „szopizni” költöttem fel.. akkor már nem küzdött. Akkor már a testhőmérsékletével is bajok voltak (gondolom a kiszáradás miatt), mivel jó tíz percenként változott jéghidegből tűzforróvá.. Én naponta többször járkáltam első naptól a csecsemősökhöz, hogy NINCS ELÉG TEJEM, A GYEREK ÉHEZIK ÉS GÁZ LESZ!!! Azt mondták, hogy nyugi anyuka ez mindenhol így van: majd lesz tej! Jobb esetben kaptunk egy kis cukornélküli vizet, ha megkönyörültek rajtunk. Harmadik nap még hívtak és szoptatás előtt és után is megmérték a gyereket (próbaszobás.. VÉGRE), de azt senki nem mondta meg, hogy miért .. csak esti fürdetésnél láttam meg véletlenül a gyerek súlyát, hogy KÖZEL FÉL KILÓVAL (TÖBB, MINT 10%-AL VOLT KEVESEBB, MINT SZÜLETÉSKOR. Akkor ott rá is kérdeztem, hogy MI A FENÉÉRT NEM MONDTA EZT SENKI NEKEM??? Közölték, hogy ez a bevett gyakorlat náluk, hogy amíg a 10 százalékot nem éri el, addig nem szólnak.. de amúgy sem mehetünk másnap haza, mert a gyereknél este hőemelkedést mértek és „megfigyelésre bent kell maradjunk, hogy az okát kiderítsék ennek”. Persze kaját még a könyörgésemre sem adtak neki és hiába mondtam, hogy saját felelősségemre el akarom vinni a gyereket (tudtam, hogy a felborul hőháztartás miatt van a hőemelkedés.. hisz, egész harmadik nap ez volt), nem engedték, mondván hogy náluk van biztonságban, de én „nyugodtan” hazamehetek.. majd ők „rendezik”. HÁT KÖSZI. Maradtam. Harmadik nap éjjel megint nyugtalan volt babó, ezért akkor berohantam a csecsemős osztályra és olyan balhét csináltam.. persze mindenki engem nézett hülyének az ott dolgozók közül. Elmondtam, hogy nincs tejem és már 3 napja sír a gyerek az éhségtől és ők szadisták.. erre közlik velem, hogy tutira az a baja a gyereknek, hogy amikor a pocakomban volt, akkor én nyugtalan voltam.. ezért sír ennyit a kismanó. Mondom nekik, hogy kizárt, soha életemben nem voltam olyan nyugodt, mint terhesség alatt… Ekkor telt be a pohár… mondtam a nővérnek, hogy MOST AZONNAL TÁPSZERT KÉREK A GYEREKNEK!!! Mondta, hogy azt csak a doktor néni adhat, ekkor már kiborultam, sírtam, hisztiztem, hogy akkor kerítsék elé a doktornőt! Megjelent fél tizenegykor, hogy mázlim van, hogy még ott volt.. persze elmondtam neki is, hogy mi van, erre, hogy ő sem javasolja a tápszert, adjanak inkább vizet a gyereknek. EKKOR, MONDTAM NEKI, HOGY SAJÁT BÜNTETŐJOGOM TELJES TUDATÁBAN, SAJÁT FELELŐSSÉGEMRE KÉREM A TÁPSZERT!!! Erre kaptam, de úgy néztek rám egy napig, mint egy gyilkosra, még a váltó nővérek is.. Kiderült, hogy fogalmuk sincs, hogy kell tápszert készíteni, hogy mennyit és milyent kell adni.. volt egy, amiből étkezésenként 30 grammot kaptunk vízzel együtt. Szerintetek ez mire volt elég??? Szerencsére babó nagyon jól hasznosítja a kaját (kevés kaki, sok hízás), ezért egy nap alatt rendeződött a testhőmérséklete és a kedélye is. Persze semmit nem találtak a vérében a hőemelkedés miatt, ezért végre 5-ik nap reggel kiengedtek!!!!!

Azóta eltelt fél év, tejem még mindig csak 20 gramm van étkezésenként, de szoptatok rendszeresen, éjszaka is igény szerint, és amikor csak úgy ránk jön.. Van a gyerekemnek egy speciális jelző technikája: enyhén kinyitott szájjal rázza jobbra balra a fejét, hogy ő cicizni akar, nem az éhség miatt, hanem csak úgy hobbiból.. és meg is kapja a cicit ilyenkor. Tehát sokszor van mellen, eszek sokat, iszok eleget.. kipróbáltam mindent, de akkor is max 100 – 150 ml tejem van, ami a babám kajájának 1/6-át sem teszi ki. De nem is ez a lényeg, élvezzük a szoptatás minden percét!! És nem jöttek be a bababarát és a profi doktornéni félelmei sem, miszerint, ha egy gyerek a cumit megkostólja, onnantól kezdve a cicit elutasítja. Kisfiam imád cicizni, de az én tejmennyiségemtől éhen halt volna! Gratulálok a profi bababarát kórház hozzáértéséhez és szakértelméhez!

A legjobb még az volt, hogy amikor eljöttünk, aláíratták velem, hogy nyilatkozzam arról, hogy a gyerekem egészséges… Honnan?? Hogyan?? Mindegy órákig tudnék még mesélni… de már így is biztosan szarrá untattalak benneteket. Egyébként a szülésem az szinte fájdalommentes volt, profi csapattal.. de a brutális szadista, hozzá nem értő csecsemősök és doktornő miatt soha be nem tenném a lábamat!!! Fújj… egy gyereknek sem kívánom azt, hogy a kezeik közé kerüljön!! Amatőr banda!!!

Köszönöm szépen:)

Egyébként én is arra a megállapításra jutottam, hogy az első perctől anyukával van a baba, éjjel-nappal, csak és kizárólag a szoptatás erőltetése a jellemző a bababarát kórházakra.

Fürdetésnél elkérték a kicsit, vagy csak kivették, elvitték, azt sem mondták, hogy mukk..

Ha akarta vki, mehetett megnézni...

Hát én szerettem volna, s mentem..

De csak a csap alá tartották a picúrkákat, kicsit lemosták, és ennyi...Aztán vihettem vissza..:D

Sajnálom, hogy vannak nővérkék, akik belefásulnak már a munkájukba, főleg itt a gyerekosztályon...

Tudom, sok a munka, kevés a nővér, kevés a fizijük, de aki ezt a munkát választja hivatásának, annak a szívének akárhogyis ott kellene lennie, mikor dolgozik...

Ha egy eladó kevés pénzért tud nap mint nap rám mosolyogni a hentespult mögül, akkor egy csecsemőosztályon dolgozó nővérkétől is azért elvárható lenne....Mert egy mosoly is sokat segít..Nemcsak nekünk, hanem neki is a napi rutinban, tán máshogy állna a munkájához is...

Sajna azt tapasztaltam, hogy bababarát=lepasszoljuk az anyukáknak a babákat, s nincs vele gondunk...

Pedig hivatalosan nem bababarát.

A fürdetést nekünk sem mutatták meg, ők fürdették a babát mindig. Mondjuk ez hiányzott.

Igen bababarát volt. Ott volt a bébi már az első perctől a szobában. Ami nagyon jó.

A probléma csak tényleg az volt, hogy senki nem jött be hozzánk soha, csak a reggeli vizitkor a drnővel. Ennek azért szerintem nem így kellene működni. Nem az az alap elve ennek az elképzelésnek, hogy a nővéreknek akkor nincs is feladata. Ha meg kérdezik őket akkor meg fintorognak. Nálunk sajnos ez volt és ez nagyon rossz élmény. Persze ami jó látom máshol működik:-)

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sok rossz élmény van. Én Szegeden szültem és maximálisan meg voltam elégedve az ott dolgozó orvosokkal, szülésznőkkel, nővérekkel.

Természetesen vannak akik el vannak fásulva és már régen nem ott lenne a helyük......

De a lényeg, hogy bár adódott komplikáció minden rendben volt és egy meseszép egészséges pici lányt hozhattam haza. Külön köszönet Dr. Szabó Kornélnak és Deákné Incike szülésznőnek! Nélkülük nem sikerült volna!!

Látod, ez a bababarát kórház, ahol te voltál!!!!

Nálunk semmit nem mondtak el. Kiadták a babát, oszt ennyi..

3 óra múlva épp arra jártak a katétereim miatt..Megkérdezte a csaj, hogy kapott-e új pelenkát már a fiam..

Még bakker arra sem gondoltam, hogy adjak neki..

Hirtelen nem is tudtam mit csináljak, mert kiemelni sem tudtam a kis rácsos ágyából...

Persze, nem segített a nővérke, csak lecseszett, hogy miért nem...

Persze, aztán óráról órára jobb volt..

Bár nehezen mozogtam eleinte, de nem volt idő a nyavajgásra, merthát a kicsi ott volt, s hát gondozni kellett, szoptatni, vagy inkább próbálkozásoknak írnám a szoptatást..

Nálunk pld, minden szobához volt külön fürdő, wc.

Ez azért nagy könnyebbség volt.

Nálunk volt a kórházban védőnő, aki elmondta a szoptatás lényegét, megmutatta, ha kérdésed volt, válaszolt. Mindenkihez külön kiment, szóval ne úgy képzeld el, hogy több anyukának tartott volna előadást.

Nálunk nem volt fintorgás, hogy ha kivitted a babát, sőt még meg is kérdezték, hogy éjszaka kérjük-e, hogy vigyázzanak a babára, had pihenjünk, mert otthon úgysem fogunk.

Olvasgattam a soraitokat...

Persze nem csak rossz élmények voltak a kórházban, de...sok rossz élmény volt..

Bár bababarát kórházban szültem, de én ezt a szót ott nem is használnám...

Persze, volt 1-2 nővér, aki kedves volt, vagy legalábbis tán kedvesebb, de a többi...

A dokik rendesek voltak..A szülészeten mindenki nagyon segítőkész volt...S hálás is vagyok nekik...

Na de a csecsemősnővérek...

Jó, hogy kint van a baba a szobában mellettünk, de semmi segítséget nem kapunk szinte, én is császáros voltam, a műtét utáni napon nem bírtam abból a rácsos ágyból a babámat kiemelni...

Zavarban voltam, mert nem tudtam, hogy szoptassam, nem jött tej, egyáltalán hogyan tartsam, a pelenkázás valahogy ment...

Mint írtam, nemhiába szóltam sokszor, hogy nem szopik eleget a kicsi, ha egyáltalán jött vmi tej, nemhiába..Mégsem csináltak semmit 3 napig...

Mikor nem volt szobatársam, nem tudtam, mit csináljak a kicsivel, mert ott a wc/fürdő csak a nagyon hosszú folyó 2 végén van, messze volt a szobámtól, s az idegenek ki-be mászkáltak az osztályon, nemcsak látogatási időben, hanem reggeltől estig(ki hagyná úgy 10-15 percre magára a kicsit a szobában..Meg amúgyis..)Ha meg odaviszi a nővéreknek vki a picit, fintorognak, beszólnak...(császározás után sokat kell inni, na, úgy meg aztán én fél óránként rohantam volna...)

Napközbe jó, hogy a férjem bejött, mert addig vigyázott a kicsire. Na de este, éjjel?!?

Még jó, hogy utána aztán lett szobatársam, s felváltva vigyáztunk a kicsire..

Korábban írtam, én olyan depis lettem az 1 hét kórházi napok után, hogy szinte magamra sem ismertem..Éjjel hívtam bőgve a férjem, hogy holnap hazamegyek akárhogyis a kicsivel, mert itt nem vagyunk jó helyen...

Mikor a szomszéd ágyon az anyuka sírt, mert neki a kisfia állandóan sírt, csak ha aludt, akkor nem, hát pár nap után gondolhatjátok, hogy kétségbe volt esve..Úgy lehordta az egyik nővér őt, hogy utána azon sírt szegény...

Hiába ment ő is a nővérekhez többször is, hogy mi lehet a picivel, mert állandóan sír (fiamat nem zavarta amúgy, mert ő meg állandóan aludt, mikor nálam volt, a sárgaság miatt, meg sem rezzent mikor a másik sírt..Aztán ugye inkubátorba került), beszóltak neki, meg mondták, sétálgasson vele a folyóson..Császározás után!! A több, mint 3 kilós gyerekkel! Sétálgasson egész nap vele..

Ennyi...

Jó volt végre hazamennünk a picivel..:D

Mi mind a hárman császáros anyukák voltunk a szobában és nálunk megkérdezték, hogy éjszaka elvigyék-e a gyereket, hogy pihenhessünk. Nem voltak felháborodva, hogy náluk volt a baba éjjel.

Nekem abban is szerencsém volt, hogy a "szobatársam" anyukája csecsemős volt és a csajszi nagyon sokat volt az anyukája munkahelyén,ügyesen bánt a babájával és segített nekem is pld. pelenkázásnál.

Szerinten nem arról van szó feltétlenül, hogy kap-e enni a baba ha nem tud szopni azonnal, mivel tényleg van tartalékuk, tej nem indul be azonnal főleg császárnál stb.

Én is ahogy írtam későn "érő" típus voltam és mégis tápszerről vissza tudott térni szopásra 2 hét után.

Hanem arról, hogy senki sem világosítja fel a kismamákat, hogy mi fog történni, miért, mikor, és mit kell tenni... Nem mindenki ősanya aki már 10 éves kora csak arra készül,hogy mikor lesz babája és amikor végre megszületik akkor mindent tud és minden tökéletes. Van tej, szopik a baba, nem sír és semmilyen kérdése nincs a nővérek felé. Véleményem szerint ilyen nincs, de sokak így mutatják és ezt várják el a kórházban.

Én is első gyerekes anyuka vagyok és meg kell mondanom nem egy bátor ember lévén meg voltam rettenve attól, hogy jó-e amit csinálok vagy nem. De sajnos senki nem segít abban, hogy lelkileg meg tudj erősödni és hogy igen anyuka jól csinálja ne aggódjon. Ez szerintem nagyon nagy hátránya ennek az úgymond bababarát rendszernek, mivel épp azt váltja ki, hogy nincs segítség. Megkapod a babát és csinálj vele mit? (Hozzáteszem, hogy azért a szülés és csecsemőápolás felkészítő is az ideálisra megy rá)

Mennyit kell ennie? Hogy kell szoptatni? Ha nem akar szopni akkor ez miért van? Más babája szopik az enyém miért nem? Hogy kell felébreszteni ha nem tudod már 1 órája felrázni mivel 2-3 nap után semmit nem evett, hogy legalább megpróbálhasd mellre tenni? Szerintem ennél rémisztőbb dolog nincs, amikor nem tudod a babádat felébreszteni és kérsz segítséget, de mivel a nővérek sem tudják felébreszteni akkor had aludjon. Nem baj anyuka ha alszik a gyerek.

Nálunk is voltak nagyon kedves nővérek akik megpróbáltak segiteni pl a szoptatásban stb de hiába ha nem szopott akkor csak annyit mondtak,hogy biztos nem éhes. Vagy nagy a bimbó és nem tudja bekapni. Kösz és akkor mi van? Mit tudok tenni,hogy jó legyen Teát is nekem kellett kérni. Miért nem lehet a kismamát megkérdezni. És az arc amikor kérdezel és látod, hogy ez a "már megint mi a baba" kifejezés ül az arcokon hát az borzasztó.

Vagy például le kell jegyezni mikor mennyit eszik a baba. Ebből tudja az orvos elvileg, hogy kell-e neki pótlás az x.-ik nap után vagy sem. De ezt sosem nézték meg. Kérdem én miért a kismamának kell loholni a nővérekhez a papírral és minden műszaknak megmutatni és elmondani, hogy mióta megszületett nem eszik. És ha már végre mindenkinek elmondtad a kórházban akkor a nővérek miért csak mondják, hogy elmondják az orvosnak és miért nem teszik meg? Én személy szerint minden műszakban elmondtam mindenkinek a problémáimat, kérdéseimet. Válasznak azt kaptam, hogy szólnak a dokinak. A 3.nap elkaptam a dokit és mondtam, hogy a gyerekem nem eszik semmit csak alszik. Ó, ez hogy lehet, és miért nem szóltam? Kell pótlás. Köszönöm szépen. Én is ezt szerettem volna.

Bennem nagyon rossz emlékekett hagyott a kórház. Azt az érzést, hogy nem segít senki, csak kéred a segítséget. És szerintem ennél rosszabb dolog nincs. Minta próbálnál beszélne de nincs hangod. Nem az ott dolgozók kedvességéről van szó. Kedvesek voltak, de azzal nem vagy kisegítve, mivel a kérdéseidre össze-vissza válaszokkal csak kételyeket ébresztenek benned. Nem volt senkinek ideje leülni egy kismamával és ezt éreztették is velünk. Ha nem sikerült gyorsan nekik akkor mindig a következő műszakot kellett informálnom, hogy majd ők megoldják, vagy elfelejtettek visszajönni amikor volt szabadidejük.

Ha be akartam adni a babát a megőrzőbe akkor mindig görcsben volt a gyomrom, mivel hallottam szitkozódni a nővért, hogy minek egy ilyen anyának gyerek aki beadja a babát hozzájuk. Talán gondoltam tusolok. Szerintem 6 nap alatt kb 2 órát aludtam összesen és kicsit kimerül az ember a végén.

Holnapig tudnék írni. Bocs hosszú lettem

Nekem sem ment könnyen, véres lett a mellbimbóm, persze pont nem lehetett kapni bimbóvédőt és nem volt kedves a nővér sem, hogy mi az, hogy nem megy.

Amikor látta, hogy valóban nem megy, sőt vérzek, na akkor visszavett és onnantól normális lett.

A nők nagy része tud szoptatni! Nagyon kevés azon nők száma, akik genetikailag, a mellük miatt nem tudnak szoptatni, ezért erőltetik ennyire!

Egyébként aki a szülés utáni időre úgy készül, hogy rózsaszín cukormáz, annak az agyában van rózsaszín ködfelhő:)

Köszönök szépen mindenkinek mindenkit, még csak az első oldalat olvastam végig, megyek ebédet csinálni aztán olvasok tovább.

Valóban megdöbbentő hogy ennyi ilyen eset van, igazából nem is gondoltam volna

Ha beleolvas valaki ebbe a fórumba, legalább nem úgy készül a szülés utáni időkre, mint valami rózsaszín lánymesére. Szerintem...

Nekem sem ártott volna hasonló fórumokat olvasni szülés előtt.

Amúgy részemről az orvosok teljesen rendben voltak, a csecsemősöket viszont hagyjuk, még kivétel sem volt, pedig elég sokkal "összefutottam".

És az a durva, hogy ott teljesen tisztában vannak a szoptatás nehézségeivel, meg azzal, hogy sajnos nem minden anyuka tejcsárda, és mégis úgy tesznek, mintha fogalmuk sem lenne arról, hogy a gyerekek nem jutnak anyatejhez. MINDENÁRON erőltetik a szoptatást. Ha van, ha nincs.

Vááá, oldalakat tudnék írni erről..

Mindez a csecsemősökről szól, és nem az orvosokról. Ők profin teszik a dolgukat, nem mellesleg kevésbé arrogáns módon, mint egynémely nővérke.

Én semmilyen papírt nem írtam alá.

Csak annyit kérdeztek, mi lesz a neve.

Ennyi.

Az jutott eszembe, hogy közvetlenül a császár előtt meglátogatott egy csecsemős nővér, megkérdezte, milyen nevet választottunk, és arról is nyilatkoznom kellett, hogy amennyiben nem lesz elegendő tejem, mivel pótolhatják azt: más anyák lefejt tejével, avagy tápszerrel.

Nálatok nem volt ilyen kérdőív??

Annak örülök, hogy neked jó tapasztalatod volt!

Ha pocakosan olvastam volna ezeket, én nem félelmekkel lettem volna tele, hanem inkább a kórházi csomagba raktam volna tápszert. Én ugyanis el sem tudtam volna képzelni, hogy egy babát hagynak kiszáradni bababarátságból. És eddig magamat hibáztattam, és úgy gondoltam, hogy ez csak velünk történt meg, de már könnyebb, hogy tudom, más is járt sajnos így. Attól, hogy nem veszünk tudomást a negatív, rossz dolgokról, az élet még nem lesz rózsaszín, gondtalan vidámság.

Sajnos szinte kivétel nélkül az összes hsz negatív volt.

Ha valaki beleolvas, úgy gondolja, ez az átlag, a normális, pedig nem hiszem.

Senki nem azt mondta, hogy az összes csecsemőst vegyük egy kalap alá!!!!!

Szerintem az a baj, hogy az öreg belefáradt csecsemősnek már nem ott van a helye, aki üvölt a pár napos csecsemőkkel , az anyukákkal!

Nálunk is több volt a rendes csecsemős sőt volt idősebb is aki rendes volt, de egy embernek legyen akkora öntudata, hogy , ha már nem bírom akkor hagyja abba.

Sajnos nagyon nehéz manapság munkát találni főleg, ha valaki idősebb, de én akkor is azt mondom, hogy nem így szerettem volna kezdeni a gyerekemmel az életünket.

Magabiztos voltam, hogy minden oké erre jön egy tuskó és mindent lerombol.

Őszintén én győztem helyre jönni itthon, de hamar sikerült.

Főleg, hogy előtte nekünk 5 évig csak a rossz volt folyamatosan.

Októberben szültem én is, császároztak, 3.napra lett csak tejem, addig mi is cukros vizet kaptunk. (napi egy picike üveg, 125ml)Szegénykém sírt, gondolom éhes lehetett. Most azóta is szopizik :)

Gratulálok :)