Két vetélés után (beszélgetés)

Szia! Borzasztóan sajnálom, ami veletek történt. 😢

Korábban kérdezted, hogy ki van specialista, aki vetélésekre specializálódott, akár Budapesten. Dr Fülöp Vilmos pont ilyen, a fővárosban rendel, nem tudom pontosan hol, de ha beírod a Google-ba, biztos megtalálod. Egy elszánt, mindenre figyelő orvos, akinek az az élete, hogy segítség másoknak. Amiket Ági írt vizsgálatokat, azokat mindenképp meg kellene csinálni, plusz párodnál Dns fragmentációs vizsgálat kellene, mert férfi oldalon is lehet olyan, ami vetélést okoz, és ez a vizsgálat ilyen, plusz mindkettőtöknél kellene genetikai vizsgálat, mert ez is egy ok, aztán még immunológia kivizsgálás is szóba jön nálad. Végül szervi kivizsgálás is kell, hogy van-e a méhben bármi rendellenes, mióma, polip, sövény, ezek mind okozhatnak vetélést.

Lekuldtek a babat, szovettani vizsgalatra. A pakzsmirigyem be van allitva, de erdekes szamomra hogy csak augusztusban kell mennem kontrollra.

jun 29.-en voltam nala, es mar akkor 8hetes voltam, csak ekkor tudtuk meg eddig volt havim. Szt mondta jol be van allitva ez miatt nem szabad gondbak lennie. Most addig ne is menyjek hozza vizsgalatra? Hogy derul ki ha a pakzsmirigy volt a gond? Nem kell mennem akar azonnal hozza? Mivel pajzsmirigy problemam van nem kellene gyakrabban hozza menni ilyenkor amikor terhes vagyok? augy gondoljuk a ferjemmel a kovetkezo babanal valasztunk egy nogyogyaszt, ahhoz fogok jarni kontrollra.Gondolom ahhoz hetente kell jarni. Vagy nem? Csak kit valasszak? Ki az aki ilyen vetelesekre specializalodott? Tudsz akar pesten is ajanlani? Koszi a valaszod, igazan jol esik hogy probalsz segiteni es tanacsot adni 😉

Sziasztok,

kriszti vagyok, 39 éves. Nógrád megyében lakom balassagyaramton. Segítséget szeretnék kérni kihez is fordulhatnék itt a környéken. Két vetélésen vagyok túl. Az első tavaly volt a 8. héten, a második múlt héten a 15. héten, bár azt mondták hogy 13hét+3naposan halt el. Az első vérzéssel jött. A másodiknak semmiféle tünete nem volt. Elmentünk genetikai vizsgálatra Budapestre a honvédba és ott az ultrahangnál derült ki hogy nem ver a szíve. Semmiféle tünete nem volt. Pajzsmirigyproblémám van szedek rá gyógyszert. A cukrom elvileg rendben volt, kicsit felszedtem most ennyi. Nyugodt voltam semmi stressz, a férjem mellett pláne nem, rendes ember, még veszekedni sem lehet vele. :) Minden ideális volt. Dolgozni jártam, bár nem fizikai munkám van hanem irodában dolgozom ülő munka. Sajnos már 10cm is volt és azért hogy ne legyen semmi gond velem a főorvos a szülés mellett döntött. Szóval meg kellett szülnöm. Nem kívánom senkinek. Az érzés ... . Azóta csak sírok és sírok és sírok. A férjemmel most megoldást keresünk hogy ne fordulhasson elő ilyen többé. Az egyik az ha újra teherbe esek akkor választok egy nőgyógyászt akihez hetente járhatok kontrollra és figyel engem. A terhesség alatt fáradság volt, álladóan fáradtnak éreztem magam, szedtem vasat is és ennek ellenére is. Szexuális életet éltünk. Kérek tanácsot tőletek, kérlek segítsetek. Még ha pestre is kell mennem oda is elmegyek.

Köszi előre is ...puszi mindenkinek...

93-ban szültem a fiamat, majd 95 nyarán és 96 januárjában volt vetélésem, 6 ill. 10 hetesen. Igazásból akkor semmit nem mondtak, ők is valami ilyesmit csak, hogy a természet tudja, melyik babának nem szabad megmaradni, higgyem el, jobb így, stb. Nem volt vizsgálat (vidék, több mint 10 éve...). 97-ben a lányom után utalt csak rá a dokim, hogy ez a benövés (ami állítólag elég gyakori szerinte) lehetett az oka a két vetélésnek is. (A szülés után egy darabka valami megtapadt a benövés mögött, s egy hét "szaporodás" után dőlt belőlem a vér) Nem tudom, meg lehetett-e volna állapítani, ivel már nem terveztünk több gyereket, nem foglalkoztam tovább a dologgal. A vetélések idején sem, mert akkor meg próbáltam nem tudomást venni róla. Legalábbis utólag úgy látom, így védekeztem, így tudtam túlélni. Annyira megrendített, hogy még sírni sem tudtam. Mindkettő után volt 3-4 nap, amikor úgy viselkedtem (és éreztem magam) mint az őrült, nem tudtam leülni, lefeküdni, állandóan hajtott valami, de már majd belepusztultam a fáradtságba, s mégsem tudtam leállni, mint egy felhúzott valami. Csak a 2. vetélés után kb. fél évvel tört elő az egész, egy lakodalomban megláttam egy kisbabát, s minden számolás nélkül tudtam, hogy az először elveszített babám épp akkora lenne. Akkor tudtam először sírni...

Próbálj optimistán hozzáállni. Az első vetélésem után a 2.-nál rettegtem, sokat pihentem, kíméltem magam (az első terhességemnél végig dolgoztam és semmi gond nem volt), mégis elveszítettem. Mikor újra terhes lettem, minden mindegy alapon nem gondoltam arra, hogy elmehet, semmit nem változtattam az életemen. Ma már 12 éves kamaszlány az eredmény...:)

Remélem, minden rendben lesz Veled, drukkolok, hogy ezúttal sikerüljön. Ha van kedved, tudósíts (akár privátban), mi a helyzet veletek! Jó éjt!

Én is pont ebben a helyzetben vagyok, mint te. Nekem is volt már egy problémamentes terhességem és van is egy kisfiam. De sajnos ebben az évben ez már a 2. vetélésem volt. Sajnos a dokim azt montdja, hogy ez természetes szelekció, és csak genetikára küldött. Éppen ezért keresnék most egy másik dokim, aki teljesen kivizsgál, mert még egy vetélést nem élnék túl.

Neked mikor volt a vetélésed, és utánna volt valamilyen kivizsgálásod? Egyébként azt a "benövést" meg lehetett volna állapítani méhtükrözéssel?