Kiben lehet bízni ezek után? (beszélgetés)

:-O Uhh, bocsi, ezeket az előzményeket nem olvastam, nem tudtam. Hát igy nem.

Én konkrétan ilyet nem tudok h megcsalt volna, de ha kiderülne, akárhogy szeretek valakit, úgy p.csán rúgom, hogy a lába nem éri a földet.

Ez nagyon kemény basszus!

Mi egy éve vagyunk együtt a párommal és mi is társkeresőn ismerkedtünk meg!

Megmutattam neki amit itt leirtál!Ledöbbent ő is!

Bár nálunk bizalom van.Tudom a jelszavait de nem lépek be titokban sehova.Ha okom lenne bármire is gyanakodni valószinű nem mondta volna meg a jelszavait!Ezért én bizom benne.Remélem nem csalódok!Vagyis ajánlom neki!!!

Ha időt kért, ne keresd. Mert azzal csak ártasz.

Én pasim is időt kért pár héttel ezelőtt, azt hittem, bele halok. Nehezen, de kibírtam hogy ne írjak, ne hívjam. Még msnről is letiltottam , hogy ne legyen meg a kísértés hogy beszélünk.

Most már ott tartunk h tegnap küldött egy szerelmes üzit, hogy szeret és örül h kitartok mellette...

Nos, nem hiszem hogy ez a kapcsolat olyan lesz mint azelőtt volt. De ha szereted a pasidat, akkor adj neki egy kis időt, míg átgondolja a dolgokat.

Szia!

Biztos,most nagyon nehéz neked,de legyél erős!Hidd el,hogy ha vissza fogadod,csak idő kérdése mikor lesz megint olyan,mint volt!!!A bizonytalanságodat próbálja kihasználni!Olyan fiatal vagy még,miért akarsz magadnak még nagyobb fájdalmat?!Ne legyél saját magad ellensége!Hidd el (kamaszkori tapasztalat)!Mindenki maga dönt a sorsa felöl!Adj egy esélyt magadnak,hogy megtaláld a TE igazi párodat!

Szia!

Akár magamat olvasnám, életem első szerelmével, csak nálunk én szakítottam, és milyen jól tettem. Folyton összevesztünk-kibékültünk, túlságosan különbözőek voltunk. Rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem elég, és akárhogy is fáj, de inkább külön kell boldogulnunk, ha már együtt nem megy.

Sokáig nem tudtunk elszakadni egymástól, a kapcsolatot máig tartjuk, de csak msn-en beszélünk néha, hogy ki hogy van. Ő 31 éves, mindene megvan, mégsem találja azt, aki kell neki valójában. Én férjhez mentem, külföldre költöztem, távol tőle, és ezt most így van jól.

Sziasztok! Én 2,5 évig votlam együtt a párommal akit mai napig imádok de sajnos a múlt héten elköltözött. Mi nem társkerin ismerkedtünk meg, hanem a való életben. Egy kisvárosban lakunk és már látásból ismertük egymást de semmi konkrétat nem tudtunk egymásról. Egyszer egy benzinkúton együtt fizettünk és akkor tetszettem meg neki igazán, majd ismerősökön keresztül elkezdett üzengetni nekem, elkérte a számom és szépen lassan kiakólakult a dolog. Állítása szerint nála szerelem volt első látásra, nálam kissé lassabban alakultak ki az érzelmek. Az ismerkedési fázisban elmesélte az előéletét, bár ne tette volna. Elmondta, hogy nagy kanállal ette a nőket és a két előttem lévő "komoly" kapcsolata mellett is folyton csajozott mert egyik barátnőjébe se volt szerelmes. Folyton azt mondta, én vagyok az első akit igazán szeret és tisztel mert az előző barátnőivel mindegyikkel tiszteletlenül bánt. 1 évig csak "jártunk" de minden nagyon jó volt, szinte tökéletes annak ellnére, hogy néha-néha ott motoszkált bennem, hogy nehogy én is így járjak... Figyelmes volt, aranyos, kedves, velem töltötte minden szabadidejét, esély se volt arra, hogy félrelépjen. (Számítógépet nem használ:-))

1 év után összeköltöztünk. Az elején semmi gond nem volt, de kb. fél év múlva kezdődtek a problémái. Én boldog voltam, hogy a 2004-es válásom (egyedül maradtam egy kisgyerekkel) után és a sok csalódás után végre van egy normális pasi az életemben akivel szeretjük egymást és aki a gyerekemet is elfogadja. Sőt mi több, nem én kerestem, ő kezdeményezte a kapcsolatot. Még annak ellenére is boldog voltam és imádtam, hogy éreztem: az együttélést nem neki találták ki. Még nem élt együtt egy nővel sem előttem, fogalma sem volt arról, hogy a közös élet bizony nem mindig csak a pozitívumokat produkálja. Egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy egy élettársi kapcsolatban vannak bizonyos szabályok amiket kölcsönösen be kell tartani ahhoz, hogy működjön. Ezzel ő nem értett egyet és míg ő mindenová elmehetett ahová csak akart, engem még pl. tankolni se szívesen engedett el a benzinkútra nehogy más is szemet vessen rám ugyanúgy mint anno ő. Képes volt napokig nem szólni hozzám ha pl. oda elmentem. Szörnyen féltékeny volt rám pedig sosem adtam rá okot. Sokkal jobban szerettem és ma is szeretem annál, hogy bárkivel megcsaljam... Aztán bosszúból elmászkált meg sértődöttet játszott (egyke gyerek, nagyon egoista) és sűrűsödtek a viták. Amikor valamin összevesztünk mindig azt volt a legkönnyebb rávágnia, hogy ok, akkor ő elköltözik és nem lesz aki engem idegesítsen... Persze mindig visszakönyörögtem. Egyre és egyre jobban féltem attól, hogy előjön a régi énje és nekiáll csajozni mert úgy éreztem kezd hanyagolni. Egyre többet volt a haverokkal, egyre későbben járt haza és flegma volt velem. Megfordult a kocka: én lettem szörnyen féltékeny és ő kevésbé. Folyamatosan azt mondta, hogy szeret és sosem csalt/csalna meg de nem adott nekem tiszteletet pedig mindent megtettem érte. Gondos társa/párja/háziasszonya voltam, nem lehetett rám egyetlen rossz szava sem ilyen téren. Ráadásul az ágyban is nagyon jó volt mindkettőnknek kölcsönösen egymással. Szinte minden nap voltunk együtt még a balhék ellenére is. Egyzserűen nem tudtam kiűzni a fejemből a féltékeny gondolatokat... de nem voltma egy hárpia, nem szóltam neki mindenért, csak olykor-olykor cseszegettem amikor már nem bírtam cérnával. A végére nagyon eldurvult a helyzet, de ennek ellenére próbáltam megmenteni a kapcsolatunkat, mindent megtettem érte, ezt ő sem tagadja. Mégis elment... bár azt mondta szeret még mindig csak nem tudunk együtt élni. Én pedig nem értem, hogy miért nem ad még egy esélyt akapcsolatunknak ha tudjuk, hogy mindketten szeretjük a másikat??? Nem hiszem, hogy nem érdemelnénk ezt meg... Jelenleg szabadságra van szüksége azt mondja, majd gondolkodik de én beleőrülök ebbe. Annyira szeretem. Minden éjjel vele álmodom. Folyton más nőkkel látom álmommban. Egyik éjjel ordítottam a nevét és zokogtam hangosan. Erre ébredtem... nyitott ablaknál hajnali fél 3-kor... gondolhattak valamit a szomszédok. S a legszomorúbb, hogy a kislányom is nagyon szereti és tgnap felhívta sírva, hogy jöjjön vissza, de elutasította...Bocs, hogy ilyen hosszúra sikerült a mondandóm.

Igen, nem volt semmi gond miután elmentek sógoromék megkért, hogy maradjak. Beszélgettünk, volt sírás, hogy sajnálja és bár vissza csinálhatná és persze , hogy ne mennyek el, mert szeret. Nem tudom már eldönteni, hogy igazi könnyek voltak-e, de az tény, hogy 2 év alatt nem láttam sírni. De eljöttem azóta nem jelentkezett, ha nagyon kellek neki akkor majd teper, de akkor mi a biztosíték rá, hogy nem csal meg többet??

Annyira meg vagyok zavarodva.

persze ő nem is ismeri azokat a lányokat, ha nem én olvastam volna a saját szememmel, engem már nem tud megvezetni.

De azért tartok a holnaptól :S

Szia!

Még mindig tagadja?

Rémálom ez az egész!

Most mond meg mindent tagadott...

Amíg vasárnap nem jövök el, addig nem fogja fel, hogy mindennek vége...

Tegnap éjjel írogatott, ilyen dumával jött, hogy HOL RONTOTTUK EL? MÉRT NEM SIKERÜLT EZ NEKÜNK?

Erre írtam neki, hogy talán nme kellett volna 5 nővel megcsalnia egyszerre, persze mindent tagadott ami még undorítóbb amikor valaki a nyílvánvalót sem ismeri el.

Vasárnap véget ér ez a rémálom és örörkre eltűnik az életemből!!

Sajnálom, ami Veled történt, nem lehet könnyű...

Én nem értem, hogy miért csinálják ezt egyes emberek már szinte módszeresen...nem érzik magukat sz.rul attól, hogy átvernek embereket, nőket?! Nincsen bűntudatuk?!

Nem azt mondom, hogy 1 botlás normális, mert nem az, de hogy egyszerre 4-5 nő és közben Neked otthon adja a szépet, meg elvárja, hogy tiszteld, mint Párodat...undorító!

Amúgy az Ő családjában a szüleinek jó a házassága, lehet tudat alatt rossz férfi mintát követ... :) ?

Nem bánottál meg mindeki másképp látja a dolgokat s ez nem rossz dolog.

Abban én is reménykedem hogy megtalálom.

Szia Helga!

Nem tudok mit mondani arra amit írtál csupán annyit, hogy nem tudod hogyan éltünk.

Az e-mail feltörésről csupán annyit, ha nem teszem meg akkor sosem tudom meg, hogy egy gerinctelen féreg. Ha nem kellettem neki mért nem mondta, hogy mennyek.

Nem az a bibi, hogy nem találta meg a hozzávalót csupán zsigerből képtelen egy párkapcsolatra.

Ha őszintén és tizsta szívből keresne egy másik lányt akkor neki sem hazugsággal indítana."ez alatt nem azt értem , hogy nincs barátnője" hanem durvább dolgokra...

Szia izmike!

Szerintem ha megcsalt nem lehettetek olyan nagyon boldogok, a megcsaláshoz általában két ember illetve nem is, hanem három a kapcsolatban élők akik kialakították azt a légkört egymás közt és a harmadik vagyis nálatok a többi 4-5!

Szerintem az h belenézel vagyis feltöröd a mail-jait...ez is nagyon uhh nem is találok megfelelő szót amit találtam azt meg inkább nem írom le.

És h van egy pár nője az nem feltétlenül betegség csak annyi h nem találta még meg azt a társat akiért ezt az életformát fel akarja adni!

Most biztos mindenki azt fogja mondani h milyen rossz ember vok de ezt gondolom...és nem azért mert nincs bennem empátia, biztos vok benne h nagyon szar neked most és ezért teljes szívemből sajnállak is.