Kicsit elveszve (beszélgetés)

Hogyhogy nincs rálátásod a családi számlára?

Netbankárral simán lehet hozzáférésed, és bármikor megnézheted, mi hogy áll.

Sajnállak, nagyon Tanácsot nem tudnék adni senkinek sem, a magam dolgát sem tudtam rendbe tenni.

Ezeken én már rég túl vagyok.

Ha szereted a férjed talán vele kéne ezeket meg beszélni, hátha még nincs olyan nagyon későn.

Ne a magányosok sorsára. A gyerekek meg nőnek ki repülnek és akkor döbbensz rá, hogy az életed el van cseszve. És hidd el nem jó érzés. Próbáld meg a férjeddel ezt a helyzetet rendezni.

Szerintem nem az a megoldás, hogy elzavarod a férjedet, meg morogsz.

A többiek nagyon jókat írtak neked.

Ülj le, és beszélj a családdal, hogy ez neked sok, eleged van, és hogyan tovább. Ahogyan Lekvárosbukta írta, az tök jó módsuer. Plusz egy takarítónő, mert anyagilag nem gond.

És vegyél a gyerekeknek bérletet, van lábuk, tudnak közlekedni.

Szerintem elfáradtál lelkileg, fizikailag.

Próbálj egy kicsit magaddal is foglalkozni, a gyerekeket rászoktatni nagyobb önállóságra.

Írtad, hogy anyagiakban nincs gondotok, egy bejárónő/takarítónő sokat segíthetne, kevésbé fulladsz bele a háztartásba.

Jaj szegénykém.

Én is így voltam igaz én itthon vagyok gyesen.

Most hogy nemrég önként lelepett a férjem minden a nyakamba szakadt. Igaz előtte is mert nekem sosem segített csak a fejemhez vágta ő mennyit dolgozik. Ha hazajott akkor is szamitogepezett, elvarta körbe ugráljam az volt a lényeg vele mi van én sehol sem voltam.

Ha innen nézzük jobb Most így nekünk.

Ilyen ember senkinek sem kell, neked se.

Szerintem majdnemminden nő így van akinek családja van. Szomorú. Mi valahogy seholsem vagyunk, természetes amit csinálunk senkit se érdekel a mi gondunk.

Kitartás és ha nagyon rossz akkor válj el

Nálunk úgy működik, hogy mivel én is dolgozom a bevásárlást elintézem. Hütő mindig tele. Ebéd munkahelyen, iskolában. Reggeli, vacsora hideg kaja, mindenki kiszolgálja magát. Ha végzett elpakol maga után. Különböző időpontokban érünk haza aki éhes eszik. A szobáját mindenki maga tartja rendben. A szennyes ruhát mindenki a szennyestartóba teszi, ha nem koszos marad a cucca. Így járt. Szárogatóról lepakolok, de elraknia mindenkinek magának kell. Fürdőben a kádat kimosva, feltörölve hagyja mindenki ott. Igy nem lesz hétvégére csupa dzsuva minden. Csak finomra kell hangolni. Így marad időm magamra is. Hétvégén van főzés, az persze az enyém, de akkor is a tányérját, poharát, mindenki a mosogatógépre rakja.

Tessék leülni a családdal és elmondani a feltételeket és nem morogni, ha nem hajlandók beállni a sorba, akkor ezeket te sem csinálod meg és kész.

Én azt gondolom, hogy nem fizikailag fáradtál el, hanem lelkileg üresedtél ki.

Egy fiatal egészséges nő, ha szeret és szeretve van, akkor a hegyet is elhordja boldogan, és nem fáradtság neki 3 szem krumplival többet megsütni vagy 4 pólóval többet bedobni a mosásba.

Én ha a helyedben lennék, nem elküldeném a férjem, hanem inkább terelném magam felé, több kedvességgel, közös kikapcsoló programokkal, a gyerekekkel is, de gyerekek nélkül is.

Örülnék, hogy anyagi biztonságban, jólétben, szeretetben, egészségben élek, és mindezeket szeretném megtartani, vagy még többet beletenni.

Egy morgó ember mellett senki sem érzi jól magát.

A házimunkában is szívesebben osztozik az egész család, ha anya jókedvű, nevet, és jó vele együtt takarítani vagy bevásárolni.

Szerintem becsüld meg, amid van, ne akarj magadnak rosszat.

És szánj magadra napi fél-1 órát, ami csak a tiéd.

A gondolatokat rendezni, egy jó forró illatos fürdő, egy jó könyv, vagy magazinok lapozgatása, stb.

Sok sikert 😊☘️

Őszintén sajnálom!

Ha elmegy, le kell ülni a srácokkal beszélni. Mindenki húzza meg a nadrágszíjat. Úgyis rájönnek hogy lehet az apjukat is lehúzni!

Ha így érzel jobb a válás, nem fogod utána cselédnek érezni magad!

De ez az én véleményem!

Sziasztok!

Szeretném megosztani veletek a gondom, remélem tudtok segíteni. Szerintem eléggé általános a problémám, és majdnem mindenki átment ezen így vagy úgy. Bízom benne, hogy tudtok adni javaslatot, bíztatást. Szóval 20 év kapcsolat, 17 év házasság, 2 gyerek (16,12). A párommal egy munkahelyen dolgozunk 10 éve, ő vezető poziban, én 2 osztállyal arrébb nem vezető poziban. A család elsősorban az én feladatom (ház, gyerekek, bevásárlás, mosás, stb), de a férjem is szívesen segít, ha alkalma adódik rá, vagy megkérem, mert nem tudom megoldani. A gyerekeket is mindig be akartam vonni, de utálnak tkp. minden házimunkát. A lányom zenél, barátokkal szeret eljárni, ez minden pénz, de aztán amikor házimunkáról van szó, hirtelen sok dolga akad. Kitűnő, de ritkán tanul, csetel, rajzol, sorozatokat néz. A fiam imád számítógépezni, őt gyakrabban be tudom vonni a feladatokba.

És akkor a történet végén én. Elfáradtam. 8 órában dolgozom, de legyen minden nap kaja, iskolába csomagolni, tiszta ruha, rendezett ház, igyekszem este még hozom-viszem fuvaros is lenni, ha hideg van, sötét van, főleg hétvégén, ha elmegy csavarogni a nagylányom.

Sokat morgok, de nem nagyon hat meg senkit. A morgásaim, viták miatt a férjem még később jár haza, a munkahelyen is kerül, a házasságunk is eléggé döglődik, szóval most vagyok a végponton. Kértem, hogy költözzön el, de igazából nem ez fog megoldást hozni, mert ezután még ennyi segítséget sem kapok, mondjuk csak három emberre kell mosni, főzni, és legalább az estém nem arról szól, hogy mire elvégzem a házimunkát, utána még várom, hogy na ő mikor jön, mikor eszik, utána is elpakolni, és hát nem vagyok egy jópofa társaság sem mostanában.

Anyagiakban nincs gondunk, bár most rájöttem, hogy mennyire függök a férjemtől ebben is, hiába keresek jól, a fizum a családi számlára megy, nem sok rálátásom van.

A férjem szerint alacsony az önértékelésem. Na hurrá, és mitől érezzem magam valakinek, ha csak rabszolgaként kezelnek?