Karrier vagy gyerek? Érdemes jobb anyagiakra várni? (beszélgetés)

Tudsz ilyen munkáltatót??

Nem viccből kérdezem...

Engem eddig szó szerint kiröhögtek, amikor gyerekek mellett munkát kerestem, pedig pár éve még a Népszabadság fél oldalas cikket közölt a munkáimról ...

Én itt Mo.-on sajna csak rosszat tapasztaltam, illetve akinél meg nem, annak magának is kevés melója van...

Talán külföldön kicsit más..

Na jó, akkor MOST tisztázzunk valamit.

Egyszer mondom csak el, mivel úgy érzem, hogy alaptanul vádaskodsz és mondasz véleményt rólam, másokról, pedig nem is kéne neked magyarázkodnom.

De tudnod kell, h 17 éves korom óta egyedül vagyok se anyám, se apám, se nagymama, se nagypapa, SENKI. Ennek ellenére soha egy másodpercig sem tartott el senki, volt saját bevételem. Senki nem oldott meg semmit helyettem. Senkinek nem kívánom azt, hogy bárki is hasonló helyzetbe kerüljön, mint én, mivel nem mindenki tudja megfelelően kezelni az ehhez hasonló életszituációkat. (egyik szülő súlyos betegsége, annak végigkísérése, majd elvesztése, oszd be a pénzt, temesd el belőle apádat, tartsd fenn azt, amid van és még csak 17 éves vagy és járjál iskolába is...)

Van aki, egy ilyen szituba belebukik, elveszít mindent és van olyan, aki igazi harcosként, győzelemmel, sikeresen éli meg.

Szóval arra kérlek mégegyszer, h irigységből és megkeseredettségből ne minősíts senkit mégegyszer úgy, h nem ismered az előzményeket.

ezt nem hiszem, mintha A SAJÁT ÉLETEMRŐL BESZÉLNÉL! :O kéész... :)

én is 20 évesen érettségiztem gyerek mellett és csináltam a sulit, ugyanaz minden :) Végre egy hozzám hasonló ember, akinek hasonló utat kellett végigjárni. Ugyanígy vagyok vele én is! Tanulni akarok és keményen dolgozom azért, hogy 1-2 éven belül feljebb kerüljek a langrétán. :) Gratula neked is :)

Köszönöm a sok véleménynyílvánítást, érdekes volt olvasni. Mindenkinek igaza van a maga módján és számomra a tanulság, hogy annyira személyfüggő, hogy valakinek kell-e gyerek, ha igen, akkor mennyi és mikor stb. Ami az egyiknek jó, másnak épp az jelenti a rosszat és fordítva.

Tudjátok, magas sem értem, miért olyan tragikus számomra, hogy nagy lesz a két gyerek közt a korkülönbség mondjuk 7-8 év, és miért olyan tragikus, ha nem 30 hanem mondjuk 35 évesen szülök. Vessetek meg most ezért, de nekem volt egy álmom ami szertefoszlott. Ezt nehéz elfogadnom. Nekem igenis 'tragédia' hogy nem úgy sikerült ahogy képzeltem. De mégis el kell fogadnom ezt a helyzetet, most dolgoznom kell, mert az ész ezt diktálja. Talán másnak más a fontos az életében, nekem a család, a gyerekek (és természetesen a munka is!) De én úgy képzeltem, szülök egymás után gyorsan kettős majd visszamegyek dolgozni és kezdődhet a karrier . A lelkem mélyén a férjem hibáztatom és haragszom rá, hogy akkor lebeszélt a másodikról és vártunk, most még nehezebb a helyzetünk és igazán nem hiányzik az sem, hogy majd mondjuk 2, 3, vagy 4 év múlva újra kiessek a munkából. (Vagy akkor a lányom most már maradjon egyke???) Szóval értitek - nehéz döntés az anyagiak miatt az embernek az álmáról lemondania .

én is 19 évesen szültem

és semmennyit nem dolgoztam előtte

viszont azóta már 5 éve dolgozom gyerek mellett

van, de gyerekvállalásnál egyáltalán nem volt döntő szempont, hogy vannak-e nagyszülők vagy sem.

ugyanis eleve nem számítok arra, hogy majd kisegítenek (akár anyagilag, akár gyerekvigyázással), mert nem kötelességük.

pláne nem fogok azért vállalni még egyet, mert úgyis vannak nagyszülők, és hejj milyen könnyű lesz akkor! :-D

nekem is...:'(

mindössze két év volt apukám halála és a kislányom születése között.. :'(anyukámat nem ismertem, korán meghalt ő is.

mintha a saját szavaimat hallanám...:'(

ugyanígy vagyok ezzel, az én apukám 17 éves koromban halt meg, 59 éves volt, ezért úgy döntöttem, h ha megtehetem korán szülök, és hála istennek össze is jött :)