Keresek valakit. Ha tudsz segíteni, kérlek, tedd meg! (beszélgetés)

Szia!

Ez az, amit nem tudok, hogy ki ismeri még őt itt. Egy ember írta csak, hogy ismeri, de ő sem tudja a nevét.

Szia!

Esetleg közös ismerős? Hátha valaki máshol tartja vele a kapcsolatot! Azon keresztül ha megtalálod, tudnál neki üzenni. Szerintem.

Köszi mindkettőtöknek.

Majd eldönti, visszajön-e. Csak nagyon sajnálom, hogy nem írhattam meg neki, hogy visszavárom.

[link]

Itt található meg, és szebbnél szebb versek...

De megtalálható a legszebb versek topicban, és ott jelenleg a 44. oldalán a fórumnak... Még én másoltam be régen, az előző névvel...

Akkor én is úgy mentem el, hogy nem jövök vissza, és sokan mentek már el innen úgy...

És visszajöttek...

jaj, nem ide akartam írni, máshová...

bocsi...

Köszönöm!

Ez nagyon szép.

Köszi :-)

Remélem, hogy visszajön.

Megvan!!

DE pár betűt legalább kell rajta változtatni, mert már itt leírtam máshová is...

Így már biztos nem tilt ki a spamszűrő...

A Nő

Amikor Isten a Nőt megteremtette, késő estig dolgozotta hatodik napon.

Egy Angyal arra járt, és megkérdezte: "Miért töltesz annyi időt ezzel?"

És az Úr azt felelte: "Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam Őt? Mosható legyen, de ne műanyag, több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen, és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket karjában tartani, megölelnie Őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott térdtől az összetört szívig, és mindezt mindössze két kézzel. "

Az Angyalra mindez mély benyomást tett. "Csak két kéz. . . . lehetetlen! És ez a standard modell?! Túl sok munka ez egy napra. . . . várj holnapig, és fejezd be őt akkor. "

"Nem" - mondta az Úr. "Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtvényt, mely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni. "

Az Angyal közelebb jött, és megérintette a Nőt. "De Uram, olyan puhának alkottad Őt"

"Igen, puha" - mondta az Úr, "De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mit elvisel, és legyőz. "

"Tud gondolkodni?" - kérdezte az Angyal.

Az Úr felelte: "Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is. "

Az Angyal megérintette a Nő arcát. . . . "Uram, úgy tűnik, a teremtvény ereszt! Túlsok terhet róttál rá. "

"Nem ereszt. . . . ezek könnyek" - javította ki az Úr az Angyalt.

"Az mire való?" - kérdezte az Angyal.

ÉS monddá az Úr: "A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét. "

Ez igen nagy hatást tett az Angyalra: "Uram, zseniális vagy. Mindenre gondoltál. A Nő valóban csodálatos!"

Valóban csodálatos!

A Nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert.

Képes kezelni a gondokat, és nehéz terheket hordozni.

Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.

Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.

Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog, és nevet, mikor fél.

Szeretete feltétel nélküli.

Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha Barátai jól vannak.

Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.

Szíve összetörik, ha közeli Rokona, vagy Barátja meghal.

De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.

Tudja, hogy egy csók, és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

Csak egyetlen hibája van.

Elfelejti, mennyire értékes. . . .

(Ismeretlen internetes szerző)

Hoxa nélkül túl sokáig Senki sem bírja, legfeljebb egy kis ideig...

Úgy is visszajön még...

Én megpróbáltam, amit ítt írt VAlaki, hogy beírni a keresőbe, és ugyanúgy a Hoxát dobta ki, a naplókat, csak ott már nincs...