"Kellemetlen" 4 éves (beszélgetés)

Igen..

Így van.

Olyan jó hallani, hogy más is küzd, akar, gondolkozik, és látja, hogy nem tökéletes.. Sem maga, sem a gyereke..

Most azt végülis miből szűrted le, hogy a szülők nem nevelik a gyereküket, csak éppen etetik, ruházzák? 40 év pedagógiai tapasztalatával tényleg nem tudod, hogy a gyerekek, mint minden emberi lény, teljesen különbözőek, az egyik könynedén nevelhető szép szóval, jó példával, a másik ugyanabban a családban, ugyanazzal a neveléssel mindent leperget magáról, nem csak a szép szót, hanem a verést is akár? Pedagógusként tényleg úgy gondolod, hogy ha megüt egy gyerek, akkor azt vissza kell adnod, mert az ad súlyt annak, hogy elmondod, ezt nem szabad?

Nekem kifejezetten visszatetsző, ha valaki ütés közben/után mondja, hogy ütni nem szabad (ja, neked, te gyerek, nem, de nekem igen). A gyerekeknek is az. Valószínűleg működik a módszer, és többet nem üt meg, de nem azért, mert megértette, hogy az ütés miért rossz.

Nincs nálam a bölcsek köve, én is küzdök a fiammal, vele más miatt nehéz. Jelenleg ott tartok, hogy pontosan látom és tudom, hogy mi nem működik az ilyen típusú gyerekeknél (a verés és a hagyományos értelemben vett "szigor" pont nem), e még nem látom, hogy mi az, ami működik. HOgy határok, szabályok kellenek, az biztos, sőt, ezek elsőrendű dolgok főleg az ilyen gyerekeknél. De hogy mi a szankció, ha átlépi a gyerek a határt, megszegi a szabályt....? Ez nagyon nehéz. A szerető szülő részéről a cél nem a megtorlás és bosszú ilyen esetben, hanem az, hogy végül változzon a gyerek viselkedése, hosszú távon és akkor is, ha mi nem látjuk.

Nem biztos Happy. Ahogy két felnőtt ember sem egyforma, úgy két gyerek sem.

Nem is értem, hogy várunk el azonos viselkedést különböző személyektől.

Felnőtt korban már nem várjuk el, hogy szemüveges informatikus-Géza ugyanúgy reagáljon, mint vörösnyakú, pörköltfőző-Pista bácsi... Gyerekként se voltak ők egyformák soha..

Az meg szinte törvény, hogy sok gyerek nem a szülőkre hasonlít, hanem nagyszülőkre, dédszülőkre..

De persze, az is lehet, amit te írsz, hogy azért azóta fakultak a dolgok.. Sok ok miatt nem lehet azt a kort a mostanival összehasonlítani..

Azt azért ugye tudod, hogy a "nyugodt természet" az egy adottság alapból. Nem mindenkinek adatik meg. Másnak más adatik meg. A neveléssel lehet javítani, rontani, de megváltoztatni nem. Van aki nem is érti, hogy más hogyan lehet olyan "neveletlen", holott meglehet, hogy rengeteg munka van abban, hogy ő "csak" annyira neveletlen.

Éppen ezért haragszom az indító hozzászólásban szereplő emberekre, akik valamilyen kitekert félreértelmezésből tényleg nem nevelik a gyerekeiket, vagy rosszul nevelik őket, rosszul értelmezve az önállóságot, a megértést, mert összemossák őket azokkal, akiknek ugyanaz a szint elérése egyszerűen sokkal nehezebb.

Ítélkezni meg nagyon könnyű, és a legkönnyebb mondat a világon a "miért nem neveli meg a gyerekét", viszont megvalósítani pedig a világon a legnehezebb. Mi az öcsémmel csak voltunk, és semmi nem volt velünk. Nem kellett elmondani, hogy nem törjük be az erkélyajtót, nem tekerjük ki az ovistársunk nyakát, nem köpjük le az óvónénit, stb.. És mégse tettük. Pedig a szüleink mindig dolgoztak, sőt, túlóráztak is... Akkor anyámék is meg voltak róla győződve, hogy ez az ő jó nevelésüknek köszönhető.. Hát most már ők is rájöttek az én állatkáimat látva, hogy nem, csak éppen a Jóisten kegyes volt velük..

Jol kell szeretni es kovetkezetesnek kell maradni, jol irtad;)

Gratula neked :)

Ha ez vigasztal, majd az intézményekben helyreteszik őket, ha mások nem, a többi szülő...

A kapcsolatot meg nem kell tartani, ki kötelez erre?

Egyszer ezt írta felnőtt lányom az anyáknapi virág mellé : Egyszerűen elmondani nem lehet, mennyire szeretlek! Hálás vagyok neked mindenért. Köszönöm, hogy az én anyukám vagy és azt, hogy ilyen emberré válhattam általad. Megtanítottál szeretni és jó embernek lenni. Büszke vagyok rád anya.

Oszt se Vekerdy, se tasli :))

Bocs, hogy ilyen személyes dolgit idehoztam!

Azt hiszem minden szülőnek vannak kétségei is, elvei is. Egyszerűen jól kell szeretni azt a gyereket. Vagy én vagyok szerencsés, hogy az anyjuk vagyok. :)

Majd fogja, amint nagyobb lesz a gyerek.

Az a baj, hogy meggyőződéssel szemben nem érdemes vitatkozni...

Eddig azt hittem, hogy nevelési kérdésekben nem tudnak megfogni, most meg tehetetlen vagyok: a napköziben van egy fiúcska akit veréssel fegyelmeznek otthon. Ő meg a napköziben tombol, minden nap történik valami elfogadhatatlan.

Akkor meg végképp nem odaillő a hasonlat a te autódról, hogy mit szólnál, ha...

Jó mindegy, remélem nem lesz legközelebb, mármint nem jönnek hozzátok.

Ha nálunk vannak, akkor az itteni játékokat tekinti sajátjának, ha náluk, akkor meg elképzelheted...:)

Dehogynem mondom neki, csak inkább beszélgetősen, nem veszekedősen.

Egyébként azt hiszem, igazad van. Egy barát nem csak a saját érdekeit nézi.

Az a legfőbb gond, hogy ő ezt nem tekinti problémának.

Mivel lány, remélem ritkán kerül pofozkodós konfliktusba, de erősítenem kell az érdekérvényesítő képességét, az biztos.

Mondjuk velem szemben menne neki, de azt meg nem engedem, hogy kikapja a kezemből a krétát vagy könyvet, akármit. Elvárom, hogy kérje el.

(még nem beszél csak mutogat)

Megpróbálom vele azt gyakorolni, hogy nem kell mindig mindent megosztani. Erővel bírni fogja, mert masszívabb, mint a másik kislány