Ki hogyan tud megfelelni-anyaság, házasság, háztartás? (beszélgetés)
nem egy könnyü feladat...de megoldható
Sziasztok!
Ahogy elnézem ,sok kisgyermekes van.Én ezeken már túl vagyok,17-14 éves és fiúk.Ilyen gondjaim sosem voltak,valahogy beosztottam mindent,hiszen míg kicsik, alszanak aztán óvoda, iskola.Amíg nincsenek otthon lehet a házi munkát csinálni.Míg kicsik voltak aludtak én dolgoztam,most ugyanaz ,csak már nagyok.Lassan hozzá voltak szoktatva a rendrakáshoz,évek óta a mosáson kívül nem nyúlok a ruháikhoz,hétvégén takarítanak,Megcsinálnak már némely kaját is , mosnak.Mellette tanulnak szórakoznak.Mondom fiúk,mert úgy gondolom nem lesznek mindig velem,és csak valakinek el kell végezni a dolgokat.Nem szégyen ha a fiúk nem csak pénzt klresnek.Ja,van férjem is ,de sajna nagyon keveset volt eddig itthon,és a gyerkőcök most is hozzám jönnek ha valamit beszélgetni akarnak.ez a hátránya hogy pénzt kell keresni,természetesen én is keresek:-)Egyszóval ,nem kell megfelelni senkinek,csak a magad felállított tényezőknek.Előbb utóbb belejön mindenki.Sok sikert hozzá :-))
Mármint én sem vagyok jó szervező.:-)
Akinek nincs ideje főzni, mert gyerek van, az nem lusta, csak rossz szervező.
Én sem.
De azért főzök, csak tovább tart. :-)))
Nem stresszelek a dolgon, így könnyebb. Ha valamire nem jut idő, vagy nincs kedvem, későbbre halasztom.Délelőtt játék, séta, beszélgetés, ha alszik, takarítás, munkába bele-bele nézés,olvasás,ha valamelyik barátnőm ráér, van,hogy átjön beszélgetni,főzök(nem mindennap, az kéne még!!:),ha dolgom van, nagyszülők, keresztszülők, nagynéni stb. vigyáznak rá, van, hogy ott is alszik. Délután sokat van az apjával, elmennek ide-oda, állandóan hurcibálja:), ilyenkor intézem a dolgaim, találkozok azokkal, akikkel akarok, edzek stb.
Na és a 2 gyerköc is kap belölem böven.....a nagyobbikkal szinezünk,játszunk a kicsinek meg dumálok egész nap,és vele is játszom!a párom csak néz,tudja mind erre képtelen lenne:))))
Sziasztok!Én 6 éve segitség nélkül oldom meg a gyereknevelést,háztartást mindent ami a családdal együtt a nyakamba zudult.Ráadásul 6 hónapja szültem másodjára és még mindig képes vagyok egyedül elvégezni a dolgom,igaz fárasztó,de megoldható.Nem kella gyereket mindig ölben tartani,mert akkor tuti nem tudsz töle semmit megcsinálni.....eleinte mikor alszik,aztán elvan a kiságyban,hozzá kel szoktatni,hogy anyának dolga van,csak el kell mondani mit csinász és hova mész,nálam ez a kicsinél is beválik.Akinek nincs ideje fözni,mert gyerek van,az szó szerint lusta.Én mosok ,fözök mindennap,vasalok,takaritok,boltba megyek és még sorolhatnám....ja meg oviba jövök megyek a nagyobbikkal.szervezés kérdése az egész,és még mindemelett a párom se panaszkodik..söt még megkérdezi hogy csinálom....nehéz megfelelni,de nem megfelelni kell,hanem szivböl csinálni és jön minden magától...nem vagyok tökéletes,de a rend a mániám,mosogatni és vasalni imádok,a gép kimos,mi kell még?Megfelelni..hülyeség....a férfiakezt ugysem értik
Dijazom a véleményed!! Így kell ezt csinálni!!!
megfeleni: inkább megfelelni:)
Én még ezek előtt állok, de amint részem lesz bennük, remélem, hogy sikerül a lehető legjobban megfelelnem. Legalábbis erre fogok törekedni!
Nem lehet megfeleni, mert akkor újabb és újabb "követelményrendszer" lenne felállítva.
Én nem is akarok megfeleni.
Ha meg akarotam feleni, folyton az az érzés gyötört, hogy valamelyik része az életemnek hátrányt szenved.
Egyik sem szenvedhet hátrányt.
Az csinálom, amihez 1. a legtöbb kedvem van 2. a saját rangsoromban következik.
Egy csomó dolgot már nem is akarok megoldani, a páromnak is van két keze, megkérem, hogy segítsen (van, hogy dünnyög, de már nem mer nemet mondani:).
Nem vagyok minta-anya, -feleség :). Úgysem lehet mindenkinek megfelelni a családban, vagy ha mégis, akkor hol vagyok én? Igyekszem az adott pillanatban a legjobbnak tűnő megoldást választani, aztán vagy bejön vagy nem...
NAGYON JÓ IDŐBEOSZTÁSSAL JÓL MEGY.
Hát mindenben igyekszem a maximumot kihozni magamból.Sajna nem mindíg sikerül,mert magunkra vagyunk utalva,dehát ez van.Szeretjük,és mindenben támogatjuk egymást.:)
Hát vannak nehéz napok, de vannak könnyebbek is. A fiam nem volt még pont két éves, amikor kicsit felszabadultam, és eltöprengtem rajta, hogy akár jöhetne a következő, mint később kiderült, a töprengés idején már kb. egy hetes terhes voltam... Nem terveztük, és eleinte (az első év) nagyon nehéz volt, főleg mert anyósék ellátása (betegség miatt) is az én feladatom volt (főzés, stb.) közben meg a két pici is itt volt, férjem csak este volt itthon, akkor is holtfáradtan. Kemény időszak volt. Most másfél éves a kislányom, és kezd minden sokkal könnyeb lenni. Együtt játszani még nem nagyon tudnak, de alakul az is. Ne idegeskedjetek kedves anyukák, fő a nyugalom, én ezt tanultam. Gyönyörködjetek a gyerekekben, mert ez az időszak hamarabb elmúlik, mint gondolnánk, és ez a legszebb az ember életében. Szeretem, ha tiszta a lakás, de ha kicsit cirkusz van, az még nem a világ, és nem arra fognak emlékezni a gyerekek, hogy a szobában egyszer-kétszer nem voltak elpakolva a játékok, hanem hogy milyen jót játszottunk, vagy mesét olvstunk. Nyugalmat kell árasztanunk,mégha legsziveseben világgá szaladnánk is, és a gyerekek is nyugodtabbak lesznek, ha odajönnek megpuszilni, megszeretni, már el is tűnt minden gond, nem igaz?
Ez jó kérdés,nehezen!Nekem 2gyerekem van a második születésénél édesanyám egy hónapra hozzánkköltözött. Szerencsére férjem se bánta.Most sem könnyű,de ez az élet rendje.
:(Eszembe jutott hogy nyubold indította a fórumot...neki most valószinü ez a legkevesebb gondja:(bocsi ez off lett,csak eszembe jutott...
Én nem igazán tudok egyenesbe jönni. Az első év a kislányommal elég kaotikusra sikeredett és a kisfiam is mindig alkot valamit, ami simán borítja a napirendet. Már ha véletlenül épp sikerülne tartani.
Sehogyan. De már nem izgat.
4-en pakolnak szét, s csak egyedül pakolok össze.
Javítani kell az arányokon.
most lesz a babám 3 hónapos,az első hetekben örültem,hogy élek,úszott a lakás stb.mostanra már kezdek belejönni,néha már sikerül főznöm is...
mikor, hogy sikerül.próbálom tartani a napirendet a kis 6 hónaposommal, de ezt ő valahogy nem szereti. totál az ellentéte , mint amilyen a báttyja volt..
Szerintem Napirend a kulcsszó:) Gondolom mindenki ismeri Tracy Hogg: A suttogó mindent megold című könyvét. Miután elolvastam, sikerült kialakítanunk a napirendet amire be is állt a kisfiam. Most múlt 3 hónapos és már tudom, hogy reggeli után alszik 30-40 percet, ezalatt tudok lezuhanyoni, hajat mosni, magammal törődni. Majd ha felébred, már akár 1 órát is eljátszik egyedül, nagyokat nevet meg dumálgat közben, ezalatt csinálom a zajosabb dolgokat, pl. mosás, takarítás ilyesmi. Szerintem ez mindenkinek bevállhat és a baba is kiegyensúlyozottabb ha van egy állandó rend az életében, mindig tudja mi következik, mit várjon:)))
Kitartas, hamarosan megvaltozik a dolog. Nekem pl. egy 2 eves mellett mar sok idom volt magamra, es a hazra is.
Úgy érzem, ez idővel igencsak negativ hatással van az emberre. Minden szempontból: minél jobban akarok teljesiteni, annál kevésbé sikerül, mert kapkodok összevissza. Megoldás? Megértés?
DEhogynem.
És csak azt látom, hogy iskolával sehogy nem haladok, szalad a lakás, és sosincs idő semmire.
És nem érzitek úgy, hogy ez egy mókuskerék, soha nincs eleje és nincs vége, csak rohansz, mint az őrült? Én péntekre kész idegbeteg vagyok.
Sziasztok!
Én is azt mondom, hogy jó kérdés, mindig van valahogy. Nekem 2 gyerekem van, a nagyobbat reggel óvodába viszem, aztán pici bevásárlás, ügyintézés, irány haza. Ilyenkor próbálok valamit csinálni, bevonom a kicsit a házimunkába, szerencsére még élvezi is, amikor főzünk, mosógépet pakolunk, egyebek. Amire nem igazán jut idő, az a közös játék, olvasás, hiába igyekszem rá időt szakítani, a kisfiamnak sincs túl sok türelme hozzá. Amíg alszik ebéd után, épp hogy van időm kicsit elpakolni, kiteregetni, már fenn is van, mehetünk a nagyért, kicsit levegőzünk, jövünk haza. Itthon meg már mindkettő nyúz, hogy játszunk, ezt-azt csináljak, csak akkor van még időm bármire, mikor lefeküdtek. De azért pihenni se ártana néha...
Én most azzal küzdök, hogy nemrég költöztünk, rengeteg extra tennivaló is akad és minden napra túltervezem magam, sose sikerül még a felét se teljesíteni. Így aztán próbálok inkább a gyerekekkel eleget foglalkozni, hogy ők boldogok legyenek... A háztartás meg úgyis megvár.
Szia!
Nehéz téma, főleg, ha a gyereked nem szeret aludni, mint az enyém. És persze elvárja, hogy igenis vele foglalkozz.
A nagyobb takarításra csak úgy jut, ha a gyerekre valaki vigyáz, a kisebb rendrakást, mosogatást meg tudom csinálni, ha berakom a kicsit a járókába, de sajnos max fél órát hajlandó bent maradni, mert 8 hónaposan rájött hogy tud állni, és lépegetni, és előbb utóbb megunja a ketrecet. Általában a főzés úgy néz ki, mivel párom este jön haza, hogy én napközben bevásárolok, ami kell, utána ha hazajön, övé a gyerek, én meg előkészítem a vacsit. Utána, akkor teszem fel főzni vagy sütni, ha fürdik, mert utána alvás van.
De nagyon nehéz. Nekem még ezeken felül iskola is van, de sokszor azt se tudom, hogy azt mikor, mert a fiam tényleg utál aludni.
Sziasztok! Érdekelne, hogy ki hgyan oldja meg a mindennapjait ha gyereke van háztartást vezet stb. Ki hogyan próbál megfelelni a feladatnak?
További ajánlott fórumok: