Kislányom féltékeny az uj páromra már nem tudom mit tegyek.Tanácsokat kérnék... (tudásbázis)

Köszi, jól vagyunk, csak egész nap úgy érzem, mintha lenyeltem volna egy görögdinnyét. :-)

Jó kérdés, hogy mekkora, az utolsó uh-án már nem fért a képbe, így lemérni sem tudták. De ma elég sokat ficánkol.

Gratulálok!

Nem lehet általánosítani. A férjem előtt 2x voltam mennyasszony. Az egyik a Abigél apja volt, de mindig azon törtem a fejem hogy fogok én ebből kimászni! Mikor terhes lettem vele meg is beszéltük, hogy csak gyerek miatt én nem fogok férjhez menni. Akkor ezt elfogadta. Mikor Abigélt megszültem és már úgy 4-5 hónapos baba volt, akkor elkezdte a hátam mögött szervezni az esküvőt, mondván kész helyzet elé állít és akkor úgyse mondok majd nemet. Elbaltázta, mert az én aláírásom is kellett volna a házasságkötéshez, így kénytelen volt elmondani. Ekkor csak annyit mondtam rá, hogy nem vagyok terhes, mindek elsietni! úgyhogy nem is házasodtunk össze.

A férjem volt a nagy kivétel! 1 hónapja ismertem, amikor megkérte a kezem! Kaptam tőle egy rózsacsokrot és olyan bamba voltam, hogy észre se vettem rajta gyűrűt. Leesett az állam, de neki nyugodt szívvel igent mondtam, bár közöltem, hogy ez csak hónapok múlva esedékes és ha akkor is így gondolom, akkor egye fene! Januárban megismertem, novemberben hozzá mentem és nem bántam meg. Vele nem voltak félelmeim a házasságtól. Sőt, semmi mástól. Mellette nem unatkozom, nincsenek lapos időszakok és ha több száz km-re van tőlem, érzem, hogy akkor is fogja a kezem. Most ez így lehet,hogy nyálas, de ez a helyzet.

Ne azt nézd mit csinált a volt párod, hanem azt, hogy milyen most. Hogyan éltek. Amikor melletted fekszik az ágyban és ránézel el tudod-e képzelni, hogy 20 év múlva is így lesz majd. Tudom, nics garancia arra, hogy ennyi idő után is együtt lesztek, de ugyanúgy arra sincs, hogy mi a férjemmel együtt maradunk, holott már nem tudom nélküle elképzelni az életem. Mégis úgy gondolom, hogy a tartalmasan eltöltött idő számít és nem az, hogy mi lesz a jövőben, amit persze úgy se látunk előre.

Szerintem a nyelvtudásával most még nem lenne gond. Egyrészt azért mer sok olyan gyerek van, aki ilyen idősen még csak tőmondtokban beszél, másrészt azért, mert mikor Abi unokatesója Magyarországra került egy mukkot se beszélt magyarul és a többi gyerek érdekesnek tartotta. Egy darabig csak figyelt, majd otthon is megértette már amit beszéltünk és egy idő után ő is elkezdte. Bár sokszor volt olyan, hogy én mondtam magyarul, ő mondta angolul. Abi akkor még nagyon kicsi volt és csak figyelte, hogy miket hablatyolunk. Egyszer aztán megszólalt, hogy "anya, én magyarul pisilek, jó?!" Olyan jót nevettünk rajta.

Ráadásul minél hamarabb kerül közösségbe annál hamarabb megszokja.

Igen, nagyon szereti. Reggeltől délután 4-ig van. De ált. mindig úgy fogad minket, hogy korán jöttünk, mert még most akart játszani.

Bölcsibe se igazán kellett beszokatnom, mert annyira élvezte.

Én azt a házat gyűlöltem, ahol (elvileg) Abi apjával éltünk. Azért írom, hogy elvileg, mert a 2,5 évből 4 hónap volt a leghosszabb idő, amit egyhuzamban együtt töltöttünk. Nekem ez az időszak olyan volt mint másnak egy túlélő tábor. Itt nagyon szeretek élni, bár gyakorlatilag még építési terület és rengeteg munka van vele.

Abi is szeret itt lakni. Tőlünk kb. 200 m-re folyik a bodrog, mellettünk mező van, előttünk meg egy gyógyfürdő.

2,5 éves volt. Az új helyzetet jól viselte, de a féltékenység meg volt. Ha a párom megölelt, akkor visított egy sort, hogy ő az én anyukám!!!

Az albérlet volt a mumus, mert nem bírta megszokni a bérházi zajokat. Azt mondta, hogy a szomszéd a falban van és nem tud kijönni.

:-) Akkor jó!

Nálunk az oldotta meg anno a problémát, hogy Abigél bele szeretett a nagyapjába (a párom apjába). nagyon hasonlítanak egymásra. Valahol olvastam, hogy anya-lánya között mindig van rivalizálás és ugye addig ez fel se tűnt, ráadásul még mindig nagyon kicsi, de minden lány szerelmes az apjába. Abi meg nyugtázta, hogy a párom az enyém, nagyapa pedig az övé. Így az esküvőnk napján ők is összeházasodtak. Még esküvői kép is készült róluk a fotósnál. :-) Múltkor mondta, hogy nem érti miért nagyi volt nagyapa mennyasszonya, mikor ő a felesége! :-)

No igen, a kinti helyzet teljesen más. Szerencsére a páromnak is jó szakmái vannak és én se panaszkodhatok. Ráadásul ha vmit a fejünkbe veszünk azt meg is valósítjuk mégha sok időbe telik is. A többit meg majd meglátjuk. De azt mi se értjük a mai napig se, hogy miért lett ilyen magas a törlesztőnk. Ezért is akarunk vendégházat nyitni, legalább azt kitermelhetné a ház és egy gonddal kevesebb lenne. :-)

És nálatok hogy alakul a helyzet, pici lány?

Hát hallod, mi a ház törlesztőjét 60 ezerrel kezdtük, aztán jött az állítólagos gazdasági világválság és azóta 100 ezret fizetünk havonta, pedig a forint ismét olyan árfolyamon mozog, mint amikor felvettük a hitelt. Magyarázatot nem tudnak rá adni, hogy miért is van ez. Ennyi és kész. Ha nem tetszik, akkor elárverezik.

De ugye kint nem érezni annyira ezt a válságot, mint itthon?

Szerencsém van, mert a párom az a fajta, aki a szarból is képes pénzt csinálni. De az exem mellett már éhen haltunk volna.

Szerintem ez már eldöntött kérdés, hogy ki nyeri meg, mert az emberek nagyon csalódottak. Behajtással foglalkozunk és azt hiszem enyhe kifejezés, hogy egyre rosszabb a helyzet. Nem akarok ezen az oldalon politizáli, de itt már tényleg csak a drasztikus megoldás hozna változást. A magyar szociális háló pedig förtelem. Itt ma csak az él meg, aki romának vallja magát, mert ha az ő gyerekükben keresztbe áll a kaki már kapják is az ilyen-olyan segélyeket és olyan magyarok, akik ugyanolyan vagy rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint ők, nem kapnak semmit, mert nem verik az asztalt, holott alanyi jogon járna ugyanaz, mint a romáknak. És sajnos ezzel napi szinten találkozunk. Éppen ezért mondjuk azt, hogy megnézzük merre alakul az ország... hisz lassan már mi leszünk kisebbségben. És így, hogy átlátom, hogy az én adómból mennyi megy ingyenélő emberek zsebébe, aki még cipőt se vesz a gyerekének, mert az a kocsmában nem kapható, így azt mondom, hogy nem érdemes adózni, tb-t fizetni, mert minek, ha nem kapok vissza semmit és egyébként is magánorvoshoz járok, százezreket fizetek azért, hogy lehessen egy gyermekem és újabb százezreket, hogy problémamentes szülésem legyen. És tavaly tudod mit kiabáltak nekünk a putriból? Hogy a mi hibánk, hogy náluk kikapcsolták a gázt, mert mi nem adóztunk eleget!!!! Hát az eszem megáll!

Egyébként fére értés ne essék, nem vagyok rasszista, hisz minden ember függő. Csak kíváncsi leszek a gyerekeinknek mivel kell majd együtt élniük.