Rég volt és sokszor hatalmas hó esett a téli ünnepekre " való tekintettel". Anyám sütötte a sütit és ez általában vaniliás kifli, amit ugy neveztek, hogy hadi kifli. Ez egy egyszerű teasütemény amit gyümölcs izzel /hitler szalonnával/ vagy kevés dióval töltötte anyánk. Ha előtte egy nappal megsütötte, akkor feltette a szekrény tetejére nehogy szent estére vagy azutánra ne maradjon. Nem haragszom mivel 3 felnőttel együtt voltunk otthon kilencen. A karácsony szent esti várakozás volt a legszebb pillanat olyankor a délutáni misére elmentünk és mire hazaértünk megjött a Jézuska. Apánk a rézmozsárral "csilingelt" és mi tátott szájjal majd énekelve, ámuldozva de igen nagy meghatódással átadtuk magunkat az ajándéknak és megcsókoltuk egymást. Most igy visszagondolva nagyon szerény ajándék volt de higgyétek el órákig szagolgattuk csodáltuk a karácsonyt. A szobát betöltötte a keksz és a fenyő illata ami a mai napig is bennem van. Vízkereszt után leszedtük a fát és 6 felé osztottuk, mert leenni n em szabadott, ahogy ez most szokás. Napokig meg volt az a 10 db cukor, kb 5-6 keksz, ugyan annyi dió és még az a disz amit a nagyobb testvéreim sütöttek a fára. A sült krumpli és kevéske sült hus illata betöltötte mind a kb 40 m2-es házikót utána elmentünk az éjféli misére, ami külön ajándék volt, hogy fellehettünk éjfélig. Vidáman mentünk a térig érő hóba és szerintem szivünkben hatalmas öröm és béke volt. Most, hogy igy 63 évesen rágondolok és előttem vannak a már nem élt ,de akkor még gyerek testvéreim nagyon meghatódom. Amiről most konkrétan írok lehetett Miskolc/Martintelep 1955- de ilyen volt legalább még 4-5 évig a gondtalan karácsonyunk. Mindenkinek kivánok boldog és békés karácsonyt.
Nagyon megható volt számomra amit írtál. Lehet azért, mert egyidősek vagyunk és velem is hasonló dolgok történtek az életben.
11 voltam, mikor szüleim elváltak, én apámat választottam. Sajnos azt kell, hogy mondjam a két rossz közül a "jobbik" rosszhoz mentem.
Anyámra nagyon hasonlítok külsőleg és ezt apám mindig is nehezményezte.
Párommal (most már férjemmel) mi is 2008-ban ismerkedtünk meg. Nekünk viszont az első karácsonyunk jó volt és a többi is. Az idei lesz anyagiaktól és minden mástól mentes. Szenteste ketten leszünk, aztán másnap megyünk anyósomhoz és mamámékhoz és ennyi a karácsonyunk. Párom édesapja már nem él, szüleim meg nem érdemlik meg, hogy időt és energiát pazaroljak rájuk...
De akkor is csodás lesz a karácsonyunk, mert férjemmel ott leszünk egymásnak!!! :)
Lesétáltam ma a boltba. És csodák csodája, megérintett az ősz. Az a hangulat, amit a levelüket vesztett, hullajtó, sirató fák árasztanak... de mégsem az elmúlás érzésével párosult. Inkább a felkészülés izgalmával...